World Art Post: International Artist Stamp Exhibition

Fészek Artists’ Club, Budapest, 1982

Zsuzsa László

György Galántai (1941), artist and organizer of the Balatonboglár Chapel Studio (1970–1973), has been continuously expanding his international mailing list since the 1970s, through which he initially sent his own publications. In 1973, the exhibition Text(s) (organized by Dóra Maurer and Gábor Tóth) featured works by Uruguayan artist Clemente Padín (1939), as well as works by Western and Eastern European artists. Galántai institutionalized his growing archive of art documents he received from all over the world largely through the mail art network when he founded Artpool in 1979 together with Júlia Klaniczay. From this point on, in the spirit of the "active archive" concept, the Artpool collection, as well as its network, was systematically and strategically enriched through projects and “Art Tours” in Western Europe. This decentralized network not only facilitated communication with the art scene in capitalist countries, which was coveted due to limited travel opportunities, but also allowed for self-organized contacts with artists from the Third World, independent of official diplomacy.

Artpool’s World Art Post project, launched in 1981 with a call for participation, had the explicit aim of creating a collection that would provide information about the whole world in a small place at a time. In contrast to the stamp, which was subject to a state monopoly, the artist’s stamp as a sovereign, par excellence traveling, translocal, miniature art object was a genre of mail art of declared marginality—independent of the art institutions serving both the art market and state representation. György Galántai designed a unified stamp template into which each participant could insert their own commemorative stamp design, “which were assembled into meaningful series, regardless of geographical, political, and cultural boundaries,” write Galántai and Júlia Klaniczay in the introduction to the catalog.

Artpool organized an exhibition of the stamp designs received from 550 artists from 35 countries at the Fészek Club in April 1982, which made visible the transcontinental, contingent, and with blind-spots, but nevertheless utopian, network of gift culture that the project had set in motion. Many dispatches provided news and information from beyond Europe, with a large number of Latin-American artists, including Jorge Glusberg, Graciela Gutiérrez Marx, Edgardo Antonio Vigo (Argentina), Paulo Bruscky (Brazil). In addition to humorous, self-reflective, ars poetic or simply life-mark gestures, many have used the genre of the artist stamp to disseminate their critical art and socio-political stance, based on the openness, interest, and solidarity that binds the network together.

The underground catalog made after the exhibition includes detailed, professional essays, but was partly homemade in terms of the conditions under which it was produced. The cover features a red world map with no country borders, only time zones. In contrast to and in parallel with the status quo of the time, which was fraught with ideological and economic divisions, the project created an alternative horizontal worldview through the decentralized network of mail art. Galántai also made a film of the stamps at the Balázs Béla Studio: underneath the images of the stamps, projected in the order in which they were received, he edited a montage of experimental sound works by the international network from the sound collection of Artpool.

Clemente Padín did not take part in the first World Art Post exhibition, but his anti-imperialist, anti-fascist, and pacifist stamps from the 1970s were included in the 1987 exhibition of Stamp Images at the Museum of Fine Arts in Budapest.

Excerpt from the secret police report:

According to our reliable information, György Galántai […] will organize a stamp exhibition on April 6, 1982 at the Fészek Artists’ Club.

He intends to exhibit about 700 stamps collected in the archives of the illegally run Art Pool (sic!), mainly by foreigners. The majority of those submitting material are people whose “art” is not supported in our country. Most of them regularly send in “works” with hostile content. […]

In order to legalize the collection and to recognize its activities, Galántai asked Károly Záborszky, a forensic stamp expert working for the Hungarian Philatelic Enterprise, to open the exhibition. […]

In this way, Galántai deliberately diverted attention from the problem of the artist's stamp. […] that he was also trying to disorientate the representatives of the authorities who were supposedly present, to display the exhibition as a harmless stamp-collecting meeting.

World Art Post: nemzetközi művészbélyeg kiállítás

Fészek Klub, Budapest, 1982

László Zsuzsa

Galántai György (1941) képzőművész, a balatonboglári Kápolnaműterem (1970-1973) szervezője már az 1970-es évektől folyamatosan bővítette a nemzetközi címlistáját, amelyre kezdetben a saját kiadványait küldte el. A Kápolnaműterem programjában nemzetközi kiállítások is helyet kaptak, az 1973-as Szövegek/Text(s) kiállításon (szervező: Maurer Dóra és Tóth Gábor) nyugat- és kelet-európai művészek mellett az uruguayi Clemente Padín (1939) munkája is szerepelt. Az egyre nagyobb számban, a világ különböző részeiről, nagyrészt a mail art hálózatán keresztül beérkező művészeti dokumentumokból kialakuló archívumát Galántai 1979-ben intézményesítette, amikor Klaniczay Júliával közösen megalapította az Artpoolt. Innentől az „aktív archívum” koncepció szellemében szisztematikusan és stratégikus projekteken, nyugat-európai „Art Tour”-okon keresztül gyarapították az Artpool gyűjteményét, valamint a networkjét is. Ez a decentralizált hálózat nemcsak a kapitalista országok művészeti színtereivel segítette elő a korlátozott utazási lehetőségek miatt áhított kommunikációt, hanem a harmadik világ művészeivel is lehetővé tette a hivatalos diplomáciától független, önszerveződő kapcsolatokat.

Az Artpool egy 1981-es felhívással elindított World Art Post projektjében kifejezett cél volt, egy olyan gyűjtemény létrehozása, amely kis helyen, egy időben az egész világról információt nyújt. Az állami monopólium alá tartozó bélyeggel szemben a művészbélyeg mint szuverén, par excellence utazó, transzlokális, miniatűr műtárgy a deklaráltan marginális, tehát mind a művészeti piacot, mind az állami reprezentációt kiszolgáló művészeti intézményektől független kapcsolatművészet műfaja volt. Galántai György tervezett egy egységes bélyegsablont, melybe minden részvevő beilleszthette a saját emlékbélyeg-tervét, „melyek a földrajzi, politikai és kulturális határokkal mit sem törődve értelmes sorozatokká álltak össze” – írja Galántai és Klaniczay Júlia a katalógus bevezetőjében.

A 35 ország 550 művészétől kapott bélyegtervekből az Artpool kiállítást rendezett 1982 áprilisában a Fészek Klubban, mely láthatóvá tette a projekt által működésbe hozott, kontinenseken átnyúló, esetleges és vakfoltokkal terhelt, de mégis utópikus, ajándékkultúrára épülő hálózatot. Számos küldemény adott hírt, információt Európán túlról, nagy számban szerepeltek latin-amerikai művészek, többek között Jorge Glusberg, Graciela Gutiérrez Marx, Edgardo Antonio Vigo (Argentina), Paulo Bruscky (Brazília). A humoros, önreflektív, ars poétikus, vagy épp csak életjel-szerű gesztusok mellett a művészbélyeg műfaját sokan művészetkritikai, társadalmi-politikai állásfoglalásuk terjesztésére használták a hálózatot összetartó nyitottságra, érdeklődésre és szolidaritásra alapozva. 

Az utólag elkészült professzionális, komoly tanulmányokat tartalmazó, de az elkészítés körülményeit tekintve részben házilagosan előállított, underground katalógus borítóján egy vörös világtérkép szerepel, melyen nincsenek országhatárok, csak időzónák. A projekt az akkori ideológiai és gazdasági megosztottságokkal terhelt status quóval szemben, azzal párhuzamosan, egy alternatív horizontális világképet alkotott meg a mail art decentralizált hálózata segítségével. A bélyegekből Galántai a Balázs Béla Stúdióban egy filmet is készített: a beérkezésük sorrendjében vetített bélyegképek alá a nemzetközi networkből származó kísérleti hangmunkákból vágott össze egy montázst az Artpool hanggyűjteményéből.

Clemente Padín nem vett részt az első World Art Post kiállításon, de az 1987-es, a Szépművészeti Múzeumban megrendezett Bélyegképek kiállításon szerepeltek a hetvenes években készült antiimperialista, antifasiszta, és pacifista bélyegei.

Részlet a titkosrendőrség jelentésből:

Megbízható adataink szerint Galántai György (...) 1982. április 6-án a Fészek Művészklubban rendez bélyegkiállítást.

Nevezett az illegálisan működtetett Art Pool (sic!) archívumában összegyűjtött – túlsúlyban külföldi személyek által készített – mintegy 700 db bélyeget kíván kiállítani. Az anyagok beküldői között többségében azok találhatók, akiknek „művészete” hazánkban nem élvez támogatást. Többségük rendszeresen ellenséges tartalmú „alkotásokat” küld be az országba. (...)

Galántai a gyűjtemény legálissá tétele, tevékenységének elismertetése érdekében a kiállítás megnyitására Záborszky Károly igazságügyi bélyegszakértőt kérte fel, aki a Filatélia dolgozója. (...)

Ezzel Galántai szándékosan elterelte a figyelmet a művészbélyeg problematikájáról. (...) hogy ezzel is megkísérelte a hatóságok feltételezetten jelen lévő képviselőit dezorientálni, a kiállítást mint ártalmatlan bélyeggyűjtő találkozót beállítani.

Opening of the Artists’ Stamps exhibition at the Fészek Gallery in 1982.

Photo by Attila Pácser. Courtesy of Artpool Art Research Center.

A Fészek Galériában 1982-ben megrendezett Művészbélyegek kiállítás megnyitója.

Fotó: Pácser Attila. Az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából.

Galántai György Bélyegfilmje a Fészek klub előterében az 1982-ben megrendezett Művészbélyegek kiállításon.


Fotó: Pácser Attila. Az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából.

HUNGARY CAN BE YOURS!
International Hungary

Young Artists Club, Budapest, 1984

Zsuzsa László

Polish artist Pawel Petasz launched his “participatory” edited magazine Commonpress in 1977. Each thematic issue of Commonpress was compiled by various artists participating in the international network of mail art, who were given a completely free hand, subject to the minimum standards set by the founder. During a trip to Italy in 1982, Galántai saw the Italian special issue of Commonpress edited by Adriano Spatola, and was inspired by this when he proposed to Petasz the idea for the Hungary issue of Commonpress. In 1983, Artpool published an invitation through its mailing list “HUNGARY CAN BE YOURS,” which, according to later interpretations, could even be seen as a paraphrase of the slogan of Stalinist Hungarian leader Mátyás Rákosi: “The country is yours, you build it for yourself.”

Galántai also organized an exhibition of the material of the journal issue, the Hungary Reflections of 46 Hungarian artists and 58 artists from 8 countries, at the unexpected invitation of the Young Artists’ Club. The works of the Hungarian artists, which were complemented by a new call for three-dimensional pieces submitted especially for the exhibition, were shown in the “white” room on the ground floor, while the works from abroad were displayed in the “black” room in the basement. A video camera in the room above, linked to a monitor in the basement, provided a one-way link between the two spaces. In the room downstairs, an official propaganda broadcast about Hungary was played, while in the room upstairs, revolutionary songs were played in contemporary interpretations. At the opening, in the darkened auditorium of the Young Artists’ Club, Radio Artpool broadcasted a special program, an edited selection of recordings of underground events and personalities familiar to most of the audience.

Due to the sensitive subject matter of the exhibition and some of the politically allusive works, the authorities banned the exhibition, but the private opening was still attended by hundreds of people. In the late 1990s, after the III/III documents became available for research, an agent’s report on the event was found in the Historical Archives of the State Security Services, which analyzes the works on display in detail, and writes about Clemente Padín's work:

Another piece sent from Brazil, presumably motivated by a sincere anti-fascist, left-wing bias, warns, “Hungarians, don’t forget the fascism!” (This inscription too is only in English. The author’s literacy is shown by the fact that he misspelled the English word “fascism” in two places.) The photographs show group hangings, tortured men—perhaps from concentration camps—destroyed neighborhoods, and a portrait of Hitler. (This work, if it tells us anything, is obviously more about Brazilian military rule than about present-day Hungary. But Galántai has put this on the wall too.

Clemente Padín is a Uruguayan (not Brazilian) visual poet, performance and video artist, theorist, who has been involved in the mail art movement since the late 1960s, and has organized several mail art exhibitions. Imprisoned during the Uruguayan military dictatorship of the 1970s, members of the international network of mail art have launched several solidarity actions for his release. He regularly participates in Artpool's thematic projects with his activist works responding to current political events.

MAGYARORSZÁG A TIÉD LEHET!
Nemzetközi Magyarország

Fiatal Művészek Klubja, Budapest, 1984

László Zsuzsa

Pawel Petasz lengyel művész 1977-ben indította el a Commonpress című „részvételi” módon szerkesztett magazinját. A Commonpress egyes tematikus számait a mail art nemzetközi hálózatában résztvevő különböző alkotók állították össze, akik az alapító által megszabott minimális elvárásokat figyelembe véve teljesen szabad kezet kaptak. Galántai 1982-es olaszországi útja során látta a Commonpress Adriano Spatola által szerkesztett olasz különszámát, és ettől inspirálva jelentkezett Petasznál a Magyarország szám ötletével. Az Artpool 1983-ban felhívást tette közzé a címlistáján „MAGYARORSZÁG A TIÉD LEHET” címmel, mely – az utólagos értelmezés szerint, akár – Rákosi Mátyás „Tied az ország, magadnak építed” szlogenje parafrázisának is tekinthető.

A folyóiratszám anyagából, 46 magyar és 8 ország 58 művészének Magyarország-reflexióiból – a Fiatal Művészek Klubja váratlan felkérésére –  Galántai kiállítást is rendezett. A magyar művészek munkái, melyek egy már kifejezetten a kiállításra szóló, új felhívásra beküldött háromdimenziós darabokkal is kiegészültek, a földszinti „fehér” teremben kerültek bemutatásra, míg a külföldről érkezett munkák az alagsori „fekete” teremben. A fenti teremben elhelyezett videókamera az alagsorban lévő monitorral összekötve biztosította a két tér között az egyirányú kapcsolatot. A lenti teremben egy Magyarországról szóló hivatalos propagandaadás, míg a fenti térben  mozgalmi dalok szóltak korabeli feldolgozásban. A megnyitón – az FMK elsötétített előadótermében – az Artpool Rádió ez alkalomra készült adása hangzott el, mely egy szerkesztett válogatás volt a közönség nagy része számára jól ismert underground események és személyek hangfelvételeiből.

A kiállítás érzékeny tematikája és néhány politikai allúziókkal operáló mű miatt a zsűri a kiállítást felsőbb utasításra betiltotta, de a zártkörű megnyitón mégis több százan látták. A ’90-es évek végén a III/III-as dokumentumok kutathatóvá válása után a Történeti Hivatal archívumából előkerült az eseményről szóló ügynökjelentés, mely részletesen elemzi a bemutatott műveket, Clemente Padín munkájáról pedig így ír:

Egy másik, Brazíliából küldött mű – alighanem őszinte antifasiszta, baloldali beállítottságtól vezettetve –, arra figyelmeztet: „Magyarok, ne feledjétek a fasizmust!” (Ez a felirat is kizárólag angolul olvasható. A szerző műveltségét minősíti, hogy két helyen is helyesírási hibával írta le az angol „fascism” szót.) A fényképeken csoportos akasztás, megkínzott – talán koncentrációs táborbeli – férfiak, elpusztított városnegyedek láthatók, valamint Hitler egy arcképe. (Ez a munka, ha mond valamit, nyilvánvalóan inkább a brazil katonai uralomról szól, s nem a mai Magyarországról. Galántai azonban ezt is falra tette.)

Clemente Padín uruguayi (és nem brazil) vizuális költő, performansz- és videóművész, teoretikus, a hatvanas évek végétől vett rész a mail art mozgalomban, több mail art kiállítást is rendezett. A hetvenes évek uruguayi katonai diktatúrája alatt börtönbe került, ezért a nemzetközi kapcsolatművészeti network tagjai több szolidaritási akciót is indítottak a szabadon bocsátásáért. Aktuális politikai eseményekre reagáló aktivista munkáival rendszeresen részt vesz az Artpool tematikus projektjeiben.

A Magyarország a tiéd lehet (Fiatal Művészek Klubja, 1984) kiállítás szerkezeti vázlata (tervezte: Galántai György). Az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából.

Opening of Hungary Can Be Yours (Young Artists’ Club, 1984). Photo by Attila Pácser. Courtesy of Artpool Art Research Center

 

Clemente Padín's contributions to the "Hungary" issue of Commonpress, 1984. Courtesy of the artist and Artpool Art Research Center.
Clemente Padín a Commonpress „Magyarország” számához küldött munkái, 1984.A művész és az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából.