https://transperiphery.com Transperiphery Movement Thu, 20 May 2021 09:45:17 +0000 https://transperiphery.com en https://transperiphery.com/Sukarno-Speech-in-Bandung Thu, 20 May 2021 09:45:17 +0000 Transperiphery Movement https://transperiphery.com/Sukarno-Speech-in-Bandung Opening Speech of Indonesian President Sukarno&nbsp; Bandung, 18 April 1955 Your Excellencies, Ladies and Gentlemen, Sisters and Brothers. It is my great honour and privilege on this historic day to bid you welcome to Indonesia. On behalf of the people and government of Indonesia – your hosts – I beg your understanding and forbearance if some circumstances in our country do not meet your expectation. We have, I assure you, done our best to make your stay amongst us memorable for both our guests and your hosts. We hope that the warmth of our welcome will compensate for whatever material shortcomings there may be. As I survey this hall and the distinguished guests gathered here, my heart is filled with emotion. This is the first intercontinental conference of coloured peoples in the history of mankind! I am proud that my country is your host. I am happy that you were able to accept the invitations extended by the Five Sponsoring Countries. But also I cannot restrain feelings of sadness when I recall the tribulations through which many of our peoples have so recently passed, tribulations which have exacted a heavy toll in life, in material things, and in the things of the spirit. I recognise that we are gathered here today as a result of sacrifices. Sacrifices made by our forefathers and by the people of our own and younger generations. For me, this hall is filled not only by the leaders of the nations of Asia and Africa; it also contains within its walls the undying, the indomitable, the invincible spirit of those who went before us. Their struggle and sacrifice paved the way for this meeting of the highest representatives of independent and sovereign nations from two of the biggest continents of the globe. It is a new departure in the history of the world that leaders of Asian and African peoples can meet together in their own countries to discuss and deliberate upon matters of common concern. Only a few decades ago it was frequently necessary to travel to other countries and even other continents before the spokesmen of our peoples could confer. I recall in this connection the Conference of the "League Against Imperialism and Colonialism" which was held in Brussels almost thirty years ago. At that Conference many distinguished Delegates who are present here today met each other and found new strength in their fight for independence. But that was a meeting place thousands of miles away, amidst foreign people, in a foreign country, in a foreign continent. It was not assembled there by choice, but by necessity. Today the contrast is great. Our nations and countries are colonies no more. Now we are free, sovereign and independent. We are again masters in our own house. We do not need to go to other continents to confer. Already there have been important meetings of Asian States in Asia itself. If we look for the forerunner of this our great gathering, we must look to Colombo, capital of independent Çri Lanka, and to the Conference of the five Prime Ministers which was held there in 1954. And the Bogor Conference in December 1954 showed that the road ahead was clear for Asian-African solidarity, and the Conference to which I have the honour of welcoming you today is the realisation of that solidarity. Indeed, I am proud that my country is your host. But my thoughts are not wholly of the honour which is Indonesia's today. No. My mind is for a part darkened by other considerations. You have not gathered together in a world of peace and unity and cooperation. Great chasms yawn between nations and groups of nations. Our unhappy world is torn and tortured, and the peoples of all countries walk in fear lest, through no fault of theirs, the dogs of war are unchained once again. And if in spite of all that the peoples may do, this should happen. What then? What of our newly-recovered independence then? What of our children and our parents? The burden of the delegates to this Conference is not a light one, for I know that these questions – which are questions of the life or death of humanity itself – must be on your minds, as they are on mine. And the nations of Asia and Africa cannot, even if they wish to, avoid their part in finding solutions to these problems. For that is part of the duties of independence itself. That is part of the price we gladly pay for our independence. For many generations our peoples have been the voiceless ones in the world. We have been the unregarded, the peoples for whom decisions were made by others whose interests were paramount, the peoples who lived in poverty and humiliation. Then our nations demanded, nay fought for independence, and achieved independence, and with that independence came responsibility. We have heavy responsibilities to ourselves, and to the world, and to the yet unborn generations. But we do not regret them. In 1945, the first year of our national revolution, we of Indonesia were confronted with the question of what we were going to do with our independence when it was finally attained and secured – we never questioned that it would be attained and secured. We knew how to oppose and destroy. Then we were suddenly confronted with the necessity of giving content and meaning to our independence. Not material content and meaning only, but also ethical and moral content, for independence without ethics and without morality would be indeed a poor imitation of what we sought. The responsibilities and burdens, the rights and duties and privileges of independence must be seen as part of the ethical and moral content of independence. Indeed, we welcome the change which places new burdens upon us, and we are all resolved to exert all our strength and courage in carrying these burdens. Sisters and Brothers, how terrifically dynamic is our time! I recall that, several years ago, I had occasion to make a public analysis of colonialism, and that I then drew attention to what I called the "Life-line of Imperialism". This line runs from the Straits of Gibraltar, through the Mediterranean, the Suez Canal, the Red Sea, the Indian Ocean, the South China Sea and the Sea of Japan. For most of that enormous distance, the territories on both sides of this lifeline were colonies, the peoples were unfree, their futures mortgaged to an alien system. Along that life-line, that main artery of imperialism, there was pumped the life-blood of colonialism. And today in this hall are gathered together the leaders of those same peoples. They are no longer the victims of colonialism. They are no longer the tools of others and the playthings of forces they cannot influence. Today, you are representatives of free peoples, peoples of a different stature and standing in the world. Yes, there has indeed been a "Sturm über Asien" - and over Africa too. The last few years have seen enormous changes. Nations, States, have awoken from a sleep of centuries. The passive peoples have gone, the outward tranquility has made place for struggle and activity. Irresistible forces have swept the two continents. The mental, spiritual and political face of the whole world has been changed, and the process is still not complete. There are new conditions, new concepts, new problems, new ideals abroad in the world. Hurricanes of national awakening and reawakening have swept over the land, shaking it, changing it, changing it for the better.This twentieth century has been a period of terrific dynamism. Perhaps the last fifty years have seen more developments and more material progress than the previous five hundred years. Man has learned to control many of the scourges which once threatened him. He has learned to consume distance. He has learned to project his voice and his picture across oceans and continents. He has probed deep into the secrets of nature and learned how to make the desert bloom and the plants of the earth increase their bounty. He has learned how to release the immense forces locked in the smallest particles of matter. But has man's political skill marched hand-in-hand with his technical and scientific skill? Man can chain lightning to his command - can he control the society in which he lives? The answer is No! The political skill of man has been far outstripped by technical skill, and what he has made he cannot be sure of controlling. The result of this is fear. And man gasps for safety and morality. Perhaps now more than at any other moment in the history of the world, society, government and statesmanship need to be based upon the highest code of morality and ethics. And in political terms, what is the highest code of morality? It is the subordination of everything to the well-being of mankind. But today we are faced with a situation where the well-being of mankind is not always the primary consideration. Many who are in places of high power think, rather, of controlling the world. Yes, we are living in a world of fear. The life of man today is corroded and made bitter by fear. Fear of the future, fear of the hydrogen bomb, fear of ideologies. Perhaps this fear is a greater danger than the danger itself, because it is fear which drives men to act foolishly, to act thoughtlessly, to act dangerously. In your deliberations, Sisters and Brothers, I beg of you, do not be guided by these fears, because fear is an acid which etches man's actions into curious patterns. Be guided by hopes and determination, be guided by ideals, and, yes, be guided by dreams! We are of many different nations, we are of many different social backgrounds and cultural patterns. Our ways of life are different. Our national characters, or colours or motifs – call it what you will – are different. Our racial stock is different, and even the colour of our skin is different. But what does that matter? Mankind is united or divided by considerations other than these. Conflict comes not from variety of skins, nor from variety of religion, but from variety of desires. All of us, I am certain, are united by more important things than those which superficially divide us. We are united, for instance, by a common detestation of colonialism in whatever form it appears. We are united by a common detestation of racialism. And we are united by a common determination to preserve and stabilise peace in the world. Are not these aims mentioned in the letter of invitation to which you responded? I freely confess it – in these aims I am not disinterested or driven by purely impersonal motives. How is it possible to be disinterested about colonialism? For us, colonialism is not something far and distant. We have known it in all its ruthlessness. We have seen the immense human wastage it causes, the poverty it causes, and the heritage it leaves behind when, eventually and reluctantly, it is driven out by the inevitable march of history. My people, and the peoples of many nations of Asia and Africa know these things, for we have experienced them. Indeed, we cannot yet say that all parts of our countries are free already. Some parts still labour under the lash. And some parts of Asia and Africa which are not represented here still suffer from the same condition. Yes, some parts of our nations are not yet free. That is why all of us cannot yet feel that journey's end has been reached. No people can feel themselves free, so long as part of their motherland is unfree. Like peace, freedom is indivisible. There is no such thing as being half free, as there is no such thing as being half alive. We are often told "Colonialism is dead". Let us not be deceived or even soothed by that. I say to you, colonialism is not yet dead. How can we say it is dead, so long as vast areas of Asia and Africa are unfree. And, I beg of you do not think of colonialism only in the classic form which we of Indonesia, and our brothers in different parts of Asia and Africa, knew. Colonialism has also its modern dress, in the form of economic control, intellectual control, actual physical control by a small but alien community within a nation. It is a skilful and determined enemy, and it appears in many guises. It does not give up its loot easily. Wherever, whenever and however it appears, colonialism is an evil thing, and one which must be eradicated from the earth. The battle against colonialism has been a long one, and do you know that today is a famous anniversary in that battle? On the eighteenth day of April, one thousand seven hundred and seventy five, just one hundred and eighty years ago, Paul Revere rode at midnight through the New England countryside, warning of the approach of British troops and of the opening of the American War of Independence, the first successful anti-colonial war in history. About this midnight ride the poet Longfellow wrote: A cry of defiance and not of fear, A voice in the darkness, a knock at the door, And a word that shall echo for evermore. Yes, it shall echo for evermore, just as the other anti-colonial words which gave us comfort and reassurance during the darkest days of our struggle shall echo for evermore. But remember, that battle which began 180 years ago is not yet completely won, and it will not have been completely won until we can survey this our own world, and can say that colonialism is dead. So, I am not disinterested when I speak of the fight against colonialism. Nor am I disinterested when I speak of the battle for peace. How can any of us be disinterested about peace? Not so very long ago we argued that peace was necessary for us because an outbreak of fighting in our part of the world would imperil our precious independence, so recently won at such great cost. Today, the picture is more black. War would not only mean a threat to our independence, it may mean the end of civilisation and even of human life. There is a force loose in the world whose potentiality for evil no man truly knows. Even in practice and rehearsal for war the effects may well be building up into something of unknown horror. Not so long ago it was possible to take some little comfort from the idea that the clash, if it came, could perhaps be settled by what were called "conventional weapons" – bombs, tanks, cannon and men. Today that little grain of comfort is denied us for it has been made clear that the weapons of ultimate horror will certainly be used, and the military planning of nations is on that basis. The unconventional has become the conventional, and who knows what other examples of misguided and diabolical scientific skill have been discovered as a plague on humanity. And do not think that the oceans and the seas will protect us. The food that we eat, the water that we drink, yes, even the very air that we breathe can be contaminated by poisons originating from thousands of miles away. And it could be that, even if we ourselves escaped lightly, the unborn generations of our children would bear on their distorted bodies the marks of our failure to control the forces which have been released on the world. No task is more urgent than that of preserving peace. Without peace our independence means little. The rehabilitation and upbuilding of our countries will have little meaning. Our revolutions will not be allowed to run their course. What can we do? The peoples of Asia and Africa wield little physical power. Even their economic strength is dispersed and slight. We cannot indulge in power politics. Diplomacy for us is not a matter of the big stick. Our statesmen, by and large, are not backed up with serried ranks of jet bombers. What can we do? We can do much! We can inject the voice of reason into world affairs. We can mobilise all the spiritual, all the moral, all the political strength of Asia and Africa on the side of peace. Yes, we! We, the peoples of Asia and Africa, 1,400,000,000 strong, far more than half the human population of the world, we can mobilise what I have called the Moral Violence of Nations in favour of peace. We can demonstrate to the minority of the world which lives on the other continents that we, the majority, are for peace, not for war, and that whatever strength we have will always be thrown on to the side of peace. In this struggle, some success has already been scored. I think it is generally recognised that the activity of the Prime Ministers of the Sponsoring Countries which invited you here had a not unimportant role to play in ending the fighting in Indo-China. Look, the peoples of Asia raised their voices, and the world listened. It was no small victory and no negligible precedent! The five Prime Ministers did not make threats. They issued no ultimatum, they mobilised no troops. Instead they consulted together, discussed the issues, pooled their ideas, added together their individual political skills and came forward with sound and reasoned suggestions which formed the basis for a settlement of the long struggle in Indo-China. I have often since then asked myself why these five were successful when others, with long records of diplomacy, were unsuccessful, and, in fact, had allowed a bad situation to get worse, so that there was a danger of the conflict spreading. Was it because they were Asians? Maybe that is part of the answer, for the conflagration was on their doorstep, and any extension of it would have presented an immediate threat to their own houses. But I think that the answer really lies in the fact that those five Prime Ministers brought a fresh approach to bear on the problem. They were not seeking advantage for their own countries. They had no axe of power-politics to grind. They had but one interest -how to end the fighting in such a way that the chances of continuing peace and stability were enhanced. That, my Sisters and Brothers, was an historic occasion. Some countries of free Asia spoke, and the world listened. They spoke on a subject of immediate concern to Asia, and in doing so made it quite clear that the affairs of Asia are the concern of the Asian peoples themselves. The days are now long past when the future of Asia can be settled by other and distant peoples. However, we cannot, we dare not, confine our interests to the affairs of our own continents. The States of the world today depend one upon the other and no nation can be an island unto itself. Splendid isolation may once have been possible; it is so no longer. The affairs of all the world are our affairs, and our future depends upon the solutions found to all international problems, however far or distant they may seem. As I survey this hall, my thoughts go back to another Conference of Asian peoples. In the beginning of 1949 – historically speaking only a moment ago – my country was for the second time since our Proclamation of Independence engaged in a life and death struggle. Our nation was besieged and beleaguered, much of our territory occupied, a great part of our leaders imprisoned or exiled, our existence as a State threatened. Issues were being decided, not in the conference chamber, but on the battlefield. Our envoys then were rifles, and cannon, and bombs, and grenades, and bamboo spears. We were blockaded, physically and intellectually. It was at that sad but glorious moment in our national history that our good neighbour India convened a Conference of Asian and African Nations in New Delhi, to protest against the injustice committed against Indonesia and to give support to our struggle. The intellectual blockade was broken! Our Delegates flew to New Delhi and learned at first hand of the massive support which was being given to our struggle for national existence. Never before in the history of mankind has such a solidarity of Asian and African peoples been shown for the rescue of a fellow Asian Nation in danger. The diplomats and statesmen, the Press and the common men of our Asian and African neighbours were all supporting us. We were given fresh courage to press our struggle onwards to its final successful conclusion. We again realised to the full the truth of Desmoulin's statement: "Have no doubt of the omnipotence of a free people". Perhaps in some ways the Conference which has assembled here today has some roots in that manifestation of Asian-African solidarity six years ago. However that may be, the fact remains that every one of you bears a heavy responsibility, and I pray to God that the responsibility will be discharged with courage and wisdom. I pray to God that this Asian-African Conference succeeds in doing its job. Ah, Sisters and Brothers, let this Conference be a great success! In spite of diversity that exists among its participants, – let this Conference be a great success! Yes, there is diversity among us. Who denies it? Small and great nations are represented here, with people professing almost every religion under the sun, – Buddhism, Islam, Christianity, Confucianism, Hinduism, Jainism, Sikhism, Zoroasthrianism, Shintoism, and others. Almost every political faith we encounter here – Democracy, Monarchism, Theocracy, with innumerable variants. And practically every economic doctrine has its representative in this hall - Marhaenism, Socialism, Capitalism, Communism, in all their manifold variations and combinations. But what harm is in diversity, when there is unity in desire? This Conference is not to oppose each other, it is a conference of brotherhood. It is not an Islam Conference, nor a Christian Conference, nor a Buddhist Conference. It is not a meeting of Malayans, nor one of Arabs, nor one of Indo-Aryan stock. It is not an exclusive club either, not a bloc which seeks to oppose any other bloc. Rather it is a body of enlightened, tolerant opinion which seeks to impress on the world that all men and all countries have their place under the sun – to impress on the world that it is possible to live together, meet together, speak to each other, without losing one's individual identity; and yet to contribute to the general understanding of matters of common concern, and to develop a true consciousness of the interdependence of men and nations for their well-being and survival on earth. I know that in Asia and Africa there is greater diversity of religions, faiths, and beliefs, than in the other continents of the world. But that is only natural! Asia and Africa are the classic birthplaces of faiths and ideas, which have spread all over the world. Therefore, it behoves us to take particular care to ensure that the principle which is usually called the "Live and let live" principle - mark, I do not say the principle of "Laissez faire, laissez passer" of Liberalism which is obsolete – is first of all applied by us most completely within our own Asian and African frontiers. Then only can it be fully extended to our relations with our neighbouring countries, and to others more distant. Religion is of dominating importance particularly in this part of the world. There are perhaps more religions here than in other regions of this globe. But, again, our countries were the birthplaces of religions. Must we be divided by the multiformity of our religious life? It is true, each religion has its own history, its own individuality, its own "raison d'être", its special pride in its own beliefs, its own mission, its special truths which it desires to propagate. But unless we realise that all great religions are one in their message of tolerance and in their insistence on the observance of the principle of "Live and let live", unless the followers of each religion are prepared to give the same consideration to the rights of others everywhere, unless every State does its duty to ensure that the same rights are given to the followers of all faiths – unless these things are done, religion is debased, and its true purpose perverted. Unless Asian-African countries realise their responsibilities in this matter and take steps jointly to fulfil them, the very strength of religious beliefs, which should be a source of unity and a bulwark against foreign interference, will cause its disruption, and may result in destroying the hardwon freedom which large parts of Asia and Africa have achieved by acting together. Sisters and Brothers, Indonesia is Asia-Africa in small. It is a country with many religions and many faiths. We have in Indonesia Moslims, we have Christians, we have Civa-Buddhists, we have peoples with other creeds. Moreover, we have many ethnic units, such as Achenese, Bataks, Central-Sumatrans, Sundanese, Central Javanese, Madurese, Toradjas, Balinese, etc. But thank God, we have our will to unity. We have our Pancha Sila. We practise the "Live and let live" principle, we are tolerant to each other. Bhinneka Tunggal Ika – Unity in Diversity – is the motto of the Indonesian State. We are one nation. So, let this Asian-African Conference be a great success! Make the "Live and let live" principle and the "Unity in Diversity" motto the unifying force which brings us all together – to seek in friendly, uninhibited discussion, ways and means by which each of us can live his own life, and let others live their own lives, in their own way, in harmony, and in peace. If we succeed in doing so, the effect of it for the freedom, independence and the welfare of man will be great on the world at large. The Light of Understanding has again been lit, the Pillar of Cooperation again erected. The likelihood of success of this Conference is proved already by the very presence of you all here today. It is for us to give it strength, to give it the power of inspiration – to spread its message all over the World. Failure will mean that the Light of Understanding which seemed to have dawned in the East – the Light towards which looked all the great religions born here in the past – has again been obscured by an unfriendly cloud before man could benefit from its warm radiance. But let us be full of hope and full of confidence. We have so much in common. Relatively speaking, all of us gathered here today are neighbours. Almost all of us have ties of common experience, the experience of colonialism. Many of us have a common religion. Many of us have common cultural roots. Many of us, the so-called "underdeveloped" nations, have more or less similar economic problems, so that each can profit from the others' experience and help. And I think I may say that we all hold dear the ideals of national independence and freedom. Yes, we have so much in common. And yet we know so little of each other. If this Conference succeeds in making the peoples of the East whose representatives are gathered here understand each other a little more, appreciate each other a little more, sympathise with each other's problems a little more – if those things happen, then this Conference, of course, will have been worthwhile, whatever else it may achieve. But I hope that this Conference will give more than understanding only and goodwill only –I hope that it will falsify and give the lie to the saying of one diplomat from far abroad: "We will turn this Asian-African Conference into an afternoon-tea meeting". I hope that it will give evidence of the fact that we Asian and African leaders understand that Asia and Africa can prosper only when they are united, and that even the safety of the World at large can not be safeguarded without a united Asia-Africa. I hope that this Conference will give guidance to mankind, will point out to mankind the way which it must take to attain safety and peace. I hope that it will give evidence that Asia and Africa have been reborn, nay, that a New Asia and a New Africa have been born! Our task is first to seek an understanding of each other, and out of that understanding will come a greater appreciation of each other, and out of that appreciation will come collective action. Bear in mind the words of one of Asia's greatest sons: "To speak is easy. To act is hard. To understand is hardest. Once one understands, action is easy". I have come to the end. Under God, may your deliberations be fruitful, and may your wisdom strike sparks of light from the hard flints of today's circumstances. Let us not be bitter about the past, but let us keep our eyes firmly on the future. Let us remember that no blessing of God is so sweet as life and liberty. Let us remember that the stature of all mankind is diminished so long as nations or parts of nations are still unfree. Let us remember that the highest purpose of man is the liberation of man from his bonds of fear, his bonds of human degradation, his bonds of poverty - the liberation of man from the physical, spiritual and intellectual bonds which have for too long stunted the development of humanity's majority. And let us remember, Sisters and Brothers, that for the sake of all that, we Asians and Africans must be united. As President of the Republic of Indonesia, and on behalf of the eighty million people of Indonesia, I bid you welcome to this country. I declare the Asian-African Conference opened, and I pray that the Blessing of God will be upon it, and that its discussions will be profitable to the peoples of Asia and Africa, and to the peoples of all nations! Bismillah! God speed! Sukarno indonéz elnök megnyitó beszéde Bandung, 1955. április 18. Őexcellenciáim, Hölgyeim és Uraim, Nővéreim és Testvéreim. Nagy megtiszteltetés és kiváltság számomra, hogy ezen a történelmi napon köszönthetem Önöket Indonéziában. Indonézia népe és kormánya – az Önök vendéglátói – nevében kérem megértésüket és elnézésüket, ha országunkban néhány körülmény nem felel meg az Önök elvárásainak. Biztosíthatom Önöket, hogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy az Önök közöttünk való tartózkodása mind vendégeink, mind vendéglátóink számára emlékezetes legyen. Reméljük, hogy a szívélyes fogadtatásunk kompenzálja az esetleges anyagi hiányosságokat. Ahogy végigmérem ezt a termet és az itt összegyűlt kiváló vendégeket, a szívem megtelik érzelmekkel. Ez a színesbőrű népek első interkontinentális konferenciája az emberiség történetében! Büszke vagyok arra, hogy hazám a házigazdájuk. Boldog vagyok, hogy Önök képesek voltak elfogadni az öt támogató ország által küldött meghívást. De nem tudom visszafogni a szomorúság érzését sem, amikor felidézem azokat a megpróbáltatásokat, amelyeken népünk közül sokan a közelmúltban keresztülmentek, megpróbáltatásokat, amelyek súlyos áldozatokat követeltek az életben, az anyagi dolgokban és a lélek dolgaiban. Elismerem, hogy áldozatok eredményeként gyűltünk ma itt össze. Áldozatokat hoztak elődeink, a mi és a fiatalabb generációk. Számomra ezt a termet nemcsak Ázsia és Afrika népeinek vezetői töltik meg; falai között ott van az előttünk járók halhatatlan, fékezhetetlen, legyőzhetetlen szelleme is. Az ő küzdelmük és áldozatvállalásuk egyengette az utat a világ két legnagyobb kontinensének független és szuverén nemzeteinek legfőbb képviselői találkozójához. A világ történetében új kezdet, hogy az ázsiai és afrikai népek vezetői saját országukban találkozhatnak, hogy megvitassák és megvitassák a közös érdekű kérdéseket. Csak néhány évtizeddel ezelőtt gyakran más országokba, sőt más kontinensekre kellett utazni ahhoz, hogy népeink szóvivői tanácskozhassanak. Ezzel kapcsolatban felidézem a "Liga az imperializmus és a gyarmatosítás ellen" konferenciáját, amelyet majdnem harminc évvel ezelőtt Brüsszelben tartottak. Azon a konferencián sok kiváló küldött, akik ma itt vannak, találkoztak egymással, és új erőt merítettek a függetlenségért folytatott harcukban. De ez a találkozó több ezer mérföldre volt, idegen emberek között, idegen országban, idegen kontinensen. Nem önszántukból gyűltek ott össze, hanem kényszerűségből. Ma nagy a kontraszt. Nemzeteink és országaink már nem gyarmatok. Most szabadok, szuverének és függetlenek vagyunk. Újra urak vagyunk a saját házunkban. Nem kell más kontinensekre mennünk tanácskozni. Az ázsiai államok már most is fontos találkozókat tartottak Ázsiában. Ha ennek a mi nagy találkozónknak az előfutárát keressük, akkor Colombóra, a független Srí Lanka fővárosára és az öt miniszterelnök 1954-ben ott tartott konferenciájára kell tekintenünk. Az 1954 decemberében tartott bogori konferencia megmutatta, hogy az ázsiai-afrikai szolidaritás útja szabaddá vált, és a konferencia, amelyen ma van szerencsém üdvözölni Önöket, ennek a szolidaritásnak a megvalósulása. Valóban büszke vagyok arra, hogy hazám az Önök házigazdája. De gondolataim nem csak arra a megtiszteltetésre irányulnak, amely ma Indonéziát illeti. Nem. Az elmémet részben más megfontolások sötétítik el. Önök nem a béke, az egység és az együttműködés világában gyűltek össze. Nagy szakadékok tátonganak a nemzetek és nemzetcsoportok között. Szerencsétlen világunk megtépázott és megkínzott, és minden ország népei félelemben járnak, nehogy - önhibájukon kívül - a háború kutyái ismét elszabaduljanak. És ha a népek mindannak ellenére, amit tehetnek, ez mégis megtörténik. Mi lesz akkor? Mi lesz akkor a frissen visszanyert függetlenségünkkel? Mi lesz gyermekeinkkel és szüleinkkel? A konferencia küldötteinek terhe nem könnyű, mert tudom, hogy ezek a kérdések - amelyek az emberiség életének vagy halálának kérdései - az Önök fejében is ott vannak, ahogy az enyémben is. És Ázsia és Afrika nemzetei nem kerülhetik el, még ha akarják is, a maguk részét e problémák megoldásának megtalálásában. Ez ugyanis része magának a függetlenségnek a feladatai közé tartozik. Ez része annak az árnak, amelyet szívesen fizetünk függetlenségünkért. Sok generáción keresztül a mi népeink voltak a hangtalanok a világban. Mi voltunk a figyelmen kívül hagyott népek, azok a népek, akik számára a döntéseket mások hozták meg, akiknek az érdekei voltak a legfontosabbak, azok a népek, akik szegénységben és megaláztatásban éltek. Aztán nemzeteink függetlenséget követeltek, sőt harcoltak a függetlenségért, és el is érték azt, és ezzel a függetlenséggel felelősség is járt. Súlyos felelősségünk van önmagunkkal, a világgal és a még meg nem született nemzedékekkel szemben. De nem bánjuk őket. 1945-ben, nemzeti forradalmunk első évében mi, indonéziaiak szembesültünk azzal a kérdéssel, hogy mit fogunk kezdeni a függetlenségünkkel, amikor azt végre elnyertük és biztosítottuk - soha nem kérdőjeleztük meg, hogy el fogjuk nyerni és biztosítani fogjuk. Tudtuk, hogyan kell ellenállni és pusztítani. Aztán hirtelen szembesültünk azzal, hogy függetlenségünknek tartalmat és értelmet kell adnunk. Nem csak anyagi tartalmat és értelmet, hanem etikai és erkölcsi tartalmat is, mert a függetlenség etika és erkölcs nélkül valóban gyenge utánzata lenne annak, amit kerestünk. A függetlenség felelősségét és terheit, jogait, kötelességeit és kiváltságait a függetlenség etikai és erkölcsi tartalmának részeként kell felfognunk. Valóban üdvözöljük a változást, amely új terheket ró ránk, és mindannyian el vagyunk határozva, hogy minden erőnket és bátorságunkat latba vetjük e terhek viselésében. Nővérek és testvérek, milyen rettenetesen dinamikus a mi időnk! Emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt volt alkalmam nyilvánosan elemezni a gyarmatosítást, és akkor felhívtam a figyelmet arra, amit "az imperializmus életvonalának" neveztem. Ez a vonal a Gibraltári-szorostól a Földközi-tengeren, a Szuezi-csatornán, a Vörös-tengeren, az Indiai-óceánon, a Dél-kínai-tengeren és a Japán-tengeren keresztül húzódik. Ennek a hatalmas távolságnak a nagy részében az életvonal mindkét oldalán lévő területek gyarmatok voltak, a népek nem voltak szabadok, jövőjüket egy idegen rendszerre tették jelzálogba. Ezen az életvonal mentén, az imperializmus fő ütőerén a gyarmatosítás éltető vére folyt. És ma ebben a teremben ugyanezen népek vezetői gyűltek össze. Ők már nem a gyarmatosítás áldozatai. Többé már nem mások eszközei, és nem olyan erők játékszerei, amelyeket nem tudnak befolyásolni. Önök ma szabad népek képviselői, olyan népeké, amelyeknek más a rangjuk és a helyük a világban. Igen, valóban volt egy "Sturm über Asien" - és Afrika felett is. Az elmúlt néhány évben óriási változások történtek. Nemzetek, államok ébredtek fel évszázados álmukból. A passzív népek eltűntek, a külső nyugalom helyet adott a küzdelemnek és az aktivitásnak. Ellenállhatatlan erők söpörtek végig a két kontinensen. Az egész világ szellemi, lelki és politikai arculata megváltozott, és a folyamat még mindig nem fejeződött be. Új körülmények, új fogalmak, új problémák, új eszmék vannak külföldön a világban. A nemzeti ébredés és újjáébredés hurrikánjai végigsöpörtek az országon, megrázva, megváltoztatva, jobbra változtatva azt. Ez a huszadik század a félelmetes dinamizmus időszaka volt. Az elmúlt ötven év talán több fejlődést és nagyobb anyagi haladást hozott, mint az azt megelőző ötszáz év. Az ember megtanult úrrá lenni sok olyan csapáson, amelyek egykoron fenyegették. Megtanult távolságot fogyasztani. Megtanulta, hogy hangját és képét óceánokon és kontinenseken keresztül vetítse. Mélyre hatolt a természet titkaiba, és megtanulta, hogyan lehet a sivatagot virágzóvá tenni, a föld növényeit pedig szaporítani. Megtanulta, hogyan szabadítsa fel az anyag legapróbb részecskéibe zárt hatalmas erőket. De vajon az ember politikai képességei kéz a kézben haladtak-e technikai és tudományos képességeivel? Az ember villámokat tud a parancsnokságához láncolni - vajon tudja-e irányítani a társadalmat, amelyben él? A válasz: nem! Az ember politikai ügyessége messze meghaladta a technikai ügyességet, és amit létrehozott, azt nem tudja biztosan irányítani. Ennek eredménye a félelem. Az ember pedig biztonságért és erkölcsért kapkod. Talán most jobban, mint a világtörténelem bármely más pillanatában, a társadalomnak, a kormánynak és az államvezetésnek a legmagasabb erkölcsi és etikai kódexen kell alapulnia. És politikai szempontból mi a legmagasabb erkölcsi kódex? Az, hogy mindent az emberiség jólétének rendelünk alá. Ma azonban olyan helyzettel állunk szemben, ahol nem mindig az emberiség jóléte az elsődleges szempont. Sokan, akik magas hatalmi pozíciókban vannak, inkább a világ irányítására gondolnak. Igen, a félelem világában élünk. A mai ember életét a félelem korrodálja és keseríti meg. Félelem a jövőtől, félelem a hidrogénbombától, félelem az ideológiáktól. Talán ez a félelem nagyobb veszély, mint maga a veszély, mert a félelem az, ami az embereket arra készteti, hogy ostobán, meggondolatlanul, veszélyesen cselekedjenek. Kérlek benneteket, nővéreim és testvéreim, hogy a tanácskozásotokban ne ezek a félelmek vezessenek benneteket, mert a félelem olyan sav, amely az ember cselekedeteit furcsa mintákba vési. Vezessenek benneteket a remények és az elszántság, vezessenek benneteket az eszmék, és igen, vezessenek benneteket az álmok! Sok különböző nemzetből származunk, sok különböző társadalmi háttérrel és kulturális mintával rendelkezünk. Különbözőek az életmódjaink. Nemzeti karaktereink, színeink vagy motívumaink - nevezzük, aminek akarjuk - különbözőek. Más a faji állományunk, és még a bőrünk színe is más. De mit számít ez? Az emberiséget más szempontok is egyesítik vagy megosztják, mint ezek. A konfliktus nem a bőr különbözőségéből, nem is a vallás különbözőségéből, hanem a vágyak különbözőségéből ered. Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkat fontosabb dolgok kötnek össze, mint azok, amelyek felületesen elválasztanak minket. Egyesít bennünket például a gyarmatosítás közös gyűlölete, bármilyen formában is jelenjen meg. Közös bennünket a fajgyűlölet közös gyűlölete. És összeköt bennünket az a közös elhatározás, hogy megőrizzük és stabilizáljuk a békét a világban. Ezek a célok nem szerepelnek a meghívólevélben, amelyre Ön válaszolt? Szabadon bevallom - e célok tekintetében nem vagyok érdektelen, és nem pusztán személytelen indítékok vezérelnek. Hogyan lehet önzetlen a gyarmatosítással kapcsolatban? Számunkra a gyarmatosítás nem valami távoli és távoli dolog. A maga kegyetlenségében ismertük meg. Láttuk az általa okozott mérhetetlen emberi pazarlást, az általa okozott szegénységet, és az örökséget, amelyet hátrahagy, amikor végül és vonakodva elűzi a történelem elkerülhetetlen menetelése. Az én népem, és Ázsia és Afrika számos nemzetének népe ismeri ezeket a dolgokat, mert mi megtapasztaltuk őket. Valóban, még nem mondhatjuk, hogy országaink minden része már szabad. Néhány részük még mindig a korbács alá van szorítva. És Ázsia és Afrika egyes részei, amelyek itt nem képviseltetik magukat, még mindig ugyanebben az állapotban szenvednek. Igen, nemzeteink egyes részei még nem szabadok. Ezért nem érezhetjük még mindannyian, hogy az út végére értünk. Egyetlen nép sem érezheti magát szabadnak, amíg szülőföldjének egy része nem szabad. A békéhez hasonlóan a szabadság is oszthatatlan. Nincs olyan, hogy félig szabad, ahogyan olyan sincs, hogy félig él. Gyakran mondják nekünk, hogy "a gyarmatosítás halott". Ne hagyjuk magunkat becsapni vagy akár megnyugtatni ezzel. Azt mondom nektek, a gyarmatosítás még nem halt meg. Hogyan mondhatnánk, hogy halott, amíg Ázsia és Afrika hatalmas területei nem szabadok. És kérem önöket, ne csak a klasszikus formában gondoljanak a gyarmatosításra, amelyet mi, indonéziaiak és testvéreink Ázsia és Afrika különböző részein ismertünk. A gyarmatosításnak van modern ruhája is, a gazdasági ellenőrzés, az intellektuális ellenőrzés, a tényleges fizikai ellenőrzés formájában, amelyet egy kis, de idegen közösség gyakorol egy nemzeten belül. Ez egy ügyes és elszánt ellenség, és sokféle alakban jelenik meg. Nem adja fel könnyen a zsákmányt. Bárhol, bármikor és bárhogyan jelenik meg, a gyarmatosítás gonosz dolog, amelyet ki kell irtani a földről. A gyarmatosítás elleni harc hosszú küzdelem volt, és tudják, hogy a mai nap ennek a harcnak egy jeles évfordulója? Ezerhétszázhetvenöt áprilisának tizennyolcadik napján, éppen száznyolcvan évvel ezelőtt Paul Revere éjfélkor végiglovagolt New England vidékén, figyelmeztetve a brit csapatok közeledtére és az amerikai függetlenségi háború, a történelem első sikeres gyarmatellenes háborújának kezdetére. Erről az éjféli lovaglásról a költő Longfellow így írt: A dac kiáltása, nem a félelemé, Egy hang a sötétségben, kopogás az ajtón, És egy szó, amely örökké visszhangzik. Igen, ez a szó örökké fog visszhangozni, ahogyan a többi gyarmatellenes szó is örökké fog visszhangozni, amelyek vigaszt és megnyugvást adtak nekünk harcunk legsötétebb napjaiban. De ne feledjük, hogy a 180 évvel ezelőtt kezdődött harcot még nem nyertük meg teljesen, és nem is fogjuk teljesen megnyerni, amíg nem tudjuk felmérni ezt a saját világunkat, és nem mondhatjuk, hogy a gyarmatosítás halott. Nem vagyok tehát érdektelen, amikor a gyarmatosítás elleni harcról beszélek. Nem vagyok érdektelen akkor sem, amikor a békéért folytatott harcról beszélek. Hogyan lehet bármelyikünk is érdektelen a békével kapcsolatban? Nem is olyan régen még azzal érveltünk, hogy a békére szükségünk van, mert a harcok kitörése a mi világrészünkön veszélyeztetné a nemrég nagy árakon kivívott értékes függetlenségünket. Ma már sokkal sötétebb a kép. A háború nemcsak függetlenségünk veszélyeztetését jelentené, hanem a civilizáció, sőt az emberi élet végét is. Egy olyan erő van a világban, amelynek gonoszságra való alkalmasságát senki sem ismeri igazán. Még a háború gyakorlása és próbája során is felgyorsulhatnak a hatások, és valami ismeretlen borzalomba torkollhatnak. Nem is olyan régen még némi megnyugvást jelentett az a gondolat, hogy az összecsapást, ha bekövetkezik, talán "hagyományos fegyverekkel" - bombákkal, tankokkal, ágyúkkal és emberekkel - lehet megoldani. Ma már ez a kis vigasztalás is elmarad, mert világossá vált, hogy a végső borzalom fegyvereit biztosan be fogják vetni, és a nemzetek katonai tervezése ezen az alapon történik. A nem hagyományosból hagyományos lett, és ki tudja, hogy a félresikerült és ördögi tudományos ügyességnek még milyen példáit fedezték fel az emberiség csapásaként. És ne higgyük, hogy az óceánok és a tengerek megvédnek minket. Az étel, amit eszünk, a víz, amit iszunk, igen, még a levegő is, amit belélegzünk, több ezer kilométerről származó mérgekkel szennyezett lehet. És lehet, hogy még ha mi magunk meg is ússzuk meg könnyedén, gyermekeink meg nem született nemzedékei torz testükön viselik majd annak nyomait, hogy nem tudtuk megfékezni a világra szabadult erőket. Nincs sürgősebb feladat, mint a béke megőrzése. Béke nélkül függetlenségünk keveset ér. Országaink helyreállításának és felépítésének kevés értelme lesz. Forradalmainkat nem hagyjuk lezajlani. Mit tehetünk? Ázsia és Afrika népei kevés fizikai erővel rendelkeznek. Még gazdasági erejük is szétszórt és csekély. Nem engedhetünk a hatalmi politikának. A diplomácia számunkra nem a nagy botról szól. Államférfiainkat, nagyjából, nem támogatják sugárhajtású bombázók sorai. Mit tehetünk? Sokat tehetünk! Be tudunk szólni a józan ész hangján a világ ügyeibe. Mozgósíthatjuk Ázsia és Afrika minden szellemi, erkölcsi és politikai erejét a béke érdekében. Igen, mi! Mi, Ázsia és Afrika népei, 1.400.000.000.000 ember, a világ népességének jóval több mint a fele, mozgósíthatjuk azt, amit én a nemzetek erkölcsi erejének neveztem a béke érdekében. Meg tudjuk mutatni a világ azon kisebbségének, amely a többi kontinensen él, hogy mi, a többség, a békéért, nem a háborúért vagyunk, és hogy bármilyen erőnk is van, azt mindig a béke oldalára fogjuk állítani. Ebben a harcban már most is van némi siker. Azt hiszem, általánosan elismert, hogy a támogató országok miniszterelnökeinek tevékenysége, amely meghívta Önöket ide, nem elhanyagolható szerepet játszott az indokínai harcok befejezésében. Nézzék, Ázsia népei felemelték a hangjukat, és a világ meghallgatta őket. Ez nem kis győzelem és nem elhanyagolható precedens volt! Az öt miniszterelnök nem fenyegetőzött. Nem adtak ki ultimátumot, nem mozgósítottak csapatokat. Ehelyett közösen konzultáltak, megvitatták a kérdéseket, egyesítették ötleteiket, összeadták egyéni politikai képességeiket, és olyan megalapozott és átgondolt javaslatokkal álltak elő, amelyek az indokínai hosszú küzdelem rendezésének alapját képezték. Azóta gyakran feltettem magamnak a kérdést, hogy miért voltak sikeresek ezek öten, amikor mások, akik hosszú diplomáciai múlttal rendelkeztek, sikertelenek voltak, és valójában hagyták, hogy a rossz helyzet tovább romoljon, így fennállt a konfliktus továbbterjedésének veszélye. Talán azért, mert ázsiaiak voltak? Talán ez is része a válasznak, hiszen a tűzvész a küszöbükön volt, és annak bármilyen kiterjedése közvetlen veszélyt jelentett volna a saját házaikra. De úgy gondolom, hogy a válasz valójában abban rejlik, hogy ez az öt miniszterelnök új megközelítést alkalmazott a problémára. Nem a saját országuk számára kerestek előnyt. Nem a hatalmi-politikai szempontok vezérelték őket. Egyetlen érdekük volt: hogyan lehet úgy véget vetni a harcoknak, hogy a folyamatos béke és stabilitás esélyei javuljanak. Ez, nővéreim és testvéreim, történelmi esemény volt. A szabad Ázsia néhány országa megszólalt, és a világ meghallgatta. Olyan témáról beszéltek, amely Ázsiát közvetlenül érinti, és ezzel világossá tették, hogy Ázsia ügyei maguknak az ázsiai népeknek a gondjai. Már régen elmúltak azok a napok, amikor Ázsia jövőjét más és távoli népek rendezhetik. Azonban nem tudjuk, nem merjük érdekeinket saját kontinensünk ügyeire korlátozni. A világ államai ma egymásra vannak utalva, és egyetlen nemzet sem lehet önmagáért való sziget. Valaha talán lehetséges volt a csodálatos elszigeteltség, de ma már nem az. Az egész világ ügyei a mi ügyeink, és a jövőnk attól függ, hogy milyen megoldásokat találunk minden nemzetközi problémára, bármilyen távolinak vagy távolinak tűnjenek is azok. Miközben végignézem ezt a termet, gondolataim az ázsiai népek egy másik konferenciájára térnek vissza. 1949 elején – történelmileg nézve csak egy pillanattal ezelőtt – hazám a függetlenségünk kikiáltása óta másodszor is élet-halál harcban állt. Nemzetünket ostromolták és ostrom alá vették, területünk nagy részét megszállták, vezetőink nagy részét bebörtönözték vagy száműzték, államként való létezésünket veszélyeztették. A kérdések nem a tárgyalóteremben, hanem a csatatéren dőltek el. A mi követeink akkor puskák, ágyúk, bombák, gránátok és bambuszlándzsák voltak. Blokkoltak bennünket, fizikailag és intellektuálisan. Nemzeti történelmünk e szomorú, de dicsőséges pillanatában volt az, amikor jó szomszédunk, India összehívta az ázsiai és afrikai nemzetek konferenciáját Újdelhiben, hogy tiltakozzon az Indonézia ellen elkövetett igazságtalanság ellen, és támogassa küzdelmünket. A szellemi blokádot áttörték! Küldötteink Újdelhibe repültek, és első kézből értesültek arról a hatalmas támogatásról, amelyet nemzeti létünkért folytatott küzdelmünknek nyújtottak. Az emberiség történetében még soha nem volt példa arra, hogy az ázsiai és afrikai népek ilyen szolidaritást tanúsítsanak egy veszélyben lévő ázsiai nemzet megmentése érdekében. Ázsiai és afrikai szomszédaink diplomatái és államférfiúi, a sajtó és a közemberek mind támogattak bennünket. Új bátorságot kaptunk, hogy küzdelmünket a végső sikeres befejezésig folytassuk. Ismét teljes mértékben felismertük Desmoulin kijelentésének igazságát: "Ne kételkedjünk a szabad nép mindenhatóságában". A ma itt összegyűlt konferencia bizonyos szempontból talán az afroázsiai szolidaritás hat évvel ezelőtti megnyilvánulásában gyökerezik. Bárhogy is legyen, tény, hogy mindannyian súlyos felelősséget viselnek, és imádkozom Istenhez, hogy ezt a felelősséget bátran és bölcsen teljesítsék. Imádkozom Istenhez, hogy ez az ázsiai-afrikai konferencia sikeresen végezze a munkáját. Á, Nővéreim és Testvéreim, legyen ez a konferencia nagy siker! A résztvevők közötti sokféleség ellenére – legyen nagy sikerű ez a konferencia! Igen, sokszínűség van közöttünk. Ki tagadja ezt? Kisebb és nagyobb nemzetek egyaránt képviseltetik magukat itt, és szinte minden vallást vallanak a nap alatt: buddhizmus, iszlám, kereszténység, konfucianizmus, hinduizmus, dzsainizmus, szikhizmus, zoroasztrizmus, sintóizmus és mások. Szinte minden politikai hit, amellyel itt találkozunk - demokrácia, monarchizmus, teokrácia, számtalan változattal. És gyakorlatilag minden gazdasági tanításnak megvan a képviselője ebben a teremben - marhaenizmus, szocializmus, kapitalizmus, kommunizmus, minden sokféle változatban és kombinációban. De mi baj van a sokféleséggel, ha a vágyban egység van? Ez a konferencia nem azért van, hogy szembeállítsuk egymást, ez a testvériség konferenciája. Ez nem iszlám konferencia, nem keresztény konferencia, nem buddhista konferencia. Ez nem a malájok, nem az arabok, nem az indo-árja származásúak találkozója. Ez nem egy exkluzív klub sem, nem egy olyan blokk, amely bármely más blokkal szemben akar fellépni. Sokkal inkább egy felvilágosult, toleráns véleményt valló testület, amely arra törekszik, hogy a világot meggyőzze arról, hogy minden embernek és minden országnak megvan a helye a nap alatt - hogy a világot meggyőzze arról, hogy lehetséges együtt élni, együtt találkozni, beszélni egymással anélkül, hogy elveszítenénk egyéni identitásunkat; és mégis hozzájáruljon a közös ügyek általános megértéséhez, és hogy kialakítsa az emberek és nemzetek kölcsönös függőségének valódi tudatát a földi jólét és túlélés érdekében. Tudom, hogy Ázsiában és Afrikában nagyobb a vallások, hitek és meggyőződések sokfélesége, mint a világ többi kontinensén. De ez csak természetes! Ázsia és Afrika a hitek és eszmék klasszikus szülőhelyei, amelyek az egész világon elterjedtek. Ezért kötelességünk különös gondot fordítani arra, hogy az általában "Élni és élni hagyni" elvnek nevezett elvet - jelzem, nem a liberalizmus elavult "Laissez faire, laissez passer" elvét mondom - mindenekelőtt a saját ázsiai és afrikai határainkon belül alkalmazzuk a legteljesebben. Csak ezután terjeszthető ki teljes mértékben a szomszédos és távolabbi országainkkal való kapcsolatainkra. A vallás különösen a világnak ebben a részében meghatározó jelentőségű. Itt talán több vallás létezik, mint a földgolyó más régióiban. De ismétlem, a mi országaink voltak a vallások szülőhelyei. Vajon meg kell-e osztania bennünket vallási életünk sokszínűségének? Igaz, minden vallásnak megvan a maga története, a maga egyénisége, a maga "létjogosultsága", a maga sajátos büszkesége a saját hitére, a maga küldetése, a maga sajátos igazságai, amelyeket terjeszteni kíván. De ha nem vesszük észre, hogy minden nagy vallás egy a tolerancia üzenetében és az "Élni és élni hagyni" elvének betartásához való ragaszkodásában, hacsak az egyes vallások követői nem hajlandók mindenütt ugyanolyan figyelmet fordítani mások jogaira, hacsak minden állam nem teszi meg a kötelességét annak biztosítására, hogy minden vallás követői ugyanazokat a jogokat kapják - ha mindezek nem történnek meg, a vallás lealacsonyodik, és valódi célja elferdül. Hacsak az ázsiai-afrikai országok nem ismerik fel felelősségüket ebben a kérdésben, és nem tesznek közös lépéseket ezek teljesítésére, maga a vallási meggyőződés ereje, amelynek az egység forrását és a külföldi beavatkozással szembeni védőbástyát kellene jelentenie, megzavarja azt, és a nehezen kivívott szabadság elpusztításához vezethet, amelyet Ázsia és Afrika nagy részei közös fellépéssel értek el. Nővéreim és testvéreim, Indonézia egy kis Afroázsia. Sok vallású és sok hitű ország. Indonéziában vannak muszlimok, vannak keresztények, vannak civa-buddhisták, vannak más vallású népek. Továbbá számos etnikai egységünk van, mint például az achenesek, batakok, közép-szumátraiak, szundániaiak, közép-jávaiak, madurézek, toradzsákok, balinézek stb. De hála Istennek, megvan az akaratunk az egységre. Megvan a Pancha Sila. Gyakoroljuk az "Élni és élni hagyni" elvet, toleránsak vagyunk egymással szemben. Bhinneka Tunggal Ika – Egység a sokféleségben – ez az indonéz állam mottója. Egy nemzet vagyunk. Legyen tehát ez az ázsiai-afrikai konferencia nagy siker! Legyen az "Élni és élni hagyni" elv és az "Egység a sokféleségben" mottó az az egyesítő erő, amely mindannyiunkat összehoz - hogy barátságos, gátlástalan vitában keressük azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel mindenki élheti a saját életét, és hagyjuk, hogy mások a saját életüket éljék, a maguk módján, harmóniában és békében. Ha ez sikerül, akkor ennek az ember szabadságára, függetlenségére és jólétére gyakorolt hatása nagy lesz az egész világon. A megértés fénye ismét meggyulladt, az együttműködés oszlopát ismét felállították. E konferencia sikerének valószínűségét már az is bizonyítja, hogy ma mindannyian itt vannak. Rajtunk múlik, hogy erőt adjunk neki, hogy az inspiráció erejét adjuk neki - hogy üzenetét az egész világon terjesszük. A kudarc azt jelentené, hogy a Megértés Fényét, amely úgy tűnt, hogy Keleten felvirradt - a Fényt, amely felé a múltban itt született minden nagy vallás tekintett - ismét elhomályosította egy barátságtalan felhő, mielőtt az ember részesülhetett volna meleg sugárzásából. De legyünk tele reménnyel és bizalommal. Olyan sok közös van bennünk. Relatív értelemben mindannyian, akik ma itt összegyűltünk, szomszédok vagyunk. Majdnem mindannyiunkat összeköt a közös tapasztalat, a gyarmatosítás tapasztalata. Sokunknak közös a vallása. Sokunknak vannak közös kulturális gyökerei. Sokunknak, az úgynevezett "elmaradott" nemzeteknek többé-kevésbé hasonló gazdasági problémáik vannak, így mindegyikünk profitálhat a másik tapasztalataiból és segítségéből. És azt hiszem, azt is mondhatom, hogy mindannyiunknak fontos a nemzeti függetlenség és szabadság eszméje. Igen, nagyon sok közös van bennünk. És mégis olyan keveset tudunk egymásról. Ha ennek a konferenciának sikerül elérnie, hogy a keleti népek, amelyek képviselői itt összegyűltek, egy kicsit jobban megértsék egymást, egy kicsit jobban megbecsüljék egymást, egy kicsit jobban átérezzék egymás problémáit - ha ezek a dolgok megtörténnek, akkor ez a konferencia természetesen megérte, bármi mást is érjen el. De remélem, hogy ez a konferencia többet fog adni, mint csak megértést és jóakaratot - remélem, hogy meg fogja hamisítani és hazudni fogja egy messzi külföldről érkezett diplomata mondását: "Ezt az afroázsiai konferenciát délutáni teázássá fogjuk változtatni". Remélem, hogy bizonyítékot fog adni arra, hogy mi, ázsiai és afrikai vezetők megértettük, hogy Ázsia és Afrika csak akkor boldogulhat, ha egyesül, és hogy még a világ biztonsága sem biztosítható egységes Afroázsia nélkül. Remélem, hogy ez a konferencia útmutatást ad az emberiségnek, rámutat az emberiségnek arra az útra, amelyet a biztonság és a béke eléréséhez meg kell járnia. Remélem, hogy bizonyítékot ad arra, hogy Ázsia és Afrika újjászületett, sőt, hogy egy Új Ázsia és egy Új Afrika született! A mi feladatunk először is az, hogy igyekezzünk megérteni egymást, és ebből a megértésből következik egymás nagyobb megbecsülése, és ebből a megbecsülésből következik a közös cselekvés. Tartsuk szem előtt Ázsia egyik legnagyobb fiának szavait: "Beszélni könnyű. Cselekedni nehéz. Megérteni a legnehezebb. Ha valaki egyszer megérti, a cselekvés könnyű". A végére értem. Istenem, legyen gyümölcsöző a tanácskozásotok, és a bölcsességetek szikrákat szórjon a fényre a mai körülmények kemény tégláiból. Ne keseregjünk a múlton, hanem tartsuk tekintetünket szilárdan a jövőre. Ne feledjük, hogy Isten egyetlen áldása sem olyan édes, mint az élet és a szabadság. Ne feledjük, hogy az egész emberiség rangja csökken mindaddig, amíg a nemzetek vagy nemzetrészek még mindig nem szabadok. Emlékezzünk arra, hogy az ember legmagasabb rendeltetése az embernek a félelem, az emberi lealacsonyodás és a szegénység kötelékei alól való felszabadítása - az embernek a fizikai, szellemi és intellektuális kötelékek alól való felszabadítása, amelyek túl sokáig hátráltatták az emberiség többségének fejlődését. És ne feledjük, Nővérek és Testvérek, hogy mindezek érdekében nekünk, ázsiaiaknak és afrikaiaknak egyesülnünk kell. Az Indonéz Köztársaság elnökeként és Indonézia nyolcvanmillió lakosa nevében köszöntöm Önöket ebben az országban. Megnyitottnak nyilvánítom az Ázsiai-Afrikai Konferenciát, és imádkozom, hogy Isten áldása legyen rajta, és hogy megbeszélései hasznosak legyenek Ázsia és Afrika népei, valamint minden nemzet népei számára! Bismillah! Isten éltessen! https://transperiphery.com/Nagy-Ferenc-misszioja-Csicsery-Ronai-Istvan Sat, 15 May 2021 14:04:21 +0000 Transperiphery Movement https://transperiphery.com/Nagy-Ferenc-misszioja-Csicsery-Ronai-Istvan ← Back / Vissza The mission of Ferenc Nagy during the Bandung Conference István Csicsery-RónayWeekly Hungary, 31 January 1992. In: Nagy Ferenc miniszterelnök: Visszaemlékezések, tanulmányok, cikkek. Budapest: Ezerkilencszáznegyvenöt Alapítvány és Occidental Press. In 1991, the Tsarist and then Soviet empires, which had existed for nearly half a thousand years and had expanded almost to the present day, ceased to exist. This empire differed almost exclusively from that of the other colonisers in that it became the largest empire of all time, mainly by land expansion. This fooled the world's maritime powers - and so Russia became in their eyes (in Churchill's words) a mystery wrapped in a riddle in the middle of an enigma. That the Emperor was in fact naked was proclaimed to the world by a Hungarian political emigre turned poor peasant boy. At the Bandung Conference in 1955, which launched the Third World organisation, former Hungarian Prime Minister Ferenc Nagy introduced the concept of 'Soviet colonialism' into world opinion. It is time for us Hungarians to remember his unique action. Ferenc Nagy's prediction In April 1955, the first international conference of the "Third World", consisting mainly of Asian and African countries, was convened in Bandung, Indonesia. The organisers were the leaders of India, Pakistan, Ceylon, Burma and Indonesia. In addition, Afghanistan, the Gold Coast (later Ghana), Cambodia, China, the Philippines, Iraq, Iran, Jordan, Laos, Lebanon, Liberia, Libya, Nepal, Saudi Arabia, Syria, Sudan, Thailand, Turkey, South Vietnam, North Vietnam, Yemen, the Philippines and Sudan participated. The Americans were in a veritable panic. Newsweek quoted William II on the "yellow peril": "He was right! He foresaw the crisis that threatens the world today, in a form more violent than then - through an Afro-Asian combination that communism would turn against the West. The question is: how to prevent this transformation." It was then that Ferenc Nagy, who was one of the leaders of the National Committee in New York and had already made several visits to Asia as vice-president of the International Parastassian Union, where he established close contacts with Nehru, Chiang Kai-shek and Japanese politicians. On learning of the preparations for Bandung, he asked the head of the Indian Department in the Foreign Office to convene a conference. Here, the exiled former Hungarian prime minister put forward his view that in Bandung, Chou En-lai and Ho Chi Minh would do everything in their power to create an anti-Western atmosphere. This will be easy because all participants are united in their condemnation of colonialism. Efforts should therefore be made not only to stigmatise the already declining Western colonialism, but also to condemn the new Soviet colonialism.The unanimous view of the diplomats was that America could do nothing. He was not even invited to the conference. Attempting to influence the conference through the few friendly states that attended was worse than nothing. So the idea arose that Ferenc Nagy himself should go to Asia and use his extensive contacts with the leaders of the coloured world to speak his mind there, to try to steer the conference decisions in the right direction. New concept of world politics Before he left, Ferenc Nagy had arranged an invitation from the Pakistan Foreign Affairs Association to give a series of lectures in Pakistan. He and his colleagues (including Mihaly Hőgye and myself) put together a booklet of documentation. In this small book he provided data to prove that the Eastern European countries were Soviet colonies. He sent 200 copies of the booklet to Asia. Ferenc Nagy thus introduced a new concept into world politics - because until then, white conquest of whites against whites was not called colonialism! -and from then on, this concept proved to be a very effective battle cry both in the European Cold War and in the struggles of the world outside the bloc. Headquarters in Karachi Ferenc Nagy’s extraordinary journey began in Manila, then continued in Bangkok, Rangoon and New Delhi. The former Prime Minister settled in Karachi. This large city proved to be a particularly suitable headquarters, as all delegations travelling from the West to Bandung passed through Karachi on their way to meet them. But he also contacted other capitals, such as Colombo, where he sent an invitation to the Ceylonese Prime Minister, Sir John Kotelawala.Everywhere he negotiated at the government level. He did not go to Bandung. Although he had an invitation to go there, Ferenc Nagy did not want to watch events from the gallery. The Pakistan High Delegate sent him long telegrams informing him of all the important facts, and he was free to contact the various embassies in Karachi at any time. The arms race In his speeches, interviews, front-page articles and meetings with foreign ministers and delegates, he expressed his convictions with rare eloquence. "I am a European man and yet I look forward to the forthcoming conference with great anticipation. I look forward to a conference where the young states of Asia and Africa will work effectively to build real peace, strengthen democracy, restore the right of self-determination of oppressed peoples and bring economic and cultural uplift to underdeveloped countries... Restoring or establishing the right of peoples to self-determination means the abolition of colonialism and imperialism. It would be a grave mistake for the nations of Asia and Africa to demand only the liberation of the old colonies, but to close their eyes to the new Soviet-style colonialism which is spreading through communist subversion... Why has decolonisation stopped? Because... the Soviet Union colonised 100 million people in Europe. While new colonies are being created in one part of the world, the struggle for decolonisation cannot go ahead in other parts of the world. The Afro-Asian nations must see clearly that colonialism must be fought in an all-encompassing way, otherwise their resolutions in Bandung are doomed to failure." One of Ferenc Nagy's main arguments was that Soviet colonialism had triggered the largest arms build-up in history, diverting huge economic resources from the "Third World". Truman's "4th Point" programme, which could have been the equivalent of the European Marshall Plan in the rest of the world, was stymied by this very thing, he told the Pakistan Foreign Affairs Association. Another of Ferenc Nagy's main arguments was the need for economic and social upliftment of Asian and African countries. He cautioned the conference participants against creating an anti-Western sentiment that would seriously jeopardise this uplift. "The blessings of technology and science must be shared among the peoples of the world," he was quoted as saying by Pakistan's Morning News.&nbsp;"But in this regard, the nations of Asia and Africa, besides their own efforts, need the support of the more fortunate Western countries. And the Western world, perhaps for the first time in history, is ready to give its full support. It would be a great mistake if the conference were to be dominated by an anti-Western sentiment that would discourage the West from supporting them. Politicians who would prolong the underdevelopment of the peoples of Asia and Africa by creating anti-Western sentiment would be taking a heavy responsibility." It is also worth reading the press commentaries on Ferenc Nagy's mission. The Sunday Morning News in Karachi, for example, writes in an article entitled Russian Colonialism in Europe: "Ferenc Nagy has appealed to the world to prepare a positive and constructive world programme strong enough to wipe communism off the face of the earth. The theme of his speech was "the impact of Soviet colonialism in Europe on the development of the Asian peoples". Nagy expressed his conviction that the Asian peoples were ignorant of the true nature of Soviet communism and stressed the need for a massive educational propaganda campaign to prove that communism was not a progressive but a reactionary state capitalist ideology." Bomb at Bandung The Bandung conference began on 18 April 1955. The big sensation of the sessions was the debate around colonialism. Nasser began by raising the Palestinian question and the unchanged colonial status quo in North Africa. Syria called for the annexation of West New Guinea to Indonesia, and Yemen demanded the annexation of Aden. It was then that Iran made reference to the new colonialism of the Soviet Union. Iraq supported the Iranian position, and listed Turkestan, the Baltic States, Poland, Romania, Czechoslovakia as Soviet colonies... Then Ceylonese Prime Minister Kotelawala threw his bomb into the meeting room, which came as a great surprise to all present, delegates and listeners alike.“But let us just as healthily and just as firmly let the world know that we are unanimously opposed to all forms of colonialism, and let us unanimously resolve to take decisive and effective action to wipe out all forms of colonialism from the face of the earth. There are many forms of colonialism. The first is the most obvious: Western colonialism. But there are other forms. Consider, for example, the Central and Eastern European annexed states under communist rule - Hungary, Romania, Bulgaria, Poland, Albania, Czechoslovakia, Estonia, Latvia and Lithuania. Are they not colonies just like any colonial territories in Africa or Asia? And if we are united in our rejection of colonialism, is it not our duty to express our rejection of Soviet colonialism as openly as of Western imperialism?" "With this Sir John Kotelawala launched one of the great debates of the conference," writes a scholar-witness to the events, "which threatened all along to bring the deliberations to a standstill." Sir John Kotelawala did not withdraw his proposal, even after repeated calls from Nehru, but refrained from trying to get it voted on as a formal resolution. But the gap that had just opened was now being squeezed through by several others. The Pakistani prime minister has called the condemnation of France as colonial while turning a blind eye to the colonialism of the Soviet Union unrealistic. Iraq and Turkey immediately sided with Pakistan, and Turkey put forward a proposal that Nehru had already thought had been withdrawn. The resolution was supported by the Philippines, Iran, Iraq, Japan, Lebanon, Libya, Liberia, Pakistan and Sudan. The proposal condemned "all forms of colonialism, including international doctrines that resort to methods of violence, infiltration and subversion." China and the commentaries However, since China necessarily wanted unanimous resolutions – and, of course, the other participants – it finally accepted the text (which did not mention either the West or the Soviet Union by name, but clearly referred to the latter). Here is the text: “The conference agreed that: 1. it condemns colonialism in all its forms and considers its speedy abolition necessary, 2. the subjugation of peoples to foreign conquest, domination and exploitation is a denial of fundamental human rights, is contrary to the Charter of the United Nations and is an obstacle to the development of world peace and cooperation. 3. to support all these peoples in the cause of freedom and independence, and 4. calls upon the powers concerned to restore to these peoples their freedom and independence." The world press shared the delegates' surprise. "The head of the government of Ceylon today shocked the conference by challenging Chou En-lai to make a statement against communist colonialism. Chou listened first with surprise, then with icy fury, to Sir John Kotelawala, only one of the five initiators of the conference and a tried and tested neutralist. Sir John Kotelawala demanded that Red China disavow the Cominform, denounce communist subversion and take action to liberate Soviet collaborators... The harmony that had dominated the conference for the fourth day was completely shattered." (New Herald Tribune) "India's neutralist Nehru and his protégé, Red China's Cho En-la-la, were taught a lesson by a determined small group of anti-Communist nations. So far, this is the highlight of the 29-nation Afro-Asian conference." (Daily News) "It is particularly important that the vital issue of "colonialism" be put into proper perspective. Brilliant speakers like General Romulo from the Philippines and (another) Ceylon have done just that." (New York Times) "It was the first time in Asia that world communism was openly associated with Russian imperialism. I therefore believe that Sir John Kotelawala has done a unique service to the subjugated peoples of Europe and Asia... Imperialism can take different forms. Just because the nations of Eastern Europe are represented in the UN does not mean that they are sovereign states. India was represented in the League of Nations, not because India was sovereign, but because it suited Britain." (Sudhir Hendre: "India and the Bandung Conference") With this, Ferenc Nagy's mission was complete. And the powers outside the bloc set off on their historic journey, but in a very different direction from the one planned by its organisers... The true significance of Bandung, however, can only be appreciated if we bear in mind that at the turn of the millennium, 80 per cent of humanity will belong to the 'Third World'. Nagy Ferenc missziója a bandungi konferencia idején Csicsery-Rónay IstvánHeti Magyarország, 1992. január 31. In: Nagy Ferenc miniszterelnök: Visszaemlékezések, tanulmányok, cikkek. Budapest: Ezerkilencszáznegyvenöt Alapítvány és Occidental Press. 1991-ben a közel félezer év óta fennálló s szinte napjainking terjeszkedő cári, majd szovjet birodalom megszűnt létezni. Ez a birodalom szinte csak abban különbözött a többi gyarmatosítóétól, hogy főleg szárazföldi terjeszkedés útján vált minden idők legnagyobb kiterjedésű impériumává. Ez megtévesztette a tengeri világhatalmakat – így lett a szemükben Oroszország (Churchill szavaival) egy misztériumba csomagolt rejtvény egy enigma közepén. Azt, hogy a császár valójában meztelen, egy szegény parasztfiúból lett magyar politikai emigráns kiáltotta világgá. A harmadik világ szervezkedését megindító 1955-ös bandungi konferencián Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök dobta be a világközvéleménybe a “szovjet kolonializmus” fogalmát. Itt az ideje, hogy mi, magyarok is visszaemlékezzünk egyedülálló akciójára. Nagy Ferenc előrejelzése1955 áprilisára hívták össze a főleg ázsiai és afrikai országokból álló “harmadik világ”-nak az indonéziai Bandungban megtartandó első nemzetközi konferenciáját. A szervezők India, Pakisztán, Ceylon, Burma és Indonézia vezetői voltak. Rajtuk kívül részt vett Afganisztán, Aranypart (a későbbi Ghana), Fülöp-szigetek, Irak, Irán, Jemen, Jordánia, Kambodsza, Kína, Laosz, Libanon, Libéria, Líbia, Nepál, Szaúd-Arábia, Szíria, Szudán, Thaiföld, Törökország, Dél-Vietnam, Észak-Vietnam. Az amerikaiakat valósággal pánik szállta meg. A Newsweek II. Vilmost idézte a “sárga veszedelemről”: “Igaza volt! Előre látta azt a válságot, amely ma fenyegeti a világot, egy, az akkorinál erőszakosabb formában – egy afro-ázsiai kombináció útján, amelyet a kommunizmus majd a Nyugat ellen fordít. A kérdés az: hogy hogyan lehet ezt az átalakulást megakadályozni.” Ekkor lépett a színre Nagy Ferenc, aki a New York-i Nemzeti Bizottmány egyik vezetője volt, és a Nemzetközi Parasztunió alelnökeként már többször látogatott Ázsiába, ahol Nehruval, Csiang Kaj-sekkel és japán politikusokkal szoros kapcsolatot teremtett. Bandung előkészületeiről értesülve a külügyminisztériumban megkérte az indiai osztály vezetőjét, hogy hívjon össze egy konferenciát. Itt a száműzetésben élő, volt magyar miniszterelnök előadta, hogy véleménye szerint Bandungban Csou En-laj és Ho Si Minh mindent el fog követni egy Nyugat-ellenes hangulat kialakítására. Ez azért lesz könnyű, mert minden résztvevő egységes a kolonializmus elítélésében. Arra kell tehát törekedni, hogy ne csak az amúgy is letűnőben levő nyugati gyarmattartást bélyegezzék meg, hanem ítéljék el az új, szovjet kolonializmust is.A diplomaták egységes véleménye az volt: Amerika semmit sem tehet. Meg sem hívták a konferenciára. A részt vevő néhány baráti állam útján kísérletet tenni a konferencia befolyásolására – rosszabb a semminél. Így merült fel az a gondolat, hogy maga Nagy Ferenc induljon Ázsiába, és felhasználva széles körű kapcsolatait a színes világ vezetőivel, mondja el ott gondolatait, próbálja a konferencia döntéseit jó irányba terelni. Új világpolitikai fogalomNagy Ferenc, még mielőtt útnak indult volna, meghívást eszközölt ki a Pakisztáni Külügyi Társaságtól pakisztáni előadássorozat megtartására. Munkatársaival (köztük Hőgye Mihállyal és jómagammal) egy dokumentációs könyvecskét állított össze. Ebben a kis könyvben adatokkal bizonyította, hogy a kelet-európai országok szovjet gyarmatok. A könyvecskéből 200 példányt előreküldött Ázsiába. Nagy Ferenc ezzel egy új fogalmat vezetett be a világpolitikába – hiszen eddig fehéreknek fehérek ellen végrehajtott hódításait nem hívták kolonializmusnak! –, s ez a fogalom ettől kezdve mind az európai hidegháborúban, mind a tömbön kívüli világ küzdelmeiben igen eredményes csatakiáltásnak bizonyult. Főhadiszállás KaracsibanNagy Ferenc rendkívül útja Manilában kezdődött, majd Bangkokban, Rangoonban, Új-Delhiben folytatódott. A volt miniszterelnök Karacsiban állapodott meg. Ez a nagyváros különösen alkalmas főhadiszállásnak bizonyult, hiszen minden nyugatabbról Bandungba igyekvő delegáció útja itt, Karacsin keresztül vezetett keresztül, s így találkozni tudott velük. De felvette a kapcsolatot más fővárosokkal is, például Colombóval, ahová felhívását megküldte Sir John Kotelawala ceyloni miniszterelnökhöz. Mindenütt kormányszinten tárgyalt. Bandungba nem ment el. Bár oda is volt meghívása, Nagy Ferenc nem akarta az eseményeket a karzatról figyelni. A pakisztáni fődelegátus hosszú táviratokban tájékoztatta őt minden fontosabb tényről, ő pedig Karacsiban bármikor a különböző nagykövetségekhez fordulhatott. A fegyverkezési hajszaElőadásokban, interjúkban, első oldalon megjelenő cikkeiben és a külügyminiszterekkel, delegátusokkal folytatott tárgyalásain meggyőződését ritka ékesszólással fejtette ki. Álljon itt egy rész felhívásából a konferencia résztvevőihez: “Európai ember vagyok, és mégis nagy várakozással nézek a közelgő konferencia elé. Azt várom a konferenciától, hogy Ázsia és Afrika fiatal államai eredményesen munkálkodnak az igazi béke megteremtésén, a demokrácia megerősítésén, az elnyomott népek önrendelkezési jogának visszaállításán és az elmaradott országok gazdasági és kulturális felemelésén... A népek önrendelkezési jogának visszaállítása vagy megteremtése a kolonializmus és imperializmus felszámolását jelenti. Súlyos hibát követnének el az ázsiai és afrikai nemzetek, ha csak a régi kolóniák felszabadítását követelnék, de behunynák szemüket az új, szovjet típusú gyarmattartás előtt, amely a kommunista szubverzió útján terjed... Miért állott meg a dekolonizáció? Mert... a Szovjetunió 100 millió európai embert gyarmatosított. Amíg a világ egyik részén új gyarmatok keletkeznek, nem haladhat előre a dekolonizációs küzdelem a világ más részein. Az afro-ázsiai nemzeteknek világosan kell látniuk, hogy a gyarmattartás ellen mindent átfogó módon kell harcolni, másképp határozataik Bandungban bukásra vannak ítélve.” Nagy Ferenc egyik fő érve az volt, hogy a szovjet gyarmattartás a történelem legnagyobb arányú fegyverkezését indította meg, ami hatalmas gazdasági forrásokat vont el a “harmadik világ”-tól. Truman “4-ik pont” programját, mely az európai Marshall-terv megfelelője lehetett volna a világ egyéb részében, éppen ez akasztotta el – mondta a Pakisztáni Külügyi Társaságban. Nagy Ferenc további fő érve az ázsiai és afrikai országok gazdasági és szociális felemelésének szükségessége volt. Óvta a konferencia résztvevőit egy Nyugat-ellenes hangulat kialakításától,&nbsp; ami ezt a felemelkedést komolyan veszélyeztetné. “A technika és a tudomány áldásait meg kell osztani a világ népei közt – idézi a pakisztáni Morning News – E tekintetben azonban Ázsia és Afrika nemzeteinek, a saját erőfeszítésük mellett, szükségük van a szerencsésebb nyugati országok támogatására is. És a nyugati világ – talán először a történelem folyamán – kész a teljes támogatásra. Nagy hiba lenne, ha a konferencián úrrá lenne egy Nyugat-ellenes hangulat, mely elvenné a Nyugat kedvét a támogatástól. Nagy felelősséget vennének magukra azok a politikusok, akik egy Nyugat-ellenes hangulatkeltéssel meghosszabbítanák az ázsiai és afrikai népek elmaradottságát.” Érdemes elolvasni a sajtó kommentárjait is Nagy Ferenc missziójával kapcsolatban. A karacsi Sunday Morning News például ezt írja Orosz kolonializmus Európában című cikkében: “Nagy Ferenc felhívást intézett a világhoz egy pozitív és konstruktív világprogram előkészítése érdekében, mely elég erős arra, hogy eltörölje a kommunizmust a föld színéről. Beszédének témája “az európai szovjet gyarmatosítás hatása az ázsiai népek fejlődésére” volt. Nagy kifejezte azt a meggyőződését, hogy az ázsiai népek nem ismerik a szovjet kommunizmus igazi jellegét, és hangsúlyozta nagyméretű felvilágosító propaganda szükségességét, mely bizonyítja, hogy a kommunizmus nem haladó, hanem reakciós államkapitalista ideológia.” Bomba BandungbanA bandungi konferencia 1955. április 18-án kezdődött. Az ülések nagy szenzációja a kolonializmus körüli vita volt. Nasszer kezdte azzal, hogy felvetette a palesztin kérdést, valamint az észak-afrikai gyarmati állapotok változatlan fennmaradását. Szíria Nyugat-Új Guinea Indonéziához csatolását sürgette, Jemen pedig Adent követelte. Ekkor történt utalás – Irán részéről – a Szovjetunió új kolonializmusára. Irak támogatta az iráni álláspontot, s felsorolta – mint szovjet gyarmatokat – Turkesztánt, a balti államokat, lengyelországot, Romániát, Csehszlovákiát... Ekkor dobta az ülésterembe Kotelawala ceyloni miniszterelnök bombáját, mely az összes jelenlevőt – delegátusokat és hallgatókat egyaránt – hatalmas meglepetésként érte. “Mi itt mindnyájan – mondta – a gyarmatosítás ellen vagyunk. De adjuk ugyanilyen egészségesen és ugyanilyen határozottan tudtára a világnak, hogy egyhangúlag szemben állunk a gyarmattartás minden formájával, és határozzuk el egyhangúan, hogy döntő és eredményes akciót kezdünk a kolonializmus minden formájának eltörlésére a föld színéről. A gyarmattartásnak több formája van. Az első a legnyilvánvalóbb: a nyugati kolonializmus. De van más megjelenési formája is. Gondoljunk például a közép- és kelet-európai csatlósállamokra kommunista uralom alatt – Magyarországra, Romániára, Bulgáriára, Lengyelországra, Albániára, Csehszlovákiára, Észtországra, Lettországra és Litvániára. Nem éppolyan gyarmatok ezek, mint bármelyik gyarmati terület Afrikában vagy Ázsiában? És ha mi egységesek vagyunk a kolonializmus elutasításában, nem kötelességünk-e nyíltan kifejezni elutasításunkat a szovjet kolonializmussal szemben éppúgy, mint a nyugati imperializmussal szemben?” “Ezzel indította el Sir John Kotelawala a konferencia nagy vitáinak egyikét – írja az események egyik tudós szemtanúja –, mely végig azzal fenyegetett, hogy zátonyra futtatja a tanácskozásokat.” Sir John Kotelawala még Nehru többszöri felszólítására sem vonta vissza javaslatát, csak attól állott el, hogy formális határozatként próbálja megszavaztatni. De a most támadt résen többen is benyomultak. A pakisztáni miniszterelnök irreálisnak nevezte Franciaország elítélését gyarmatosítás címén, miközben szemet hunynak a Szovjetunió gyarmatosítása felett. Irak és Törökország nyomban Pakisztán mellé állt, s Törökország előterjesztette azt a javaslatot, amelyet Nehru már visszavontnak gondolt. A határozati javaslatot a Fülöp-szigetek, Irán, Irak, Japán, Libanon, Líbia, Libéria, Pakisztán és Szudán támogatta. A javaslat elítélte “minden formáját a kolonializmusnak, beleértve a nemzetközi doktrínának is, amelyek az erőszak, a beszivárgás és a szubverzió módszereihez folyamodnak.” Kína és a kommentárokMivel azonban Kína föltétlenül egyhangú határozatokat szeretett volna elérni – s persze a többi résztvevő is –, a szöveget (amely név szerint sem a nyugatiakat, sem a Szovjetuniót nem említette, de világosan utalt az utóbbira is) végül ő is elfogadta. Íme a szöveg: “A konferencia megegyezett abban, hogy:1. a kolonializmust annak minden formájában elítéli, és szükségesnek tartja a gyors felszámolását,2. a népek alávetése idegen hódításnak, uralomnak és kizsákmányolásnak az alapvető emberi jogok megtagadását jelenti, ellentétben áll az ENSZ alapokmányával, s gátolja a világbéke s -együttműködés fejlődését.3. támogatást nyújt a szabadság és függetlenség kérdésében mindezen népeknek, és4. felhívja az érdekelt hatalmakat, hogy adják vissza e népeknek szabadságukat és függetlenségüket.” A világsajtó osztozott a delegátusok meglepetésében. “Ceylon kormányfője ma megrázta a konferenciát: kihívást intézett Csou En-lajhoz, hogy nyilatkozzék a kommunista kolonializmus ellen. Csou először meglepetéssel, majd jeges dühvel hallgatta Sir John Kotelawalát, aki a konferencia öt kezdeményezője közül csak az egyik volt, és egy kipróbált neutralista. Sir John Kotelawala követelte, hogy Vörös Kína tagadja meg a Kominformot, ítélje el a kommunista szubverziót, és lépjen föl a szovjet csatlósok felszabadítása érdekében... A harmónia, amely a negyedik napig uralta a konferenciát, teljesen összetört.” (New Herald Tribune) “India neutralista Nehruját és védencét, Vörös Kína Cso En-laját, móresre tanította anti-kommunista nemzetek elszánt kis csoportja. Eddig ez a 29 nemzetet felölelő Afro-ázsiai konferencia kiemelkedő fejleménye.” (Daily News) “Különösen fontos, hogy a “kolonializmus” létfontosságú ügye helyes perspektívába állíttassék. Briliáns szónokok, mint Romulo tábornok a Fülöp-szigetekről és (egy másik) Ceylonból épp ezt érte el.” (New York Times) “Ez volt az első eset Ázsiában, hogy a világkommunizmust nyíltan az orosz imperializmussal hozták kapcsolatba. Ezért azt hiszem, hogy Sir John Kotelawala egyedülálló szolgálatot tett Európa és Ázsia alávetett népeinek... Az imperializmus különböző formákat ölthet. Azért, mert a kelet-európai nemzetek képviselve vannak az ENSZ-ben, még nem tekinthetők szuverén államoknak. Indiának is volt a Népszövetségben képviselete, de nem azért, mert India szuverén volt, hanem mert ez megfelelt Nagy-Britanniának.” (Sudhir Hendre: “India és a bandungi konferencia”) Ezzel Nagy Ferenc missziója befejeződött. A tömbön kívüli hatalmak pedig elindultak történelmi útjukra, de egészen más irányba, mint ahogy megszervezői tervezték... Bandung igazi jelentőségét azonban csak akkor mérhetjük fel, ha észben tartjuk: az ezredfordulón az emberiség 80 százaléka a “harmadik világhoz” tartozik majd. https://transperiphery.com/Cubans-in-Hungary Sun, 28 Mar 2021 15:14:23 +0000 Transperiphery Movement https://transperiphery.com/Cubans-in-Hungary <img width="4846" height="3100" width_o="4846" height_o="3100" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/640bdaf977445ac828a5cccb5a3c7ad55c53bc550e8086d4481d7b3072bb486f/transzperiferia-copy.jpg" data-mid="105540805" border="0" data-no-zoom alt="P&eacute;ter Horv&aacute;th " data-caption="Péter Horváth " src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/640bdaf977445ac828a5cccb5a3c7ad55c53bc550e8086d4481d7b3072bb486f/transzperiferia-copy.jpg" /> Cubans in Hungary Kubaiak Magyarországon Péter Horváth (Kiskunfélegyháza, June 29, 1945).&nbsp;Photos of the Cuban Women Workers in Hungary, 1985&nbsp; “I am a press photographer by profession, I always wanted to be one. I'm interested in human destinies, especially of those people who live on the margins of society. Today, my aim is the same as it was when I was a novice photojournalist; to show the face behind the mask, the reality behind the appearance. Even if it seems like an almost hopeless task.” All photos © Horváth Péter http://www.studio-h.hu Horváth Péter (Kiskunfélegyháza, 1945. június 29.) Fotók a Magyarországon dolgozókubai munkásnőkről, 1985 „Foglalkozásomra nézve, sajtófotós vagyok, mindig is az akartam lenni. Az emberi sorsok érdekeltek, leginkább a társadalom perifériáján tengődőké. Ma is az a célom, mint kezdő fotóriporter koromban; az álarcok mögött az arcot, a látszat mögött a valóságot megmutatni. Még akkor is, ha ez szinte reménytelen.”Minden fotó © Horváth Péter <img width="1500" height="993" width_o="1500" height_o="993" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/f806f988c0c159d06d259bf65bb318b489fae3a5e98af6f60f44bdeda53b996f/fortepan_184602_R-comp.jpg" data-mid="107890093" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/f806f988c0c159d06d259bf65bb318b489fae3a5e98af6f60f44bdeda53b996f/fortepan_184602_R-comp.jpg" /> <img width="8688" height="5742" width_o="8688" height_o="5742" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/81cd427038279ffcc8d7d910eab44c9efd6d0fdaf80193bf31788bf39ba4a9e0/fortepan_184603.jpg" data-mid="106250743" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/81cd427038279ffcc8d7d910eab44c9efd6d0fdaf80193bf31788bf39ba4a9e0/fortepan_184603.jpg" /> <img width="1500" height="993" width_o="1500" height_o="993" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/de467567cf4b3f0b892c7d48193909b4dee62576e5b9dfb3bff846529172b282/fortepan_184601-comp.jpg" data-mid="107890095" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/de467567cf4b3f0b892c7d48193909b4dee62576e5b9dfb3bff846529172b282/fortepan_184601-comp.jpg" /> <img width="1500" height="976" width_o="1500" height_o="976" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/674d5043848f5dc985dbcd0b49c77b7b37537570a53b7b86d72d1ea4d25111f9/Vendegmunkasok_40-comp.jpg" data-mid="107883018" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/674d5043848f5dc985dbcd0b49c77b7b37537570a53b7b86d72d1ea4d25111f9/Vendegmunkasok_40-comp.jpg" /> <img width="973" height="1500" width_o="973" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/30385ad2f5c8d2a0ca6510c8c059d1f1e74eac1a9d13e33c941e362e20cda97f/Vendegmunkasok_62-comp.jpg" data-mid="107883743" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/973/i/30385ad2f5c8d2a0ca6510c8c059d1f1e74eac1a9d13e33c941e362e20cda97f/Vendegmunkasok_62-comp.jpg" /> <img width="8688" height="5792" width_o="8688" height_o="5792" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/bdccd66e63fcc0a58a18bcb9a4a3b3a27b5cbf10596ace9b8fd34458633f0cd8/fortepan_184549.jpg" data-mid="106218543" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/bdccd66e63fcc0a58a18bcb9a4a3b3a27b5cbf10596ace9b8fd34458633f0cd8/fortepan_184549.jpg" /> <img width="1500" height="976" width_o="1500" height_o="976" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/15f29ad1171998b47ed3a173245d7199b817d56a92c5aa28b7ace7142a02b42d/Vendegmunkasok_39-comp.jpg" data-mid="107883017" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/15f29ad1171998b47ed3a173245d7199b817d56a92c5aa28b7ace7142a02b42d/Vendegmunkasok_39-comp.jpg" /> <img width="1500" height="987" width_o="1500" height_o="987" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/f7e618e077b857e1a6a1a2546ca29146a59068b13e4c841189d87c2e8669bd8f/fortepan_184604-comp.jpg" data-mid="107890090" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/f7e618e077b857e1a6a1a2546ca29146a59068b13e4c841189d87c2e8669bd8f/fortepan_184604-comp.jpg" /> <img width="1500" height="1028" width_o="1500" height_o="1028" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/4a33e67d75231f7644badf1828435c458355c88b1bc6148d8ccbd3cc5837e5c7/Vendegmunkasok_03-comp.jpg" data-mid="107881123" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/4a33e67d75231f7644badf1828435c458355c88b1bc6148d8ccbd3cc5837e5c7/Vendegmunkasok_03-comp.jpg" /> <img width="8688" height="5792" width_o="8688" height_o="5792" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/3e93b00ffa53676261f0eb00a11b01a6142e9084072d239c76457fd2941f07b7/fortepan_184545.jpg" data-mid="106218541" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/3e93b00ffa53676261f0eb00a11b01a6142e9084072d239c76457fd2941f07b7/fortepan_184545.jpg" /> <img width="1500" height="983" width_o="1500" height_o="983" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/130220eb4cf8c236e22b12e52fec786b5e693ec1b3535651926043f41fd98874/Vendegmunkasok_15-comp.jpg" data-mid="107883023" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/130220eb4cf8c236e22b12e52fec786b5e693ec1b3535651926043f41fd98874/Vendegmunkasok_15-comp.jpg" /> <img width="1500" height="999" width_o="1500" height_o="999" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/335e31d02f8fbcc58e80081ad41a57617c24cae9d12eb7057007f8f7e5b6c954/Vendegmunkasok_02-comp.jpg" data-mid="107881121" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/335e31d02f8fbcc58e80081ad41a57617c24cae9d12eb7057007f8f7e5b6c954/Vendegmunkasok_02-comp.jpg" /> <img width="8538" height="5642" width_o="8538" height_o="5642" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/35f12345a313a43375e5c7594f7e21efc95dda27a3dab2366f2fa08365983e6e/fortepan_184569.jpg" data-mid="106219531" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/35f12345a313a43375e5c7594f7e21efc95dda27a3dab2366f2fa08365983e6e/fortepan_184569.jpg" /> <img width="8557" height="5661" width_o="8557" height_o="5661" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/b564c40647b919daf7ab2940227a4ae5c14b85bd8f43ce97c5c2cd08e98aed9a/fortepan_184570.jpg" data-mid="106219532" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/b564c40647b919daf7ab2940227a4ae5c14b85bd8f43ce97c5c2cd08e98aed9a/fortepan_184570.jpg" /> <img width="1500" height="976" width_o="1500" height_o="976" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/2aa619138fdcf3836f4e61166d5b3df0396171346fa74802030a89136dbeb170/Vendegmunkasok_13-comp.jpg" data-mid="107883021" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/2aa619138fdcf3836f4e61166d5b3df0396171346fa74802030a89136dbeb170/Vendegmunkasok_13-comp.jpg" /> <img width="1500" height="983" width_o="1500" height_o="983" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/8dffa77d441ae4930f6866499942e73d716aaebfcbb0e7a373257a70d3ecd7ab/Vendegmunkasok_14-comp.jpg" data-mid="107883022" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/8dffa77d441ae4930f6866499942e73d716aaebfcbb0e7a373257a70d3ecd7ab/Vendegmunkasok_14-comp.jpg" /> <img width="1500" height="983" width_o="1500" height_o="983" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/79329da4dbf0c8c3517dc49b2c20999a8e5fc6a788cc69e3a0ec2d5544436e33/Vendegmunkasok_12-comp.jpg" data-mid="107883020" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/79329da4dbf0c8c3517dc49b2c20999a8e5fc6a788cc69e3a0ec2d5544436e33/Vendegmunkasok_12-comp.jpg" /> <img width="1500" height="1060" width_o="1500" height_o="1060" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/16fdda0de2c26331b249b722d94ace8905797af3f53a4597747b96a90907424b/Vendegmunkasok_11-comp.jpg" data-mid="107883019" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/16fdda0de2c26331b249b722d94ace8905797af3f53a4597747b96a90907424b/Vendegmunkasok_11-comp.jpg" /> <img width="1500" height="987" width_o="1500" height_o="987" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/e711e462d356c02a7269d366ee3e023aee6b81ab4e4274cd8ea0d1c7c9161434/fortepan_184600-comp.jpg" data-mid="107890097" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/e711e462d356c02a7269d366ee3e023aee6b81ab4e4274cd8ea0d1c7c9161434/fortepan_184600-comp.jpg" /> <img width="1500" height="979" width_o="1500" height_o="979" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/0f4389e7de0397b13119ab803fb64ce6b2b1760c61ff28ea80bca427e41b41a3/Vendegmunkasok_29-comp.jpg" data-mid="107883005" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/0f4389e7de0397b13119ab803fb64ce6b2b1760c61ff28ea80bca427e41b41a3/Vendegmunkasok_29-comp.jpg" /> <img width="1500" height="995" width_o="1500" height_o="995" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/1fec5584179ac03245376c203b24036276cd262c15c4a03cba428b896c442bb2/fortepan_184599-comp.jpg" data-mid="107890096" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/1fec5584179ac03245376c203b24036276cd262c15c4a03cba428b896c442bb2/fortepan_184599-comp.jpg" /> <img width="1500" height="967" width_o="1500" height_o="967" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/42300ed5d3dd737c1b17b4be696a3db68cf04d53f30ed190b2b66c90ddad9033/Vendegmunkasok_41-comp.jpg" data-mid="107883720" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/42300ed5d3dd737c1b17b4be696a3db68cf04d53f30ed190b2b66c90ddad9033/Vendegmunkasok_41-comp.jpg" /> <img width="5792" height="8688" width_o="5792" height_o="8688" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/4692fc12ac2c5b1beaae317d53ccb14b970b5b69a2b9648344d3281583ed64ce/fortepan_184562.jpg" data-mid="106219518" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/4692fc12ac2c5b1beaae317d53ccb14b970b5b69a2b9648344d3281583ed64ce/fortepan_184562.jpg" /> <img width="8327" height="5536" width_o="8327" height_o="5536" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/21f858b0d28f88cd8e7ec29d322a47ea57415af29881ff26e58db625a97911d9/fortepan_184587.jpg" data-mid="106250763" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/21f858b0d28f88cd8e7ec29d322a47ea57415af29881ff26e58db625a97911d9/fortepan_184587.jpg" /> <img width="938" height="1500" width_o="938" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/2971b709380b848a4137a674bc02ec4823680dcebde72cfacfa0c777926e2f32/Vendegmunkasok_56-comp.jpg" data-mid="107883737" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/938/i/2971b709380b848a4137a674bc02ec4823680dcebde72cfacfa0c777926e2f32/Vendegmunkasok_56-comp.jpg" /> <img width="8650" height="5780" width_o="8650" height_o="5780" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/22f7492b62b2d385b0492cb88beeb619451a790bd7c2ea2ff90b1aa43c941a23/fortepan_184564.jpg" data-mid="106219524" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/22f7492b62b2d385b0492cb88beeb619451a790bd7c2ea2ff90b1aa43c941a23/fortepan_184564.jpg" /> <img width="5792" height="8688" width_o="5792" height_o="8688" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/cd70d92db6701b322897ab4f4974a24279f5c1297c9dd4b0e0e2169ba54e4b9a/fortepan_184563.jpg" data-mid="106219521" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/cd70d92db6701b322897ab4f4974a24279f5c1297c9dd4b0e0e2169ba54e4b9a/fortepan_184563.jpg" /> <img width="1500" height="1000" width_o="1500" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/592c901725662e678941eaceb4d596b608b8ce4f00a7a3837e32a09b10fe9d46/fortepan_184593-comp.jpg" data-mid="107890103" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/592c901725662e678941eaceb4d596b608b8ce4f00a7a3837e32a09b10fe9d46/fortepan_184593-comp.jpg" /> <img width="1500" height="1000" width_o="1500" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/dd1c5d82d3e03fb69816291f7d5f049b3e1f513b5d35c443643f2091ffbdda09/fortepan_184561-comp.jpg" data-mid="107890109" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/dd1c5d82d3e03fb69816291f7d5f049b3e1f513b5d35c443643f2091ffbdda09/fortepan_184561-comp.jpg" /> <img width="8688" height="5774" width_o="8688" height_o="5774" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/20b8f93bd6ba5235de678f6790c6c239a60f2776db93fb359044f6672804653a/fortepan_184553.jpg" data-mid="106218551" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/20b8f93bd6ba5235de678f6790c6c239a60f2776db93fb359044f6672804653a/fortepan_184553.jpg" /> <img width="5531" height="8296" width_o="5531" height_o="8296" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/99970d5e3187f09f3925542c94e1e3c933437a5209707051654651f2c2bec14e/fortepan_184586.jpg" data-mid="106250762" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/99970d5e3187f09f3925542c94e1e3c933437a5209707051654651f2c2bec14e/fortepan_184586.jpg" /> <img width="1500" height="1004" width_o="1500" height_o="1004" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/0e1dbba3ddc6f37a2a5f5a01f6505bf1f416a5ef1461b90edb88277cf2b0b3cf/fortepan_184598-comp.jpg" data-mid="107890098" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/0e1dbba3ddc6f37a2a5f5a01f6505bf1f416a5ef1461b90edb88277cf2b0b3cf/fortepan_184598-comp.jpg" /> <img width="957" height="1500" width_o="957" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/a31f146ef428adbc6d6ac8333a1a865a512a1351bd40c9ba218820ad700cd6c5/Vendegmunkasok_42-comp.jpg" data-mid="107883722" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/957/i/a31f146ef428adbc6d6ac8333a1a865a512a1351bd40c9ba218820ad700cd6c5/Vendegmunkasok_42-comp.jpg" /> <img width="8626" height="5792" width_o="8626" height_o="5792" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/876f2933f8ed10d02d41e492ed2ea8fdf8087726fa97afe2d249340298f393a8/fortepan_184555.jpg" data-mid="106218553" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/876f2933f8ed10d02d41e492ed2ea8fdf8087726fa97afe2d249340298f393a8/fortepan_184555.jpg" /> <img width="5736" height="8567" width_o="5736" height_o="8567" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/d810365c483f7ef5dbc34e7541f12923daf78d84a1cad21513e0fad6addcc46b/fortepan_184568.jpg" data-mid="106219530" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/d810365c483f7ef5dbc34e7541f12923daf78d84a1cad21513e0fad6addcc46b/fortepan_184568.jpg" /> <img width="969" height="1500" width_o="969" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/3a56885b159b105c07639de8cb1c1e42be72110228b8db91e95fdea434c5c79f/Vendegmunkasok_48-comp.jpg" data-mid="107883729" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/969/i/3a56885b159b105c07639de8cb1c1e42be72110228b8db91e95fdea434c5c79f/Vendegmunkasok_48-comp.jpg" /> <img width="4839" height="3100" width_o="4839" height_o="3100" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/1e92d4581e3c5eb5e61fd29dc8e4112bdbb8b5a39d3e07f4d272a495225bfbf0/Vendegmunkasok_60-fortepan_184552.jpg" data-mid="106250724" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/1e92d4581e3c5eb5e61fd29dc8e4112bdbb8b5a39d3e07f4d272a495225bfbf0/Vendegmunkasok_60-fortepan_184552.jpg" /> <img width="1500" height="1008" width_o="1500" height_o="1008" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/e24affe6feaebfe8906c8922854e6d437b87723de959978b90e83086a5b0aefa/Vendegmunkasok_05-fortepan_184565-comp.jpg" data-mid="107881125" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/e24affe6feaebfe8906c8922854e6d437b87723de959978b90e83086a5b0aefa/Vendegmunkasok_05-fortepan_184565-comp.jpg" /> <img width="8688" height="5792" width_o="8688" height_o="5792" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/b425a6b710ce02030c796a22494b5656f8b7cce7dca9130403b1189da42fc23b/fortepan_184551.jpg" data-mid="106218549" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/b425a6b710ce02030c796a22494b5656f8b7cce7dca9130403b1189da42fc23b/fortepan_184551.jpg" /> <img width="1500" height="965" width_o="1500" height_o="965" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/93085744939066bf21b078de9e228c3bc2a190c084d9c7c4f109d196a3ffb3f4/Vendegmunkasok_27-comp.jpg" data-mid="107883003" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/93085744939066bf21b078de9e228c3bc2a190c084d9c7c4f109d196a3ffb3f4/Vendegmunkasok_27-comp.jpg" /> <img width="5596" height="8417" width_o="5596" height_o="8417" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/f5fa64db0f7193574ed6798a4afe942a45e3dc09d189ee49790b196b8b283235/fortepan_184612.jpg" data-mid="106250740" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/f5fa64db0f7193574ed6798a4afe942a45e3dc09d189ee49790b196b8b283235/fortepan_184612.jpg" /> <img width="8688" height="5792" width_o="8688" height_o="5792" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/ae1a547c819af1162f1817f60c9ddda305d236db6e75eb46d0cd055701dc1f02/fortepan_184550.jpg" data-mid="106218538" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/ae1a547c819af1162f1817f60c9ddda305d236db6e75eb46d0cd055701dc1f02/fortepan_184550.jpg" /> <img width="1500" height="998" width_o="1500" height_o="998" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/a674ba6250dbbd3ff1e00800dbccc5a007c253696f3261771f9700422c6f9355/fortepan_184590-comp.jpg" data-mid="107890104" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/a674ba6250dbbd3ff1e00800dbccc5a007c253696f3261771f9700422c6f9355/fortepan_184590-comp.jpg" /> <img width="5707" height="8529" width_o="5707" height_o="8529" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/5ea833a84277eba84354d7e1832c7f22eccb3b0228a6164a144223415c6b65fa/fortepan_184566.jpg" data-mid="106219526" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/5ea833a84277eba84354d7e1832c7f22eccb3b0228a6164a144223415c6b65fa/fortepan_184566.jpg" /> <img width="1500" height="965" width_o="1500" height_o="965" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/fa50f6fcb3dd7eef3e0ddfc14e654e36c48ea8540c85aeae639d529f7b5eec3d/kuba0021-comp.jpg" data-mid="107881130" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/fa50f6fcb3dd7eef3e0ddfc14e654e36c48ea8540c85aeae639d529f7b5eec3d/kuba0021-comp.jpg" /> <img width="4749" height="3100" width_o="4749" height_o="3100" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/e7b6b6f27c818c634f0bd80d296c2dfb4ee4bc4689d7f6d4d8e2fd1c112d890d/Vendegmunkasok_32-fortepan_184592.jpg" data-mid="106250727" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/e7b6b6f27c818c634f0bd80d296c2dfb4ee4bc4689d7f6d4d8e2fd1c112d890d/Vendegmunkasok_32-fortepan_184592.jpg" /> <img width="1500" height="973" width_o="1500" height_o="973" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/727629619bf8b486a5d47cfe57636d3200cb69b70e810dd040cda2dcf05615a9/Vendegmunkasok_17-comp.jpg" data-mid="107883025" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/727629619bf8b486a5d47cfe57636d3200cb69b70e810dd040cda2dcf05615a9/Vendegmunkasok_17-comp.jpg" /> <img width="1500" height="988" width_o="1500" height_o="988" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/2b86fcb58dd120d5d4eb07fb0dcab3165226d9e26d83ebb5f8e55765548c6458/Vendegmunkasok_22-comp.jpg" data-mid="107883027" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/2b86fcb58dd120d5d4eb07fb0dcab3165226d9e26d83ebb5f8e55765548c6458/Vendegmunkasok_22-comp.jpg" /> <img width="8545" height="5698" width_o="8545" height_o="5698" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/231ee9003e329d1c1566cfae6c5c64962a0965f75d4b96f23f6bbf75f4db3c3d/fortepan_184572.jpg" data-mid="106219534" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/231ee9003e329d1c1566cfae6c5c64962a0965f75d4b96f23f6bbf75f4db3c3d/fortepan_184572.jpg" /> <img width="8588" height="5704" width_o="8588" height_o="5704" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/73f5d79f490d69efe70093058f0e2ecbc2b242b453363a4f639d82443ce27f05/fortepan_184571.jpg" data-mid="106219533" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/73f5d79f490d69efe70093058f0e2ecbc2b242b453363a4f639d82443ce27f05/fortepan_184571.jpg" /> <img width="1500" height="986" width_o="1500" height_o="986" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/061fc9ec5a30c8cf127d0f1756edee3c841c46c1355adca1f667a5a08a22210c/Vendegmunkasok_16-comp.jpg" data-mid="107883024" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/061fc9ec5a30c8cf127d0f1756edee3c841c46c1355adca1f667a5a08a22210c/Vendegmunkasok_16-comp.jpg" /> <img width="8345" height="5564" width_o="8345" height_o="5564" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/ce61156ac30023a0151f1c2ae5e13bf6a12b73e2fa91b015e2247551ce8be133/fortepan_184583.jpg" data-mid="106250760" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/ce61156ac30023a0151f1c2ae5e13bf6a12b73e2fa91b015e2247551ce8be133/fortepan_184583.jpg" /> <img width="1500" height="986" width_o="1500" height_o="986" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/8a23f0df8ab2d0b75f55e6fb66172ee1a4e2bec3ed5e16bd3feef69f02fa95c3/Vendegmunkasok_19-comp.jpg" data-mid="107883026" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/8a23f0df8ab2d0b75f55e6fb66172ee1a4e2bec3ed5e16bd3feef69f02fa95c3/Vendegmunkasok_19-comp.jpg" /> <img width="1500" height="979" width_o="1500" height_o="979" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/8c0e7f8731a5b1f1efebee6f6f1821e18320286063f8991e75b5626d384e2b22/kuba0128-fortepan_184589-comp.jpg" data-mid="107881131" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/8c0e7f8731a5b1f1efebee6f6f1821e18320286063f8991e75b5626d384e2b22/kuba0128-fortepan_184589-comp.jpg" /> <img width="8314" height="5576" width_o="8314" height_o="5576" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/61023560baa7f96530a827b2f4f3d529a8d7593b3467ff718d0790c0747749e2/fortepan_184588.jpg" data-mid="106250764" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/61023560baa7f96530a827b2f4f3d529a8d7593b3467ff718d0790c0747749e2/fortepan_184588.jpg" /> <img width="1996" height="3100" width_o="1996" height_o="3100" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/aacfc8976d2d601b0a29daab7d57050e7f954253b007e86860e3b49562460e7d/Vendegmunkasok_18-fortepan_184582.jpg" data-mid="106250732" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/aacfc8976d2d601b0a29daab7d57050e7f954253b007e86860e3b49562460e7d/Vendegmunkasok_18-fortepan_184582.jpg" /> <img width="965" height="1500" width_o="965" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/ce246bfe2e89681979b415d36b882cdb023a103d3c9a1f995c3dbd2c03566006/Vendegmunkasok_44-comp.jpg" data-mid="107883724" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/965/i/ce246bfe2e89681979b415d36b882cdb023a103d3c9a1f995c3dbd2c03566006/Vendegmunkasok_44-comp.jpg" /> <img width="4846" height="3100" width_o="4846" height_o="3100" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/d6ffab6559b85b2bd63ca138f78212f1f826aee1b21cfd2d56995fae8322edea/Vendegmunkasok_34-fortepan_184615.jpg" data-mid="106250728" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/d6ffab6559b85b2bd63ca138f78212f1f826aee1b21cfd2d56995fae8322edea/Vendegmunkasok_34-fortepan_184615.jpg" /> <img width="1500" height="947" width_o="1500" height_o="947" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/4225cbcecff301cf7f6aa36c03e33b72572853a0b43f29e5435431807744d0b9/Vendegmunkasok_33-comp.jpg" data-mid="107883011" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/4225cbcecff301cf7f6aa36c03e33b72572853a0b43f29e5435431807744d0b9/Vendegmunkasok_33-comp.jpg" /> <img width="960" height="1500" width_o="960" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/820649a35489d80bfeb8762e0fc72253e19175917c6b897c88c5d4c34cbd1cea/Vendegmunkasok_37-comp.jpg" data-mid="107883015" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/960/i/820649a35489d80bfeb8762e0fc72253e19175917c6b897c88c5d4c34cbd1cea/Vendegmunkasok_37-comp.jpg" /> <img width="1500" height="960" width_o="1500" height_o="960" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/e4b6a0e451e884579f9c21db377cb0c578a9b14710c50bbb8055fe6fe0770305/Vendegmunkasok_07-comp.jpg" data-mid="107881126" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/e4b6a0e451e884579f9c21db377cb0c578a9b14710c50bbb8055fe6fe0770305/Vendegmunkasok_07-comp.jpg" /> <img width="1500" height="992" width_o="1500" height_o="992" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/f17fa1482ead3dfb7797c1bc251cd2f3877ce56ca00342bb1905a978bdf391f3/Vendegmunkasok_09-comp.jpg" data-mid="107881128" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/f17fa1482ead3dfb7797c1bc251cd2f3877ce56ca00342bb1905a978bdf391f3/Vendegmunkasok_09-comp.jpg" /> <img width="1500" height="951" width_o="1500" height_o="951" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/d69c88dc155e1705305b0cc83af38011053cb0c3c84e797392df3e01772f67ab/Vendegmunkasok_43-comp.jpg" data-mid="107883723" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/d69c88dc155e1705305b0cc83af38011053cb0c3c84e797392df3e01772f67ab/Vendegmunkasok_43-comp.jpg" /> <img width="5559" height="8342" width_o="5559" height_o="8342" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/81d04b8a6a26ac3924ed411a0ec1f3b1876a07625466faf1099d595f7d248c8a/fortepan_184580.jpg" data-mid="106219538" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/81d04b8a6a26ac3924ed411a0ec1f3b1876a07625466faf1099d595f7d248c8a/fortepan_184580.jpg" /> <img width="4804" height="3100" width_o="4804" height_o="3100" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/f23deaca0a10b191a3d23303fb15e2e8adaaa24bc6d6bca7e3ebae7141127da4/Vendegmunkasok_20-fortepan_184579.jpg" data-mid="106250730" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/f23deaca0a10b191a3d23303fb15e2e8adaaa24bc6d6bca7e3ebae7141127da4/Vendegmunkasok_20-fortepan_184579.jpg" /> <img width="7978" height="5339" width_o="7978" height_o="5339" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/3c149259422f9654b42b3ff0ca24fcca1bb9d0fd75a7d714a3c97dfab4d44239/fortepan_184613.jpg" data-mid="106250748" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/3c149259422f9654b42b3ff0ca24fcca1bb9d0fd75a7d714a3c97dfab4d44239/fortepan_184613.jpg" /> <img width="1500" height="971" width_o="1500" height_o="971" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/85a7d5883371429e4f16d1b7501d7767bf4779af7ce1d1370fa5a3ddddd6a57d/Vendegmunkasok_47-fortepan_184605-comp.jpg" data-mid="107883727" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/85a7d5883371429e4f16d1b7501d7767bf4779af7ce1d1370fa5a3ddddd6a57d/Vendegmunkasok_47-fortepan_184605-comp.jpg" /> <img width="1500" height="971" width_o="1500" height_o="971" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/7550cb4d5b5e98d3abd905db519935af72f4ed38156d5dfb874f75241e2b63c3/Vendegmunkasok_38-comp.jpg" data-mid="107883016" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/7550cb4d5b5e98d3abd905db519935af72f4ed38156d5dfb874f75241e2b63c3/Vendegmunkasok_38-comp.jpg" /> <img width="8242" height="5499" width_o="8242" height_o="5499" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/c35692238081ea14278010032ba37bc31fd9c3b58c9fbba7df329c2697f37c05/fortepan_184614.jpg" data-mid="106250741" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/c35692238081ea14278010032ba37bc31fd9c3b58c9fbba7df329c2697f37c05/fortepan_184614.jpg" /> <img width="1500" height="976" width_o="1500" height_o="976" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/12a23f867322cc3cc43bcc9f99f29e94e91e50b3e602caf598e11592e159b972/Vendegmunkasok_28-fortepan_184541-comp.jpg" data-mid="107883004" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/12a23f867322cc3cc43bcc9f99f29e94e91e50b3e602caf598e11592e159b972/Vendegmunkasok_28-fortepan_184541-comp.jpg" /> <img width="5689" height="8576" width_o="5689" height_o="8576" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/51d901a6328a125859eb2a01a7ca10a72adc866985affdfc37e049690e14fc4c/fortepan_184573.jpg" data-mid="106219535" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/51d901a6328a125859eb2a01a7ca10a72adc866985affdfc37e049690e14fc4c/fortepan_184573.jpg" /> <img width="5559" height="8333" width_o="5559" height_o="8333" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/88254f9eb494b1c9ee46a5c90d72cbc4a52a6110641ebec4c2544e07821d7b5a/fortepan_184577.jpg" data-mid="106219537" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/88254f9eb494b1c9ee46a5c90d72cbc4a52a6110641ebec4c2544e07821d7b5a/fortepan_184577.jpg" /> <img width="4107" height="3100" width_o="4107" height_o="3100" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/64673383344a539c9f49e815e8df5cc4c7d540f77f86edfae276f827b11a6c0d/Vendegmunkasok_61-fortepan_184554.jpg" data-mid="106250723" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/64673383344a539c9f49e815e8df5cc4c7d540f77f86edfae276f827b11a6c0d/Vendegmunkasok_61-fortepan_184554.jpg" /> <img width="1500" height="1006" width_o="1500" height_o="1006" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/0013e9f91cac20845b4343dd5b235640945113ff940b3bb8d7e4b483f3cb24ec/fortepan_184596-comp.jpg" data-mid="107890100" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/0013e9f91cac20845b4343dd5b235640945113ff940b3bb8d7e4b483f3cb24ec/fortepan_184596-comp.jpg" /> <img width="998" height="1500" width_o="998" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/0a9b03f4c50e64a30d217b73faac27f28d7acebb9553ac8562691e74fadfbb3e/fortepan_184595-comp.jpg" data-mid="107890101" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/998/i/0a9b03f4c50e64a30d217b73faac27f28d7acebb9553ac8562691e74fadfbb3e/fortepan_184595-comp.jpg" /> <img width="1002" height="1500" width_o="1002" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/fcc0e8ce5ef661352a96a3b77443b750c0de8a95167c74777804c93ead449347/fortepan_184594-comp.jpg" data-mid="107890102" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/fcc0e8ce5ef661352a96a3b77443b750c0de8a95167c74777804c93ead449347/fortepan_184594-comp.jpg" /> <img width="4755" height="3100" width_o="4755" height_o="3100" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/c6ad9186123c34b87cb6f2700dbc94f5caff5c39758494028f337f361b303253/Vendegmunkasok_53-fortepan_184575.jpg" data-mid="106250720" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/c6ad9186123c34b87cb6f2700dbc94f5caff5c39758494028f337f361b303253/Vendegmunkasok_53-fortepan_184575.jpg" /> <img width="1500" height="1001" width_o="1500" height_o="1001" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/752356d446f49f4d7a1383160050edb00b64746c9783f14b81ea05423a3250b4/fortepan_184597-comp.jpg" data-mid="107890099" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/752356d446f49f4d7a1383160050edb00b64746c9783f14b81ea05423a3250b4/fortepan_184597-comp.jpg" /> <img width="5400" height="8192" width_o="5400" height_o="8192" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/ccb0ac1a213cb0bff89973536689bc68181d0d1fb9ae114c0c5cde2003111461/fortepan_184576.jpg" data-mid="106219536" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/ccb0ac1a213cb0bff89973536689bc68181d0d1fb9ae114c0c5cde2003111461/fortepan_184576.jpg" /> <img width="976" height="1500" width_o="976" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/c7d08e80b358b91b47c008c9c7b85e855158cb74b9eb24778b98c415bac51203/Vendegmunkasok_25-comp.jpg" data-mid="107883029" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/976/i/c7d08e80b358b91b47c008c9c7b85e855158cb74b9eb24778b98c415bac51203/Vendegmunkasok_25-comp.jpg" /> <img width="8688" height="5792" width_o="8688" height_o="5792" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/06df21b8a32d33023363518317cc84925432b4e577926a4d70837b7714a4ae5b/fortepan_184560.jpg" data-mid="106218546" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/06df21b8a32d33023363518317cc84925432b4e577926a4d70837b7714a4ae5b/fortepan_184560.jpg" /> <img width="4653" height="3100" width_o="4653" height_o="3100" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/f8fe2c23534fc2a8c7d4db453f47bb34a0d32b7e39c05a83654e26f01b7b86c7/Vendegmunkasok_21-fortepan_184559.jpg" data-mid="106250731" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/f8fe2c23534fc2a8c7d4db453f47bb34a0d32b7e39c05a83654e26f01b7b86c7/Vendegmunkasok_21-fortepan_184559.jpg" /> <img width="1500" height="971" width_o="1500" height_o="971" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/20ff852f954f96b9f814be62a44793478a181677dbdeb14522442520a6de7785/Vendegmunkasok_52-fortepan_184574-comp.jpg" data-mid="107883733" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/20ff852f954f96b9f814be62a44793478a181677dbdeb14522442520a6de7785/Vendegmunkasok_52-fortepan_184574-comp.jpg" /> <img width="1500" height="1031" width_o="1500" height_o="1031" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/f23e71918018656a01ad44736faa1364fb1e6ad0ee8ea7dce2a9bfbc3362f93d/Vendegmunkasok_54-comp.jpg" data-mid="107883735" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/f23e71918018656a01ad44736faa1364fb1e6ad0ee8ea7dce2a9bfbc3362f93d/Vendegmunkasok_54-comp.jpg" /> <img width="1500" height="1000" width_o="1500" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/3d5834a1840873220ffba859d7300f3a4aa5bb61bfe3b415133ee62781415fef/fortepan_184558-comp.jpg" data-mid="107890111" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/3d5834a1840873220ffba859d7300f3a4aa5bb61bfe3b415133ee62781415fef/fortepan_184558-comp.jpg" /> <img width="1500" height="1030" width_o="1500" height_o="1030" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/6108185a1b68604da82f9f4eb7ee42682a51fdf2a81dd920256264299363ac0d/Vendegmunkasok_04-fortepan_184585-comp.jpg" data-mid="107881124" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/6108185a1b68604da82f9f4eb7ee42682a51fdf2a81dd920256264299363ac0d/Vendegmunkasok_04-fortepan_184585-comp.jpg" /> <img width="5754" height="8585" width_o="5754" height_o="8585" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/bc78d89211c34128c1eeb2d6c16df84cb45b010e18a7cb1183578d9d87cbf509/fortepan_184607.jpg" data-mid="106250744" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/bc78d89211c34128c1eeb2d6c16df84cb45b010e18a7cb1183578d9d87cbf509/fortepan_184607.jpg" /> <img width="1500" height="1000" width_o="1500" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/b9165aa955779e42263d255360f8f0a0b324c5412c1d582fb92276fe80b3f0c6/fortepan_184560-comp.jpg" data-mid="107890110" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/b9165aa955779e42263d255360f8f0a0b324c5412c1d582fb92276fe80b3f0c6/fortepan_184560-comp.jpg" /> <img width="8395" height="5599" width_o="8395" height_o="5599" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/00aa2b994d15c637eea5dacdcf8e6aa5359391dcad72a25bb9173ed4ce86a3db/fortepan_184584.jpg" data-mid="106250761" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/00aa2b994d15c637eea5dacdcf8e6aa5359391dcad72a25bb9173ed4ce86a3db/fortepan_184584.jpg" /><img width="1500" height="543" width_o="1500" height_o="543" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/0862df79bc7bcd1de669abd1702163ee215189b576b1763968712013c2cbe3f3/Vendegmunkasok_30-comp.jpg" data-mid="107883006" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/0862df79bc7bcd1de669abd1702163ee215189b576b1763968712013c2cbe3f3/Vendegmunkasok_30-comp.jpg" /> <img width="965" height="1500" width_o="965" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/678b49282ebb0610f8b8d342533d4e3c925f9d71ab0496cf255c3830a05bcc20/Vendegmunkasok_57-comp.jpg" data-mid="107883738" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/965/i/678b49282ebb0610f8b8d342533d4e3c925f9d71ab0496cf255c3830a05bcc20/Vendegmunkasok_57-comp.jpg" /> <img width="1500" height="968" width_o="1500" height_o="968" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/00438dcc0a4bdb1d53b73505c596bcf6680e0b4033c3e9169c56210464fc1e21/Vendegmunkasok_46-comp.jpg" data-mid="107883726" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/00438dcc0a4bdb1d53b73505c596bcf6680e0b4033c3e9169c56210464fc1e21/Vendegmunkasok_46-comp.jpg" /> <img width="1500" height="970" width_o="1500" height_o="970" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/037915df9252b4e0fd7a9293daabcb704d99e168d050996c48c83c75f8c038a5/Vendegmunkasok_45-comp.jpg" data-mid="107883725" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/037915df9252b4e0fd7a9293daabcb704d99e168d050996c48c83c75f8c038a5/Vendegmunkasok_45-comp.jpg" /> <img width="1500" height="1072" width_o="1500" height_o="1072" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/0a49bc1ea3b5829ae29437f16dcf8f93502016be08eeec01dc9a5a4df9ad5390/Vendegmunkasok_10-fortepan_184548-comp.jpg" data-mid="107881129" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/0a49bc1ea3b5829ae29437f16dcf8f93502016be08eeec01dc9a5a4df9ad5390/Vendegmunkasok_10-fortepan_184548-comp.jpg" /> <img width="1500" height="1009" width_o="1500" height_o="1009" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/ff9457df4db261c340286ebac91fa6c117e417d4deb06135b5a81aa01489f3fc/fortepan_184610-comp.jpg" data-mid="107890072" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/ff9457df4db261c340286ebac91fa6c117e417d4deb06135b5a81aa01489f3fc/fortepan_184610-comp.jpg" /> <img width="3436" height="5561" width_o="3436" height_o="5561" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/72e3a4d0f527c2b24ce538b9e144a61c3e896e93975d3fc473f335cec3b55774/Vendegmunkasok_49-fortepan_184611.jpg" data-mid="106250718" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/72e3a4d0f527c2b24ce538b9e144a61c3e896e93975d3fc473f335cec3b55774/Vendegmunkasok_49-fortepan_184611.jpg" /> <img width="1006" height="1500" width_o="1006" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/685f7a44950b17b6de037412a51d1d73a363ecd869ac2338ae7606ccc60518d8/Vendegmunkasok_35-comp.jpg" data-mid="107883013" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/685f7a44950b17b6de037412a51d1d73a363ecd869ac2338ae7606ccc60518d8/Vendegmunkasok_35-comp.jpg" /> <img width="1008" height="1500" width_o="1008" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/5e83b1a654ac7e4952d3bcf7e561e1ec4f1aea6458ce13df6fef4bd69d6b2c17/fortepan_184606-comp.jpg" data-mid="107890084" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/5e83b1a654ac7e4952d3bcf7e561e1ec4f1aea6458ce13df6fef4bd69d6b2c17/fortepan_184606-comp.jpg" /> <img width="994" height="1500" width_o="994" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/190bd1257d962b196b7e1921b18d56db676b39a1590583c9d547eccafb1bc8c0/Vendegmunkasok_50-comp.jpg" data-mid="107883730" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/994/i/190bd1257d962b196b7e1921b18d56db676b39a1590583c9d547eccafb1bc8c0/Vendegmunkasok_50-comp.jpg" /> <img width="8335" height="5558" width_o="8335" height_o="5558" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/5255706d718f6c5a443fe0d218e9bf52e1e5783ccf8ad957874df94dafcabe39/fortepan_184609.jpg" data-mid="106250745" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/5255706d718f6c5a443fe0d218e9bf52e1e5783ccf8ad957874df94dafcabe39/fortepan_184609.jpg" /> <img width="1500" height="971" width_o="1500" height_o="971" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/a91643e298b3232d8ab9092de89c7158f55cc25b2a8e63121c55219812650b91/Vendegmunkasok_55-fortepan_184578-comp.jpg" data-mid="107883736" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/a91643e298b3232d8ab9092de89c7158f55cc25b2a8e63121c55219812650b91/Vendegmunkasok_55-fortepan_184578-comp.jpg" /> <img width="952" height="1500" width_o="952" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/ddeb6db0b1c8abd345abf166f5eca065cf1ca5b26864c9b134160053c88b1186/Vendegmunkasok_23-comp.jpg" data-mid="107883028" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/952/i/ddeb6db0b1c8abd345abf166f5eca065cf1ca5b26864c9b134160053c88b1186/Vendegmunkasok_23-comp.jpg" /> <img width="975" height="1500" width_o="975" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/9322181e1181299dbb109a1cbd1606afe04b125ace9b89005681b6c94e08a8d5/Vendegmunkasok_58-fortepan_184544-comp.jpg" data-mid="107883739" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/975/i/9322181e1181299dbb109a1cbd1606afe04b125ace9b89005681b6c94e08a8d5/Vendegmunkasok_58-fortepan_184544-comp.jpg" /> <img width="8688" height="5792" width_o="8688" height_o="5792" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/9fa85abf3fa1542fc53680f006373aea7813aa69c9e80b2681285e61c0e9d928/fortepan_184543.jpg" data-mid="106218540" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/9fa85abf3fa1542fc53680f006373aea7813aa69c9e80b2681285e61c0e9d928/fortepan_184543.jpg" /> <img width="1500" height="1091" width_o="1500" height_o="1091" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/48686fcd3aaea0578bbfcd8286e4e28fee2b54a2a3f60873946facc5ce69d702/Vendegmunkasok_59-comp.jpg" data-mid="107883740" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/48686fcd3aaea0578bbfcd8286e4e28fee2b54a2a3f60873946facc5ce69d702/Vendegmunkasok_59-comp.jpg" /> <img width="947" height="1500" width_o="947" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/4f8081f732aabba92f691e964942e8a8f9c05a61f0d744ab21d137716bb8eff0/kuba0153-comp.jpg" data-mid="107881132" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/947/i/4f8081f732aabba92f691e964942e8a8f9c05a61f0d744ab21d137716bb8eff0/kuba0153-comp.jpg" /> <img width="1500" height="1025" width_o="1500" height_o="1025" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/91d2487c37ce6a4d530d93fe8449c97ac11f3fcaf1c14fdf97914ca8fa1a5881/Vendegmunkasok_31-comp.jpg" data-mid="107883009" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/91d2487c37ce6a4d530d93fe8449c97ac11f3fcaf1c14fdf97914ca8fa1a5881/Vendegmunkasok_31-comp.jpg" /> <img width="965" height="1500" width_o="965" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/ab631a79e62d742f38045ccd69c5e2c58e42c925f97e8bc0caaaf5128f0998d7/Vendegmunkasok_63-fortepan_184557-comp.jpg" data-mid="107883744" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/965/i/ab631a79e62d742f38045ccd69c5e2c58e42c925f97e8bc0caaaf5128f0998d7/Vendegmunkasok_63-fortepan_184557-comp.jpg" /> <img width="1500" height="987" width_o="1500" height_o="987" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/eab1a666d37364e42ba26a932164fe036880c87e45501530c62e3c830b957b10/Vendegmunkasok_65-comp.jpg" data-mid="107883746" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/eab1a666d37364e42ba26a932164fe036880c87e45501530c62e3c830b957b10/Vendegmunkasok_65-comp.jpg" /> <img width="1500" height="972" width_o="1500" height_o="972" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/4c5b3e9782106ef280d15b548ce780fdf6d1e8e28f471600c0650537ac229b4a/Vendegmunkasok_66-fortepan_184556-comp.jpg" data-mid="107883747" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/4c5b3e9782106ef280d15b548ce780fdf6d1e8e28f471600c0650537ac229b4a/Vendegmunkasok_66-fortepan_184556-comp.jpg" /> <img width="1500" height="983" width_o="1500" height_o="983" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/88cf0cc4b405adbf9ffd2160a4d69532bd88c830f9a4dab62c325b702d69ea77/Vendegmunkasok_64-comp.jpg" data-mid="107883745" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/88cf0cc4b405adbf9ffd2160a4d69532bd88c830f9a4dab62c325b702d69ea77/Vendegmunkasok_64-comp.jpg" /> <img width="3856" height="2592" width_o="3856" height_o="2592" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/c6f78ea92947b7b11cb700853266d9b3635a72a52fe6b7e11e24bb89626ac186/Vendegmunkasok_06-fortepan_184591.jpg" data-mid="106210925" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/c6f78ea92947b7b11cb700853266d9b3635a72a52fe6b7e11e24bb89626ac186/Vendegmunkasok_06-fortepan_184591.jpg" /> Cuban Women Workers in Hungary Bálint Tolmár Although it is commonly believed that Central and Eastern Europe only joined the global migration process after the fall of the Iron Curtain in 1989, it is worth recalling that tens of thousands of overseas workers started working in socialist countries from the early 1970s. They came first mainly from Vietnam and Cuba, then from Angola, Mozambique, Mongolia, North Korea, and China. They usually received vocational training under bilateral “labor exchange agreements,” and then took part in several years of apprenticeship as skilled workers. Most of the foreigners were employed by the GDR and Czechoslovakia, while Hungary only began to accept industrial apprentices from the Third World in 1981, later and on a more modest scale than the two Comecon countries mentioned above. About 300 young Cubans started their apprenticeship in the prestigious factories in the towns of Dunaújváros and Székesfehérvár (Ikarusz, Videoton, Dunai Vasmű). By the middle of the decade, their number had reached three thousand, but most of them worked in the Hungarian textile industry, which had long been short of labor force and employed mainly women. In the working-class districts of Budapest, including the workers’ hostels of the textile factories Kistext, Lőrinci Fonó, and Újpesti Cérnagyár, as well as those in the towns of Kaposvár and Szeged, the “Cuban girls”—as they were commonly referred to back then—appeared at this time. In the official Hungarian vocabulary, the term “guest worker” was avoided, as it was used to describe foreigners working in Western Europe who were thus more exposed to capitalist exploitation. In fact, according to the state socialist propaganda, the People’s Republic of Hungary was providing young Cubans with professional knowledge and experience, who, on their return home, could continue their work in factories set up as part of “internationalist aid.” Although the Eastern European countries did indeed contribute to the economic development of certain beneficiary countries, such as Cuba, with substantial financial and technological transfers, labor migration within the socialist world order in the 1980s was in many ways already similar to that of the Western countries. In both cases, foreigners with little or no skills were employed in low-paid and low-prestige jobs. And they did so in societies where economic stagnation, demographic decline, and fear of unemployment had led to a growing xenophobia in public opinion. The experiences of young Cubans are, if not identical, at least comparable to those of migrant workers in Western Europe. The tension between the theory and practice of “international socialist solidarity” was only rarely reported to the Hungarian public until the regime change in 1989. Most of the coverage of Cubans was limited to a rather stereotyped portrayal of the challenging but balanced cooperation at work and the culture of the “Caribbean islanders.” In 1985, photographer Péter Horváth dedicated a longer period of time to capturing the everyday life of Cuban women weavers working at the Kispest Textile Factory. His photographs bring to life the tiresome monotony of night shifts and the cosy homelessness of suburban workers’ hostels, while also depicting the carefree fun of young people escaping their home environment. This is the first time since 1986 that the works of Péter Horváth have been exhibited. Kubai munkásnők Magyarországon Tolmár Bálint Ugyan a közvélekedés szerint Közép- és Kelet-Európa csak a vasfüggöny lebontását követően kapcsolódott be a globális migrációs folyamatokba, érdemes felidéznünk, hogy az 1970-es évek elejétől kezdődően tengerentúli munkavállalók tízezrei dolgoztak a szocialista országokba.&nbsp; Először főként Vietnámból és Kubából, majd Angolából, Mozambikból, Mongóliából, Észak-Koreából és Kínából érkeztek. Általában kétoldalú „munkaerő-csere egyezmények” keretében részesültek szakmai képzésben, majd szakmunkásként többéves gyakorlaton vettek részt. A külföldiek zömét az NDK és Csehszlovákia foglalkoztatta, Magyarország csak 1981-től, az előbb említett két KGST országhoz képest később és szerény mértékben, fogadott ipari tanulókat a Harmadik Világból. Mintegy háromszáz kubai fiatal kezdhette meg a betanulást Dunaújváros és Székesfehérvár nagy presztízsű vállalatainál (Ikarusz, Videoton, Dunai Vasmű).&nbsp; Az évtized közepén számuk már elérte a háromezer főt, ám többségüket a hosszú ideje munkaerőhiánnyal küzdő és elsősorban nőket foglalkoztató magyar textilipar alkalmazta. Budapest munkáskerületeiben, többek között a Kistext, a Lőrinci Fonó és az Újpesti Cérnagyár munkásszállóiban, valamint Kaposváron és Szegeden ekkor jelentek meg – korabeli köznyelvi fordulattal élve – a „kubai lányok”. A hivatalos szóhasználatban igyekeztek kerülni velük kapcsolatban a „vendégmunkás” kifejezést, amely a Nyugat-Európában dolgozó, és így a kapitalista kizsákmányolásnak fokozottan kitett külföldiek megnevezésére szolgált. A kádári propaganda szerint ugyanis Magyar Népköztársaság szakmai tudást és tapasztalatokat nyújt a kubai fiataloknak, akik hazatérésüket követően az „internacionalista segítségnyújtás” keretében felépülő üzemekben folytathatják munkájukat. Noha a kelet-európai országok valóban komoly pénzügyi és technológiai transzferekkel járultak hozzá bizonyos kedvezményezett országok – így Kuba – gazdasági fejlődéséhez, a szocialista világrendszeren belüli munkaerő-vándorlás az 1980-as években már sok szempontból hasonlított a nyugati országokéhoz. Mindkét esetben alacsonyan képzett vagy teljesen képzetlen külföldieket alkalmaztak rosszul fizető és alacsony presztízsű munkakörökben. S tették mindezt olyan társadalmakban, ahol a gazdasági stagnálás, a demográfiai hanyatlás és a munkanélküliségtől való félelem miatt a közhangulatot egyre növekvő idegenellenesség jellemezte. A kubai fiatalok tapasztalatai és élményei, ha nem is feleltethetőek meg, de legalábbis párhuzamba állíthatók a Nyugat-Európában dolgozó vendégmunkásokéval. A „nemzetközi szocialista szolidaritás” elmélete és gyakorlata között mutatkozó feszültségről a hazai nyilvánosság a rendszerváltásig csak elvétve értesülhetett. A kubaiakkal kapcsolatos tudósítások legtöbbször a kihívásokkal teli, de kiegyensúlyozott munkahelyi együttműködésnek, valamint a „karibi szigetlakók” kultúrájának meglehetősen sztereotipizált bemutatására korlátozódtak. Horváth Péter fotográfus 1985-ben hosszabb időt szentelt annak, hogy megörökítse a Kispesti Textilgyárban dolgozó kubai szövőnők mindennapjait. Fényképei megelevenítik az éjszakai műszakok fárasztó monotóniáját, a külvárosi munkásszállók lakályos otthontalanságát, ugyanakkor beszámolnak az otthoni környezetükből kiszabaduló fiatalok önfeledt szórakozásáról is. Horváth Péter munkáival 1986 óta először e kiállítás keretein belül találkozhat a közönség. <img width="5591" height="3648" width_o="5591" height_o="3648" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/98d474c6e9dffffc5de3032e182c1b6ee29e0c874e76d8dc2aeb96a56a0925dd/kuba0170-fortepan_184567.jpg" data-mid="106210712" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/98d474c6e9dffffc5de3032e182c1b6ee29e0c874e76d8dc2aeb96a56a0925dd/kuba0170-fortepan_184567.jpg" /> Work and (self-)exploitation Bálint Tolmár Under the intergovernmental agreement, Cubans were entitled to the same rights and benefits as Hungarian workers, and the host factories, together with the trade unions, did much to integrate their new colleagues. The factories hired interpreters, in many cases set up special club rooms and Spanish-language libraries and provided free accommodation. In the event of labor complaints, they were represented by the embassy and the employment agency Cubatechnica. Although the labor exchange program provided a unique opportunity for young Cubans to travel abroad legally, many decided not to return to Hungary after two years, the first time they had been able to visit their home country. In some factories, the proportion of early leavers reached 40%. The reason for this widespread dissatisfaction is probably to be found in tensions over wages. The financial situation of Cubans was hardly favorable: as trainees, their performance, and hence their wages, were well below those of their more experienced colleagues. The biggest blow, however, was that about 60% (!) of their wages were paid to Cubatechnica, and the workers were promised that they would only receive this amount when they returned home. However, they wanted to work not for pesos but for Hungarian forints. They yearned for durable consumer goods that were available in Hungary but almost unobtainable in Cuba: a motorbike, a record player, a radio tape recorder, even some cosmetics could be sold at home for several times the amount of their savings. The disregard for individual interest threatened to dry up the supply of labor, and the continuity of production was also threatened, as by 1984 foreign workers had become indispensable to the Hungarian textile industry. Hungarian company managers therefore sought new ways to help Cuban wome workers earn extra income. In the countryside, they increased overtime, and in some factories in Budapest they tacitly agreed to allow foreigners to work in the (semi-) private enterprises that had been introduced in Hungary in the 1980s. The informal involvement of Cuban workers in the state-tolerated private sector was beneficial because the income thus earned was not shared with Cubatechnica, leaving material incentives to work for in Hungary. However, this could only be obtained by working extra hours in their free time. Cuban women workers, like their Hungarian counterparts, could only accumulate wealth through self-exploitation. Munka és (ön)kizsákmányolás Tolmár Bálint Az államközi egyezmény alapján a kubaiakat azonos jogok és kedvezmények illették meg, mint a magyar munkavállalókat, és a fogadó vállalatok a szakszervezetekkel együtt sokat tettek új kollégáik beilleszkedéséért. A gyárakban tolmácsokat alkalmaztak, több esetben külön klubhelyiséget és spanyol nyelvű könyvtárat rendeztek be részükre, a lakhatásuk pedig ingyenes volt. A felmerülő munkaügyi panaszok esetén a nagykövetség és a munkaközvetítő vállalat, a Cubatechnica munkatársai képviselték az érdekeiket. Bár a munkaerőcsere-program egyedülálló lehetőséget biztosított kubai fiatalok számára, hogy legálisan utazzanak külföldre, sokan mégis két év után – ekkor látogathattak először haza – úgy döntöttek, hogy nem térnek vissza Magyarországra. Bizonyos vállalatoknál az idő előtt távozók aránya a 40%-ot is elérte.&nbsp; A széleskörű elégedetlenség okát alighanem a bérezés körüli feszültségekben kereshetjük. A kubaiak anyagi helyzete aligha volt kedvező: betanuló munkásként teljesítményük, s így bérezésük is jócskán elmaradt tapasztaltabb kollégáikétól. A legnagyobb csapást azonban az jelentette számukra, hogy fizetésük mintegy 60%-át (!) a Cubatechnica részére utalták, és ehhez az összeghez az ígéretek szerint a munkások csak hazatérésük után jutottak hozzá. Ők azonban nem pesoért, hanem forintért akartak dolgozni. A Magyarországon beszerezhető, Kubában azonban szinte elérhetetlen tartós fogyasztási cikkek után vágyódtak: egy motorkerékpárt, lemezjátszót, rádiós magnót, de még egyes kozmetikumokat is a félretett fizetésük többszöröséért tudták volna értékesíteni odahaza. Az egyéni érdekeltség figyelmen kívül hagyása már-már a munkaerő-utánpótlás elapadásával fenyegetett, és a termelés zavartalansága is veszélybe került, mivel 1984-re a külföldi dolgozók nélkülözhetetlenné váltak a magyar textiliparban. A magyar vállalatvezetők tehát új módszerekkel igyekeztek többletjövedelemhez segíteni a kubai munkásnőket. Vidéken a túlórakeretet növelték meg, egyes budapesti üzemekben pedig hallgatólagosan hozzájárultak ahhoz, hogy külföldiek is bedolgozhassanak az 1980-as években bevezetett (félig-meddig) magánvállalkozásokba, a vállalati gazdasági munkaközösségekbe (VGMK). A kubai munkavállalók informális bevonása az államilag tolerált privátszektorba azért volt előnyös, mert az így megszerzett jövedelemből a Cubatechnica nem részesedett, tehát maradtak materiális ösztönzők, amikért érdemes volt Magyarországon dolgozni. Azonban ehhez csak a szabadidő terhére végzett többletmunkával lehetett hozzájutni. A kubai munkásnők magyar sorstársaikhoz hasonlóan az önkizsákmányolás útján tudtak csak javakat felhalmozni.&nbsp; <img width="8688" height="5792" width_o="8688" height_o="5792" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/0027317fff43dd086eb89a789845e6586b6820ec33e1a8eb3c8da83b9a5eabe3/fortepan_184542.jpg" data-mid="106218554" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/0027317fff43dd086eb89a789845e6586b6820ec33e1a8eb3c8da83b9a5eabe3/fortepan_184542.jpg" /> The changing image of Cuba in Hungary Bálint Tolmár In 1978, it was decided that the main street of the new housing estate in the Pestlőrinc suburb district of Budapest would be named after the capital of Cuba, the venue of the World Youth Meeting. However, as the Havana housing estate became more populated, interest in and sympathy for the Latin American country waned. In the 1960s, it was not only state socialist propaganda that fostered solidarity with Cuba, but also a younger generation of intellectuals critical of existing socialism who drew inspiration from the revolutionary movements of Fidel Castro and Che Guevara. The image of Cuba in the last decade of the Hungarian state socialist regime is much more controversial. Alongside the talk of friendly cooperation in the communiqués of official meetings, economic journalism was more open about the difficulties of Caribbean socialism and the criticism that Cuba was essentially surviving on the aid of other members of Comecon. This has provoked no small amount of resentment in Cuban diplomatic circles. Of course, it was also a major change that, with the launch of the labor exchange program, it was no longer white men but mostly black or mestizo women who represented “Latin America’s first free island” in everyday life in Hungary. In Pestlőrinc, however, there were hardly any signs of this tension in the early 1980s. The annual Havana Days in the new housing estate invited Cubans working in the nearby textile factories to perform revolutionary songs and entertain the locals with a dance show. Another incident, nevertheless, which likewise followed an event in the same district of Budapest, had national repercussions. On September 28, 1986, the Cuban workers of Kistext held a summer farewell party, attended by many people, mainly men, from the countryside settlements. For reasons that are still unclear, a mass fight broke out that night involving several hundred people, which could only be contained by reinforced police units. The news was all over the Hungarian press and held the attention of public discourse for a long time: the satirical weekly Ludas Matyipublished a racist caricature of the incident, and even comedian Géza Hofi commemorated the Pestlőrinc mass brawl in his acclaimed parody show. Although Raul Castro officially apologized for the disturbance on behalf of the Cuban government, the labor exchange program has lost its agitation appeal for the Hungarian political leadership. After the Kistext affair, Cuban workers received less press coverage and public events with their participation became less frequent. Just two years later, on April 24, 1988, another violent incident was reported in the newspapers. This time, Cubans returning from downtown Budapest were attacked by skinheads at the Kőbánya-Kispest (KöKi) metro station. The perpetrators, as it emerged during the trial and from other reports, were almost without exception young people of working-class origin who were gradually dropping out of public education. They saw foreigners living in Hungary as a rival group who were “taking away jobs and educational opportunities,” whom they perceived as inferior because of their non-European origins. This skinhead subculture owed its popularity to a radical rejection of the state-propagated political discourses of the time, including state supported anti-racist discourses. Nevertheless, it is legitimate to query whether state propaganda itself actively contributed to the spread of xenophobia, for example by presenting a program that was essentially a solution for domestic labor problems as a unilateral sacrifice. In the end, the aims of the metro station attackers were achieved: following a decision by the Havana government a year earlier, Cuban workers had left all Central European countries by 1990. Kuba változó magyarországi képe Tolmár Bálint 1978-ban született döntés arról, hogy a Pestlőrincen épülő új lakótelep főutcája a Világifjúsági Találkozó helyszínéül szolgáló Kuba fővárosáról nevezik el. A Havanna-telep benépesülése idején azonban a latin-amerikai ország iránti érdeklődés és rokonszenv is jócskán alábbhagyott. Az 1960-as években még nem csak a hivatalos propaganda sulykolta a Kuba melletti szolidaritást, hanem a létező szocializmussal szemben kritikus értelmiségiek ifjú generációja is inspirációt merített Fidel Castro és Che Guevara forradalmi mozgalmából. A Kádár-rendszer utolsó évtizedének Kuba-képe ennél sokkal ellentmondásosabb. A hivatalos találkozók kommünikéiben emlegetett baráti együttműködés szólamai mellett a gazdasági újságírás már nyíltabban adhatott számot a karibi szocializmus nehézségeiről, és arról a kritikáról, hogy Kuba lényegében a többi KGST-tag segélyei révén maradt talpon. Mindez nem kis rosszallást váltott ki a kubai diplomáciai körökben. Természetesen komoly változást jelentett az is, hogy a munkaerő-csere program elindulása nyomán immár nem fehér férfiak, hanem többségében fekete vagy mesztic nők képviselték „Latin-Amerika első szabad szigetét” a magyar mindennapokban. Pestlőrincen azonban e feszültségnek az 1980-as évek elején még kevés látható nyoma volt. Az új lakótelepen évente megtartott Havanna-napokra meghívták a közeli textilüzemekben dolgozó kubaiakat, akik forradalmi dalokat adtak elő, és táncműsorral szórakoztatták a helyieket. Egy másik, szintén a XVIII. kerületben lezajlott rendezvényt követő incidens már országos visszhangot keltett. 1986. szeptember 28.-án a Kistext kubai munkásai nyárbúcsúztató estet tartottak, s erre a vidéki kolóniákból is sokan érkeztek, főként férfiak. Az éjszaka máig tisztázatlan okokból több száz fős tömegverekedés alakult ki, melyet a rendőrség megerősített egységei tudtak csak megfékezni. A hír körbejárta a sajtót, és sokáig nem hagyta nyugodni a nyilvánosságot: a Ludas Matyi című szatirikus hetilap keresetlenül rasszista karikatúrát közölt az esetről, de még Hofi Géza is megemlékezett nagysikerű műsorában a pestlőrinci tömegverekedésről. Ugyan a kubai kormány nevében Raul Castro hivatalosan is bocsánatot kért a rendbontásért, ám a magyar politikai vezetés számára a munkaerőcsere-program végképp elvesztette agitációs vonzerejét. A Kistext-ügyet követően a kubai munkásokkal kevesebbet foglalkozott a sajtó, megritkultak a részvételükkel szervezett nyilvános események. Alig két évvel később, 1988. április 24. után újabb erőszakos incidensről számoltak be a lapok. Ezúttal szkinhedek támadtak a belvárosból hazafelé tartó kubaiakra a Kőbánya-Kispest (KöKi) metrómegállónál. Az elkövetők, amint az a per során és egyéb tudósításokból kiderült, szinte kivétel nélkül munkásszármazású és a közoktatásból fokozatosan kicsúszó fiatalok voltak, akik a Magyarországon élő külföldiekben olyan rivális csoportot láttak, akik „elveszik a munkát, az iskolapadot”, és akiket nem európai származásuk miatt alacsonyabb rendűnek véltek. Ez a szkinhed szubkultúra a korabeli hivatalos politikai diskurzusok, így többek között az államilag támogatott antirasszista beszédmódok radikális elutasításának köszönhette népszerűségét. Ugyanakkor joggal vethető fel, hogy vajon a hivatalos propaganda nem járult-e maga is tevékenyen hozzá az idegenellenesség terjedéséhez, például amikor egyoldalú áldozatvállalásként mutatta be azt a programot, amely alapvetően a hazai munkaerőgondok megoldását szolgálta? A KöKi támadóinak céljai végül teljesültek: a havannai kormány egy évvel korábbi döntése nyomán 1990-ig a kubai munkások valamennyi közép-európai országot elhagyták. Newspapers Újságok <img width="2804" height="3989" width_o="2804" height_o="3989" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/dcc1e4a22ef18259dd84cdbe34313122dffdbe43ca9e610236d73f64e4a4449a/Magyar-Ifjusag-1988-09-23--1--Vendegmunka.jpg" data-mid="106209786" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/dcc1e4a22ef18259dd84cdbe34313122dffdbe43ca9e610236d73f64e4a4449a/Magyar-Ifjusag-1988-09-23--1--Vendegmunka.jpg" /><img width="2779" height="3976" width_o="2779" height_o="3976" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/c2ad6262797a1d44b8f8a7b7cc8c96714efc957331fbff5a8385bb0c122f39f2/Magyar-Ifjusag-1988-09-23--3--Vendegmunka.jpg" data-mid="106209788" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/c2ad6262797a1d44b8f8a7b7cc8c96714efc957331fbff5a8385bb0c122f39f2/Magyar-Ifjusag-1988-09-23--3--Vendegmunka.jpg" /> <img width="1694" height="3079" width_o="1694" height_o="3079" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/ac7a9a495c60aa8416fa9ac65f4475b98e40c4fdb485f90a8e317835ee7668c0/Nepszabadsag-1984-12-29--Csoportvezeto-Kubabol.jpg" data-mid="106209790" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/ac7a9a495c60aa8416fa9ac65f4475b98e40c4fdb485f90a8e317835ee7668c0/Nepszabadsag-1984-12-29--Csoportvezeto-Kubabol.jpg" />Csoportvezető Kubából Míg a legtöbb kubai vendégmunkás gyári munkásként érkezett, néhányan középvezetői pozíciókat is betöltöttek. Ebben a cikkben Yolanda Farinasszal k interjú, akinek a munkája közvetíteni a magyar gyárvezetők és a kubai munkások között (magyar és spanyol nyelven), mindeközben közvetíteni a kubai állami vezetés érdekeit a Cubatechnicán keresztül a magyar Tesco felé. Az ő felelőssége volt az is, hogy tartsa a lelket a dolgozókban és növelje a termelékenységüket, miközben elzártság és a honvágy – ő volt az átmeneti “anyukájuk”, aki számukra az “otthoniakat” jelentette. Group leader from CubaWhile most Cuban guest workers came to work in the factory line, a few others were needed as managers. This article contains an interview with Yolanda Farinas, whose work was to mediate and translate between Hungarian factory managers and Cuban workers (in Hungarian and Spanish), and meanwhile communicate the interests of Cuban state officials through Cubatechnica to the Hungarian Tesco. Her responsibility was to keep up workers’ motivation and raise productivity, and provide social care isolation, homesickness – she was their temporary “mother” who represented “home”. Népszabadság, 1984.12.29. <img width="2779" height="3976" width_o="2779" height_o="3976" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/fd94c5380f5f037858cc4e4d04e453db3665bba5cb55b415426b254c6d95eea5/Magyar-Ifjusag-1988-09-23--2--Vendegmunka.jpg" data-mid="106209787" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/fd94c5380f5f037858cc4e4d04e453db3665bba5cb55b415426b254c6d95eea5/Magyar-Ifjusag-1988-09-23--2--Vendegmunka.jpg" />Guestwork Magyar Ifjúság, 1988.09.23. <img width="2009" height="5077" width_o="2009" height_o="5077" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/c2fbca13072f56f799e4935a66802f3414bc1a80a1a032c4d2de854b5aeb8e97/Nepszabadsag-1981-07-26--Szakmunkastanulok-Kubabol.jpg" data-mid="106209789" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/c2fbca13072f56f799e4935a66802f3414bc1a80a1a032c4d2de854b5aeb8e97/Nepszabadsag-1981-07-26--Szakmunkastanulok-Kubabol.jpg" /> Szakmunkástanulók Kubából Az újságcikkb arról az 52 fiatal kubai munkásnőről számol be, akik a budapesti Fonó II textilüzembe érkeztek tanulni és dolgozni 4 évig.Worker trainees from Cuba This newspaper article reports about the 52 young Cuban women workers who came to study and work for 4 years in the Fonó II textile factory in Budapest. Népszabadság, 1981.07.26. <img width="2566" height="344" width_o="2566" height_o="344" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/3626250bb7233430d25ef6db1c71adcf525ca9f8da8965450929e86a35f795c7/Ludas-Matyi-1986-Ket-ossze-nem-tartozo-hir.jpg" data-mid="106209780" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/3626250bb7233430d25ef6db1c71adcf525ca9f8da8965450929e86a35f795c7/Ludas-Matyi-1986-Ket-ossze-nem-tartozo-hir.jpg" />“Two unrelated news: Foreign guest workers rioted in PestlőrincCubans are still better in boxing” Ludas Matyi, 1986 <img width="1269" height="831" width_o="1269" height_o="831" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/c29203f9ebd214900d3b470342af332da383e2539e0b7a70221aaa4881902c06/Ludas-Matyi-1986--A-devlara-eskuszom.jpg" data-mid="106209779" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/c29203f9ebd214900d3b470342af332da383e2539e0b7a70221aaa4881902c06/Ludas-Matyi-1986--A-devlara-eskuszom.jpg" />“– I swear to the devla that I’m not a Cuban.” “Devla” in Romani means “God”. Ludas Matyi, 1986 <img width="1258" height="786" width_o="1258" height_o="786" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/a30ef964c73ed84e4f1394dfacd6984bb5d955c09125ecc5547d13d7fefad358/Ludas-Matyi-1988--Kubai-barataink-Angolaban-edzenek.jpg" data-mid="106209783" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/a30ef964c73ed84e4f1394dfacd6984bb5d955c09125ecc5547d13d7fefad358/Ludas-Matyi-1988--Kubai-barataink-Angolaban-edzenek.jpg" /> “Our Cuban friends are training in Angola for the next Olympics...” Ludas Matyi, 1986 <img width="1465" height="883" width_o="1465" height_o="883" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/4d22c3b55edc6e8c9fb2f0b1dcd5ad714a67bd588cb962c568ce64b16a63ce4b/Ludas-Matyi-1987-Szolidaritas.jpg" data-mid="106209782" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/4d22c3b55edc6e8c9fb2f0b1dcd5ad714a67bd588cb962c568ce64b16a63ce4b/Ludas-Matyi-1987-Szolidaritas.jpg" /> “Solidarity – I bought two pieces of kitchen cloth from the Poles, and now I’m going to buy a few Cuban oranges.” Ludas Matyi, 1987 <img width="1500" height="1195" width_o="1500" height_o="1195" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/9abc1761f2ec76c3f22188e4295b8a7fef013d445e771dcff83a828d6fcbda0e/Ludas-Matyi-1989--A-kubai-elvtarsaktol-kellene-menedekjogot-kerni.jpg" data-mid="106209784" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/9abc1761f2ec76c3f22188e4295b8a7fef013d445e771dcff83a828d6fcbda0e/Ludas-Matyi-1989--A-kubai-elvtarsaktol-kellene-menedekjogot-kerni.jpg" /> “An old member of the movement – We should ask for refugee status from the Cuban comrades, you won’t have a problem with winter heating there…”Ludas Matyi, 1989 <img width="2707" height="1556" width_o="2707" height_o="1556" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/99791539236eaa93ad07f930a6ce81e96894967f408d917f78d141ba4ddb0115/Ludas-Matyi-1984--Lima.jpg" data-mid="106209778" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/99791539236eaa93ad07f930a6ce81e96894967f408d917f78d141ba4ddb0115/Ludas-Matyi-1984--Lima.jpg" /> Ludas Matyi, 1984 <img width="1194" height="719" width_o="1194" height_o="719" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/8ef2dcf82b49ec91bc7341d6823df75799893132fe87d735adcabf9a08f3a42c/Ludas-Matyi-1990--Kubai-narancsot-kellett-volna-osztogatni-a-parlamentben.jpg" data-mid="106209785" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/8ef2dcf82b49ec91bc7341d6823df75799893132fe87d735adcabf9a08f3a42c/Ludas-Matyi-1990--Kubai-narancsot-kellett-volna-osztogatni-a-parlamentben.jpg" /> The “Cuban orange” became a symbol of a failed, inefficient and ideologically-driven socialist internationalism. “Fidesz politicians accused the leadership of wastefulness –Cuban oranges should have been distributed in Parliament”.A “kubai narancs” a bukott, pazarló és ideológiailag vezérelt szocialista internacionalizmus szimbólumává vált. Ludas Matyi, 1990 <img width="3632" height="5510" width_o="3632" height_o="5510" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/8951ac9c055dd8f2a750b6de80c2eda1ee9f999f2a1337ab9f38dfeab754cd5a/Uj-Magyarorszag-1993-10-09--A-skinheadek.jpg" data-mid="106209791" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/8951ac9c055dd8f2a750b6de80c2eda1ee9f999f2a1337ab9f38dfeab754cd5a/Uj-Magyarorszag-1993-10-09--A-skinheadek.jpg" /> Skinheads Új Magyarország, 1993.10.09.<img width="1000" height="366" width_o="1000" height_o="366" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/c69e2ad80a9388b086846021ab9cf2e6eb2da5809935fe0764da66a0bb0c7029/Veszpremi-Naplo-1990-03-30--Tavoznak-a-kubai-vendegmunkasok.jpg" data-mid="106209792" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/c69e2ad80a9388b086846021ab9cf2e6eb2da5809935fe0764da66a0bb0c7029/Veszpremi-Naplo-1990-03-30--Tavoznak-a-kubai-vendegmunkasok.jpg" />Cuban guest workers leavingNewspaper headlines documented the departure of Cuban workers from socialist Eastern European countries, such as the GDR, Czechoslovakia and Hungary. This article refers to the 1986 congress of the Cuban Communist Party as a prelude to setting the aim of calling back Cuban workers. Veszprémi Napló, 1990.03.30. Reina Reina Lidia (1963, Santiago de Cuba) arrived in 1982 from Cuba to Hungary, to work in the framework of a Hungarian-Cuban labour exchange agreement in a spinning mill in Kaposvár. Later on she decided to settle in Hungary. Today, she is living in Budapest and works at a kindergarden. In this film, she speaks about her Hungarian experiences. Film: Virág TyvekvicskaInterview: Bálint Tolmár and Zoltán Ginelli Reina Lidia (1963, Santiago de Cuba) 1982-ben ékezett Kubából Magyarországra, hogy a magyar-kubai állami munkaerőcsere-egyezmény keretében a kaposvári fonodában dolgozzon. Később úgy döntött, Magyarországon telepszik le. Ma Budapesten él és egy óvodában dolgozik. A filmben magyarországi élményeiről beszél.Film: Tyvekvicska VirágInterjú: Tolmár Bálint és Ginelli Zoltán https://transperiphery.com/Afro-Asian-Students-I-Nowicki Sun, 28 Mar 2021 15:14:23 +0000 Transperiphery Movement https://transperiphery.com/Afro-Asian-Students-I-Nowicki <img width="2263" height="1447" width_o="2263" height_o="1447" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/8c70d4d5cb15af8ba53e130ba19407ebcb6917b3ad0cee1ae69552fb7ecd4526/PL-MAMADOU-DIOUF-01-BAG2-LAB-Film-2-005.jpg" data-mid="106412756" border="0" data-scale="100" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/8c70d4d5cb15af8ba53e130ba19407ebcb6917b3ad0cee1ae69552fb7ecd4526/PL-MAMADOU-DIOUF-01-BAG2-LAB-Film-2-005.jpg" /> Afro-Asian Students in Eastern Europe Afroázsiai diákok Kelet-Európában Afro PRL: Representations of Africans in the Polish People’s Republic 1955–1989 Dr. Bartosz Nowicki The rise of internationalism in post-war Poland and its support of decolonization resulted in an influx of people from Africa to the Polish People’s Republic (PRL), stimulating the gradual emergence of photographs depicting black students in Poland. The images printed in the daily press represented African people as friends, revolutionists, freedom fighters, comrades, and intellectuals. The official image of ‘race’ in the daily press was created to act as a projection of the PRL as a progressive and non-racist counterpart to the West. However, in this thoroughly political image intended for the majority white Polish audience, there was no space for representing an African person as a citizen or a family member. This side of African life in the PRL was hidden behind a thick layer of propaganda, which intended to serve the ideological interests of the communists and was less concerned with the realities of race relations in Poland. This section of the exhibition focuses on voices and representations with different aims and audiences in mind, which existed as a counterbalance to the regular daily press depictions of African people in the PRL. Afro PRL: Az afrikaiak reprezentációi a Lengyel Népköztársaságban 1955–1989 Dr. Bartosz Nowicki A háború utáni időkben az internacionalizmus erősödése és a dekolonizáció támogatása miatt sok afrikai érkezett a Lengyel Népköztársaságba (PRL), és ezért egyre több ábrázolás jelent meg a lengyelországi fekete diákokról. A napi sajtóban megjelenő képek az afrikaiakat barátként, forradalmárként, szabadságharcosként, elvtársként és értelmiségiként ábrázolták. A ‘faj’ hivatalos képe a napi sajtóban olyan beállításban jelent meg, hogy a Lengyel Népköztársaságot a Nyugat progresszív és antirasszista ellenpólusaként mutassa be. Azonban ebben a kifejezetten politikai képben, amit a többségi fehér lengyel közönségnek szántak, nem volt helye az afrikaiak állampolgárként vagy családtagként való ábrázolásának. Az afrikai életnek ezt az oldalát a Lengyel Népköztársaságban egy vastag propagandaréteg mögé bújtatták, amely a kommunisták ideológiai érdekeit volt hivatott szolgálni, és kevésbé foglalkozott a lengyelországi faji kapcsolatok valóságával. A kiállításnak ez a része különböző célokat szolgáló és más-más célközönségeket megszólító hangokkal és ábrázolásokkal foglalkozik, amelyek szemben álltak a Lengyel Népköztársaságban&nbsp;élő afrikaiak mindennapi sajtóábrázolásaival. <img width="1626" height="1074" width_o="1626" height_o="1074" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/deb33600ea8442694e068544ac1197e07e2ba35cc148c4f4b8d0fb7b216fc4af/PL-tpr-wedding-bells.jpg" data-mid="106325170" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/deb33600ea8442694e068544ac1197e07e2ba35cc148c4f4b8d0fb7b216fc4af/PL-tpr-wedding-bells.jpg" /> The Polish Review [Lengyel Szemle], 1 (77) 1968. <img width="793" height="1081" width_o="793" height_o="1081" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/b02389ba404dac1665cf3d2a72179e747f4ec4b9e7885d42268d3530814b56c2/PL-tpr-studies-family-1_1.jpg" data-mid="106325140" border="0" data-scale="99" src="https://freight.cargo.site/w/793/i/b02389ba404dac1665cf3d2a72179e747f4ec4b9e7885d42268d3530814b56c2/PL-tpr-studies-family-1_1.jpg" />The Polish Review [Lengyel Szemle], 10 (98) 1969. <img width="1606" height="1080" width_o="1606" height_o="1080" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/73b2ebe92d63da208ec16678d5a666cae1dbb93c951504943dc8b425a5a6ccce/PL-tpr-studies-family-2.jpg" data-mid="106325158" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/73b2ebe92d63da208ec16678d5a666cae1dbb93c951504943dc8b425a5a6ccce/PL-tpr-studies-family-2.jpg" /> <img width="1623" height="1005" width_o="1623" height_o="1005" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/3eda24fb7517259759ed4c09b62655e880fc9d28e4a59495301407396e6c463e/PL-tpr-kefle-ghebru_1.jpg" data-mid="106325128" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/3eda24fb7517259759ed4c09b62655e880fc9d28e4a59495301407396e6c463e/PL-tpr-kefle-ghebru_1.jpg" /> The Polish Review [Lengyel Szemle], 4 (116) 1971. The Polish Review Dr. Bartosz Nowicki The Polish Review (1961–1972) was a propaganda magazine, which aimed to promote the PRL in the territories of newly independent countries of Africa and Asia. Printed in French and English (African and Asian versions were slightly different) the magazine could be seen today as a decade long chronicle of the African diaspora in Poland. Many of the photographs presented in the magazine carried the same messages as the daily press, but a slower picture making process (photographic reportage was a ubiquitous form of communication), and the external distribution of the magazine allowed for the appearance of a variety of underrepresented and sometimes intimate subject matters. The “Wedding Bells” and “Studies, Happiness, Family” features are filled with photographs that are a rare trace of officially produced representations of black personal life in the Polish People’s Republic. They are fascinating when compared with the documentary film Black and White by Krishna Vishwanath (presented here in the section by curator Tereza Stejskalová). Both the photo reportage and the film were produced in 1968. Both concentrate on the life of mixed-race couples, yet the message they convey in the context of their text and the audio voiceover differ dramatically. The first creates a vision of a racism-free socialist society and the latter criticizes socialist society for its hypocrisy. Lengyel SzemleDr. Bartosz Nowicki A Lengyel Szemle (1961–1972) egy propagandamagazin volt, amely a Lengyel Népköztársaság igyekezett népszerűsíteni az újonnan függetlenné vált afrikai és ázsiai országokban. A francia és angol nyelven nyomtatott magazin (az afrikai és ázsiai változatok kissé eltérőek voltak) ma a lengyelországi afrikai diaszpóra évtizedes krónikájának tekinthető. A magazinban bemutatott fotók többnyire ugyanazt az üzenetet hordozták, mint a napi sajtó, de a lassabb képkészítési folyamat (a fotóriport a sajtó mindenütt megjelenő formája volt) és a magazin külföldi terjesztése lehetővé tette az alulreprezentált és olykor bensőséges témák megjelenését is. Az „Esküvői harangok" és a „Tanulmányok, boldogság, család" című rovatok tele voltak olyan fotókkal, amelyek a Lengyel Népköztársaságban élő feketék magánéletéről szóló hivatalos ábrázolásokra nem voltak jellemzőek. Érdemes összehasonlítani őket Krishna Vishwanath Fekete és fehér című dokumentumfilmjével, amelyet a Tereza Stejskalová kurátor által összeállított szekcióban mutatunk be. A fotóriport és a film egyaránt 1968-ban készült. Mindkettő a "vegyes fajú" párok életére koncentrál, a magazin és a film narrátor által közvetített üzenet mégis drámaian különbözik. Az előbbi egy rasszizmusmentes szocialista társadalom vízióját teremti meg, míg az utóbbi egy létező szocialista társadalom képmutatását kritizálja. <img width="1140" height="1556" width_o="1140" height_o="1556" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/72eacd2b9578c9c2ef5c77c9c6d75cfae687afbb26752baca870126624445945/PL-trybyna_ludu_protest_lumumba_murder-copy-2.jpg" data-mid="106413574" border="0" data-scale="87" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/72eacd2b9578c9c2ef5c77c9c6d75cfae687afbb26752baca870126624445945/PL-trybyna_ludu_protest_lumumba_murder-copy-2.jpg" />Trybuna Ludu (15.02.1961) reports on events following the news about the death of Patrice Lumumba A Népi Tribün (1961.02.15) újság a Patrice Lumumba haláláról szóló hírek utáni eseményekről számol be. Personal archive of Dr. Mamadou DioufDr. Bartosz Nowicki Mamadou Diouf arrived in the PRL from Senegal in 1983. Shortly after he bought his first camera, he began to take pictures of his surroundings in Łódź, where he was learning the Polish language. We took pictures all the time, because I knew we would part eventually. The School of Polish Language for Foreigners in Łódź was such a community: the whole of Africa, a lot of Central and South America, and many Vietnamese. For me it was the first abroad trip from Senegal and suddenly I met everyone here, the whole world. In my five-member group who came from Senegal, only I had a camera. We took a lot of pictures... (Mamadou Diouf in an interview with the author, 2018).Although created in a political context, these pictures are deprived of a political aim (or at least they were at the time of their making). They are not photographs of an idealized existence imagined by the state. Instead, they are images of life as seen by the people living the reality of that life with no intention of sharing them outside of a close group of friends, and therefore free from the desire or need to set up the image so that it is suitable for viewing by strangers—a more ordinary image. Dr. Mamadou Diouf magángyűjteményeDr. Bartosz Nowicki Mamadou Diouf 1983-ban érkezett a Lengyel Népköztársaságba Szenegálból. Nem sokkal később megvásárolta első fényképezőgépét, és elkezdte fotózni a környezetét Łódźban, ahol a lengyel nyelvet tanulta. „Állandóan fényképeztünk, mert tudtam, hogy előbb-utóbb el fogunk válni. A Łódźi lengyel nyelviskola a külföldiek számára egy ilyen közösség volt: egész Afrika, Közép- és Dél-Amerika nagy része, és sokan Vietnámból. Nekem ez volt az első külföldi utam Szenegálból, és hirtelen mindenkivel találkoztam itt, az egész világgal. Az öttagú szenegáli csoportomban, csak nekem volt fényképezőgépem. Rengeteg képet készítettünk...” (Mamadou Diouf a szerzővel készített interjúban, 2018). Bár politikai kontextusban készültek, ezek a képek nélkülözik a politikai célt (vagy legalábbis készítésük idején nélkülözték). Nem az állam által elképzelt idealizált létmódról készült fotók. Ehelyett az élet olyan képei ezek, ahogyan azt az élet valóságát megélő emberek látják, olyanok, akiknek nem áll szándékukban megosztani a képeket egy szűk baráti körön kívül, és ezért mentesülnek attól a vágytól vagy szükséglettől, hogy idegen tekintetek számára komponálják meg őket – egy „hétköznapibb" képvilágot láthatunk. <img width="362" height="555" width_o="362" height_o="555" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/6f84eca8af5df1e604e72496ab74a804b76783ec2244a30e0067baa86ea29eb0/PL-MAMADOU-DIOUF-08--BAG1-POLIFOTO-Film-1-007.jpg" data-mid="106411648" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/362/i/6f84eca8af5df1e604e72496ab74a804b76783ec2244a30e0067baa86ea29eb0/PL-MAMADOU-DIOUF-08--BAG1-POLIFOTO-Film-1-007.jpg" /> <img width="551" height="366" width_o="551" height_o="366" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/aa6e02b09d34ddb42ffeb3daa635d76157ec4a48bb151633d99c2d02c4f0a063/PL-MAMADOU-DIOUF-02--BAG6-blank-Film-1-001.jpg" data-mid="106411643" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/551/i/aa6e02b09d34ddb42ffeb3daa635d76157ec4a48bb151633d99c2d02c4f0a063/PL-MAMADOU-DIOUF-02--BAG6-blank-Film-1-001.jpg" /> <img width="552" height="362" width_o="552" height_o="362" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/8b4e9b105d52aa260e180ca9de46d4e101a501e280b2386d9777e78cd47f7eec/PL-MAMADOU-DIOUF-03--BAG3-LAB-Film-2-002.jpg" data-mid="106411644" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/552/i/8b4e9b105d52aa260e180ca9de46d4e101a501e280b2386d9777e78cd47f7eec/PL-MAMADOU-DIOUF-03--BAG3-LAB-Film-2-002.jpg" /> <img width="563" height="362" width_o="563" height_o="362" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/2943abe4dcb6eff04d5ed4fa622c9d97cb236d5768e762592dbe892932d65b67/PL-MAMADOU-DIOUF-04--BAG1-POLIFOTO-Film-4-006.jpg" data-mid="106411645" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/563/i/2943abe4dcb6eff04d5ed4fa622c9d97cb236d5768e762592dbe892932d65b67/PL-MAMADOU-DIOUF-04--BAG1-POLIFOTO-Film-4-006.jpg" /> <img width="561" height="362" width_o="561" height_o="362" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/d0a4e031fdb54970b55194bc80d11ef5b9ebeb75e34d6e41d4744fe923c47a47/PL-MAMADOU-DIOUF-05--BAG1-POLIFOTO-Film-3-002.jpg" data-mid="106411646" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/561/i/d0a4e031fdb54970b55194bc80d11ef5b9ebeb75e34d6e41d4744fe923c47a47/PL-MAMADOU-DIOUF-05--BAG1-POLIFOTO-Film-3-002.jpg" /> <img width="572" height="362" width_o="572" height_o="362" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/28906e9003f581b96b18552ffbe1cdb1fd7fa0ed975ff40a44a2b79d42f5e2aa/PL-MAMADOU-DIOUF-10--BAG2-LAB-Film-8-006b.jpg" data-mid="106411650" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/572/i/28906e9003f581b96b18552ffbe1cdb1fd7fa0ed975ff40a44a2b79d42f5e2aa/PL-MAMADOU-DIOUF-10--BAG2-LAB-Film-8-006b.jpg" /> <img width="571" height="362" width_o="571" height_o="362" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/7928e3b9c978344529ae3613c02ee2d8a6f4c604ac8982853aba4b446a33e10d/PL-MAMADOU-DIOUF-07--BAG1-POLIFOTO-Film-1-005.jpg" data-mid="106411647" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/571/i/7928e3b9c978344529ae3613c02ee2d8a6f4c604ac8982853aba4b446a33e10d/PL-MAMADOU-DIOUF-07--BAG1-POLIFOTO-Film-1-005.jpg" /> <img width="554" height="366" width_o="554" height_o="366" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/14d0658f9f73371019f446a745e5c1d33cdd78bcf455a71c44d0d37e3a8dbb5f/PL-MAMADOU-DIOUF-09--BAG6-blank-Film-1-006.jpg" data-mid="106411649" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/554/i/14d0658f9f73371019f446a745e5c1d33cdd78bcf455a71c44d0d37e3a8dbb5f/PL-MAMADOU-DIOUF-09--BAG6-blank-Film-1-006.jpg" /> <img width="566" height="362" width_o="566" height_o="362" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/5d064d60a0fd6d23de1c8f032b8e2724850fc62c005587114d7c788d572fb108/PL-MAMADOU-DIOUF-01-BAG2-LAB-Film-2-005.jpg" data-mid="106411642" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/566/i/5d064d60a0fd6d23de1c8f032b8e2724850fc62c005587114d7c788d572fb108/PL-MAMADOU-DIOUF-01-BAG2-LAB-Film-2-005.jpg" /> Personal archive of Dr Mamadou Diouf. &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp;Dr. Mamadou Diouf magángyűjteménye The Chronicle of the School of Polish Language for Foreigners in Łódź Dr. Bartosz Nowicki The Chronicle of the School of Polish Language for Foreigners in Łódź can be considered as a hybrid. These are the photographs taken by students or guardians accompanying them, and were selected for presentation in the official chronicle of an institution subordinate to the state authorities. Created with care to resemble the production of family albums, the chronicle becomes a semi-vernacular source where the official meets the personal.&nbsp; Among the photographs from the Labor Day parade, we find a picture of the first African student of the school. Between the photographs taken at the school premises and during field trips, there is also a space for the obituary of a friend. For many international students the time they spent in Łódź was the beginning of a new chapter in life, for a few it was also the end. A Łódźi Lengyel Nyelviskola NaplójaDr. Bartosz Nowicki A Łódźi Lengyel Nyelviskola naplójában található fényképek nevezhetők átmeneti képeknek. Ezeket a fényképeket a diákok (vagy az őket kísérő felügyelők) készítették, és az állami hatóságoknak alárendelt intézmény hivatalos naplójában való bemutatásra válogatták ki. A családi albumok összeállításához hasonló gondossággal elkészített napló félig-meddig hétköznapi forrássá válik, ahol keveredik hivatalos és személyes.&nbsp; A munka ünnepén rendezett felvonulás fényképei között megtalálható az iskola első afrikai diákjáról készült fotó is. Az iskola területén és a tanulmányi kirándulások során készült fényképek között pedig helyet kapott egy barát gyászjelentése. Sok külföldi diák számára a Łódźban töltött idő egy új életszakasz kezdete volt, néhányuk számára azonban a végét jelentette. <img width="5027" height="3653" width_o="5027" height_o="3653" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/7dcc15c0624bd7a869d7a748e0c9fddcb5005ae4b11840274d607c011044e59a/PL-chronicle-1966-68-obituary.jpg" data-mid="106415920" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/7dcc15c0624bd7a869d7a748e0c9fddcb5005ae4b11840274d607c011044e59a/PL-chronicle-1966-68-obituary.jpg" /> The obituary of Joseph Makurah. The Chronicle of The School of Polish for Foreigners in Łódź (1966–1968) Joseph Makurah gyászjelentése. A Łódźi Lengyel Nyelviskola naplója (1966–1968). <img width="3900" height="2546" width_o="3900" height_o="2546" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/54c3cf54d25ac4f51994ede7e675ebe001db1b732250ee937facbbd385030cc6/PL-chronicle-1964-67-mountains.jpg" data-mid="106415921" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/54c3cf54d25ac4f51994ede7e675ebe001db1b732250ee937facbbd385030cc6/PL-chronicle-1964-67-mountains.jpg" /> The caption reads: “Our students as Polish highlanders.”&nbsp;The Chronicle of The School of Polish for Foreigners in Łódź (1964–1967) A feliraton: „Hallgatóink lengyel hegyvidéki viseletben”.&nbsp;A Łódźi Lengyel Nyelviskola naplója (1964–1967). <img width="3900" height="2131" width_o="3900" height_o="2131" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/4ad8eec3b611dd32415376076f43b6486d1ca87abd00a8a548e90182e4fa12b9/PL-chronicle-1964-67-1-may-b.jpg" data-mid="106415916" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/4ad8eec3b611dd32415376076f43b6486d1ca87abd00a8a548e90182e4fa12b9/PL-chronicle-1964-67-1-may-b.jpg" /> The caption reads: “The 1st of May 1965. Leading the march of our school.” The Chronicle of The School of Polish for Foreigners in Łódź (1964–1967). A feliraton: „Május elseje 1965-ben. Az iskolánk felvonulásának élén”. A Łódźi Lengyel Nyelviskola naplója (1964–1967). <img width="4013" height="3010" width_o="4013" height_o="3010" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/f9009d0546a3d166ca2daad60738c0631799968b88b1b9d5abc45e81351d2ae2/PL-chronicle-1964-67-class.jpg" data-mid="106415918" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/f9009d0546a3d166ca2daad60738c0631799968b88b1b9d5abc45e81351d2ae2/PL-chronicle-1964-67-class.jpg" /> The caption reads: “Group 7 from the academic year 1963/64 with its guardian, MA A. Wierzbowska.” The Chronicle of The School of Polish for Foreigners in Łódź (1964–1967). A feliraton: „A 7-es csoport az 1963/64-es tanévben osztályfőnökükkel, A. Wierzbowska tanárnővel.” A Łódźi Lengyel Nyelviskola naplója (1964–1967). <img width="2782" height="4110" width_o="2782" height_o="4110" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/0e44bd34970ec47d20f634f278524b1704bd87f601249708a17552df56c3190a/PL-chronicle-1953-64.jpg" data-mid="106415914" border="0" data-scale="92" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/0e44bd34970ec47d20f634f278524b1704bd87f601249708a17552df56c3190a/PL-chronicle-1953-64.jpg" /> The caption reads: “P. Davidson – the first African student.” The Chronicle of The School of Polish for Foreigners in Łódź (1953–1964). A feliraton „P. Davidson – az első afrikai diák.” A Łódźi Lengyel Nyelviskola naplója (1953–1964). https://transperiphery.com/Afro-Asian-Students-II-Hungarian Tue, 27 Apr 2021 19:47:37 +0000 Transperiphery Movement https://transperiphery.com/Afro-Asian-Students-II-Hungarian <img width="1500" height="1562" width_o="1500" height_o="1562" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/99cbac4c136f301ace67c4a7569c63d2446f294103b47a26822048f76c09a719/F_GEP19620425003-compressed.jpg" data-mid="106643859" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/99cbac4c136f301ace67c4a7569c63d2446f294103b47a26822048f76c09a719/F_GEP19620425003-compressed.jpg" />MTI / Herczeg István © MTVA Afro-Asian Students in Eastern Europe Afroázsiai diákok Kelet-Európában Zoltán Ginelli Staging a Shared Future The above photo, taken on 25 April 1962, depicts some of the first Ghanaian students studying in Hungary as they watch down from Gellért Hill onto the panoramic scene of Budapest. The dome on the left is the House of Parliament and the middle one is the Basilica. The photo presents us a seemingly casual scene and a straightforward propagandistic message. However, its highly aestheticized and staged setting both uses and inverts the aesthetic of European romanticist paintings, such as German painter Caspar David Friedrich’s Wanderer above the Sea of Fog (1818). This type of portrayal harks back to European nationalist representations of claiming the natural landscape and the iconic “freedom-giving” mountains, connected to mountaineering, which became a performance of nationalist, racist and, later on, fascist ideologies. The superior white body is trained and tested through the discovery nature, thereby claiming it for its own nation-race. In the inverted portrayal, the African figures occupy this cliché and claim their new nations through the solidary help of Eastern Europeans. The black figures in the emblematic national landscape, as in Ingrid Pollard’s photo series Pastoral Interlude (1988), unveil and disrupt its inherent racial aesthetic. Standing on the elevated rocks above the romantic landscape of the Hungarian capital, the Africans look toward a promising new future, just as white European ‘colonial discoverers’ did. This socialist future is shared: the white Hungarian girl holding hands suggests a new beginning and the colonial-national aesthetic framework is transformed. However, the visual setting is also burdened by tensions of white paternalism, gender hierarchy and white frustrations of ‘racial mixing’. Ginelli Zoltán Egy közös jövő keretezése A fenti, 1962. április 25-én készült fotón az első Magyarországon tanuló ghánai diákok szerepelnek, amint a Gellért-hegyről megtekintik a budapesti panorámát. A bal oldali kupola az Országháza, a középső pedig a Bazilika. A fotó egy látszólag hétköznapi jelenetet ábrázol, ugyanakkor egyértelműen propagandisztikus üzenetet is közvetít. Az erősen esztétizált és megrendezett beállítás továbbá felhasználja és ki is forgatja az európai romantikus festészet esztétikáját – gondoljunk például Caspar David Friedrich német festő Vándor a ködtenger felett&nbsp;(1818) képére. Ez a megjelenítés a természeti táj bejárásán és a „szabadságteremtő” hegyek megmászásán keresztüli hódítás európai, nacionalista ábrázolásaira emlékeztet. Ez az ábrázolásmód jelent meg a nacionalista, rasszista és később a fasiszta ideológiák esztétikájában is: a természet felfedezése megedzi és próbára teszi a felsőbbrendű fehér testet, amely eközben meghódítja a tájat saját nemzetfaja számára. A megfordított ábrázolásban ezt a klisét afrikaiak foglalják el, akik a kelet-európaiak szolidáris segítségével megteremtik új nemzetüket. Az emblematikus nemzeti tájban megjelenő fekete alakok, mint Ingrid Pollard Pásztori közjáték (Pastoral Interlude, 1988) című fotósorozatában, leleplezik és felforgatják a tájban rejlő faji esztétikát. A magyar főváros romantikus tája fölé magasodó sziklákon állva az afrikaiak egy ígéretes, új jövő felé tekintenek, akárcsak egykor a fehér európai „gyarmati felfedezők”. Ez a szocialista jövő közös: a fehér magyar lány kézfogása egy új kezdetet sugall, és a gyarmati-nemzeti esztétikai keret átalakul. Ugyanakkor a képi beállítást a fehér paternalizmus, a nemi hierarchia és a „faji keveredés” fehér frusztrációinak feszültségei is terhelik.<img width="1500" height="1009" width_o="1500" height_o="1009" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/0a3a39c60cc9ed1243c37cd93f27691b5e350c080947bef799e1d5990e2bff59/F_FRI19680501074-compressed.jpg" data-mid="106736968" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/0a3a39c60cc9ed1243c37cd93f27691b5e350c080947bef799e1d5990e2bff59/F_FRI19680501074-compressed.jpg" />MTI / Friedmann Endre © MTVA Afro-Asian Students in Hungary&nbsp; The socialist state actively produced propaganda imagery connected to political performances, such 1st of May parades, National Peace Council meetings, World Youth Conferences, or public demonstrations connected to ad hoc global political events – colonial independence wars and crises in Cuba, Vietnam, Congo, Algeria, Angola or Palestine – to demonstrate socialist solidarity. In these performances, Afro-Asian and Latin American students studying in Eastern European countries often became subjects of state-socialist propaganda. They were asked to hold speeches at official events and they greeted their countries’ representatives or presidents on arrival. Education, especially schools for journalism, were often used to persuade and enroll them as agents of intelligence. Students sometimes complained about ideological indoctrination and perceived racism. In the Eastern Bloc, one notable case leading to international scandal was on 19 December, 1963 in Moscow, where the unresolved death of Ghanaian medical student Edmund Assare-Addo was interpreted by Africans, despite refutation by Soviet officials, as a racially-motivated hate crime. Students protested and carried placards with “Moscow – center of discrimination” or “Moscow, a second Alabama”, widely covered in Western media. In Bulgaria, African students’ attempt to form an All-African Student Union led to conflict and ultimately their return to their home countries. Racialized tensions were most often connected to that these foreigners were predominantly young men, whose interracial romances and marriages were regarded problematic by many locals. Authorities struggled to mask the racist behavior of the population. While students became targets of racism, local families feared that newly-wed wives will leave to their partners’ “traditional” communities. Such racial tensions prevailed in Hungary too, which is revealed by a series of interviews in newspaper interview in 1973: “Everything would be fine, if only they wouldn’t stare. If only I could take the route from the college to the university on a helicopter. If only I wouldn’t hear sometimes on the tram ‘choco’ or ‘boxer’…” (Student from Ivory Coast) “I was asked not once, if I have seen multiple-story buildings before, or if I had a mother.” (Student from Sudan) “I was walking once with a Hungarian girl, and they scolded her: Didn’t you find a Hungarian boy?” (Student from Sudan) “At first, I was also held back by hearing the word “negro”. Moreover, that they even use it in medical textbooks. But I have a dozen of Hungarian friends, and they use the word too, so it doesn’t hurt my ear anymore, because I know there is no motive of negative discrimination behind it.” (Student from Sudan) “If I go to theatre, no problem, but walking down a dark street with a white girl is a dangerous thing. You don’t even need a dark street. Once I was walking on the boulevard, with company. Suddenly a car stopped right by me and the driver shouted out something disgusting, then dashed away.” (Student from Sudan) The International Preparatory Institute, where foreign students learned Hungarian, felt obliged to report about “discrimination”. According to their 1975 survey, one-third of Arab and Black African students experienced discrimination from teachers and half of them from other students. Socialist internationalism was sometimes contested by students’ national identities and cultural conflicts, while interrogative state control and conflicts with locals often pushed students into self-isolation. Meanwhile, socialist media actively criticized racism in capitalist countries, especially in the USA, Israel and South Africa. Foreign students were many times treated collectively, as “Arabs”, “Africans” or “Asians”, and they struggled to contest these collective stereotypes. Such tensions sometimes evolved not only racial, but also class tensions. For example, Palestinians suffered collective stigmatization as “Arabs” from Hungarians when higher class Libyan, Saudi Arabian and Iraqi men – sons of wealthy oil-producing families – appeared in the 1980s, who were perceived by some locals as arrogant, a foreign threat, also causing sexual frustration among Hungarian men who saw them “taking their women”. Yet, despite state-controlled political discourse, anticolonial socialist solidarity allowed for personal interaction, circulation and knowledge-sharing between people from regions which had little contact before. Comparisons and shared subjectivities could develop. In 1965, the Hungarian embassy in Ghana, on the 20th anniversary of Hungarian liberation, organized an essay competition about “Hungary’s life and development, as Ghanaian students saw or learnt it”. The young Ghanaians, knowing little about Hungary, projected their own views of African progress and mythology onto their subject nation. As one student wrote: “Hungary was not always what it is today. In the beginning, it was of nomadic sort. Hungarians lived in the open; they were peasants and good soldiers. – They were illiterate, but were intelligent and had good judgment.” Hungarian students were offered books about African and Asian peoples. For example, Endre Barát’s novel Burning Spear (Égő lándzsa, 1962), inspired by Kenyan President Jomo Kenyatta, was distributed to primary school students. Afroázsiai diákok Magyarországon A szocialista államhatalom aktívan készített propagandaképeket politikai performanszokból, például a május 1-jei felvonulásokon, a Nemzeti Béketanács ülésein, az Ifjúsági Világkonferenciákon, vagy ad hoc világpolitikai eseményekhez – például a kubai, vietnami, kongói, algériai, angolai vagy palesztinai gyarmati függetlenségi háborúkhoz és válságokhoz – kapcsolódó nyilvános tüntetéseken, hogy szocialista szolidaritást mutasson. Ezeken az eseményeken a kelet-európai országokban tanuló afroázsiai és latin-amerikai diákok gyakran váltak az államszocialista propaganda eszközévé. Felkérték őket, hogy hivatalos eseményeken tartsanak beszédeket, vagy országuk képviselőinek vagy elnökeinek érkezésekor köszöntötték őket. Az oktatásban, különösen az újságíróiskolákban szintén igyekeztek ügynökként beszervezni a hírszerzésbe. A diákok időnként ideológiai indoktrinációra és az általuk érzékelt rasszizmusra is panaszkodtak. A Keleti blokkban az egyik figyelemre méltó, nemzetközi botrányhoz vezető eset 1963. december 19-én történt Moszkvában, ahol Edmund Assare-Addo ghánai orvostanhallgató tisztázatlan halálát az afrikaiak – a szovjet hatóságok cáfolata ellenére – faji indíttatású gyűlölet-bűncselekményként értelmezték. A diákok tüntetni kezdtek: "Moszkva – a diszkrimináció központja" és "Moszkva, egy második Alabama" feliratú plakátokat vittek magukkal, amiről a nyugati média széles körben beszámolt. Bulgáriában pedig az afrikai diákok kísérlete, hogy megalapítsák az Összafrikai Diákszövetséget konfliktushoz és végül távozásukhoz vezetett. Az ilyen „faji” alapú feszültségek többsége azzal is összefüggött, hogy a legtöbb külföldi fiatal férfi volt, és a feketék és fehérek között szerelmi viszonyt vagy házasságot a helyi lakosok általában sérelmezték. A hatóságok viszont igyekezték elfedni a lakosság rasszista viselkedését. Míg a diákok a rasszizmus célpontjaivá válhattak, addig a lányok családjai gyakran attól tartottak, hogy az újdonsült feleségek a „hagyományos” közösségekbe távoznak. Magyarországon hasonló „faji” feszültségekről tanúskodik egy 1973-as újságinterjú: „Minden rendben lenne, csak ne bámulnának meg. Csak megtehetném helikopterrel az utat a kollégiumtól az egyetemig. Csak ne hallanám időnként, a villamoson: „csoki”, „boxos”…” (elefántcsontparti diák) „Tőlem nemegyszer megkérdezték, láttam-e már emeletes házakat, van-e anyám.” (szudáni diák) „Sétáltam már magyar lánnyal, a fejéhez vágták: Magyar fiút nem találtál?” (szudáni diák) „Eleinte engem is megdöbbentette a „néger” szó. Még inkább az, hogy az orvosi szakkönyvekben is ezt használják. De tucatnyi magyar barátom van, ők is ezzel a szóval élnek és ma már nem sérti a fülemet, mert tudom, hogy nincs mögötte negatív megkülönböztetési szándék.” (szudáni diák) „Ha színházba megyek, nincs semmi baj, de sötét utcán egy fehér lánnyal végigmenni veszélyes dolog. Sőt nem is kell sötét utca. Egyszer a Körúton sétáltam, nem egyedül. Hirtelen lefékezett mellettem egy kocsi, a volánnál ülő kiordított valami ocsmányságot, aztán továbbhajtott.” (szudáni diák) A Nemzetközi Előkészítő Intézet, ahol a külföldi diákok magyarul tanultak, szintén kötelességének érezte beszámolni a „lehangolónak” minősített diszkriminációról. Egyik 1975-ös felmérésük szerint az arab és fekete-afrikai diákok egyharmada tapasztalt diszkriminációt a tanárok, fele pedig a többi diák részéről. A szocialista internacionalizmust olykor a diákok nemzeti, etnikai identitása és kulturális ellentétei is megkérdőjelezték. A felettük őrködő állami ellenőrzés és a helyiekkel való konfliktusok gyakran elszigetelődésbe kényszerítette a diákokat. Mindeközben a szocialista média aktívan bírálta a kapitalista országokban, különösen az USA-ban, Izraelben és Dél-Afrikában tapasztalható rasszizmust. A külföldi diákokat sokszor kollektíven „arabként”, „afrikaiként” vagy „ázsiaiként” kezelték, így sokszor küzdeniük kellett a kollektív sztereotípiák ellen. Ám e feszültségek mögött olykor nem pusztán faji, hanem osztályfeszültségek is állhattak. A palesztinok például az „arabként” való kollektív megbélyegzést sérelmezték, amikor az 1980-as években megjelentek Magyarországon a tehetős líbiai, szaúd-arábiai és iraki férfiak – gazdag olajtermelő családok fiai –, akiket némely helyi lakos arrogánsnak, afféle idegen fenyegetésnek tekintett, és szexuális frusztrációt is okoztak olyan magyar férfiak körében, akik úgy látták, hogy „elveszik a nőiket”. Az államilag irányított politikai diskurzus dacára az antikolonialista szocialista szolidaritás lehetővé tette a személyes interakciókat, a cserét és a tudásmegosztást olyan régiókból származó emberek között, akik korábban aligha érintkezhettek egymással. Összehasonlító gondolatok és közös identitások alakulhattak ki. 1965-ben például a ghánai magyar nagykövetség a felszabadulás 20. évfordulójának alkalmából esszépályázatot hirdetett „Magyarország élete és fejlődése, amint egy ghánai diák látta vagy megtanulta” címmel. A ghánai fiatalok, akik csak angyon keveset tudtak Magyarországról, többnyire az afrikai fejlődésről és mitológiáról alkotott nézeteiket vetítették ki a tárgyalt országra.&nbsp; „Magyarország nem mindig az volt, ami ma. A kezdet kezdetétől nomád fajta volt. A magyarok a szabadban éltek; parasztok voltak és jó katonák. – Írástudatlanok voltak, de értelmesek és józanítéletűek.” – írta az egyik diák. A magyar diákoknak afrikai és ázsiai népekről szóló könyveket ajánlottak. Például Barát Endre Égő lándzsa (1962) című regényét, amelyet Jomo Kenyatta kenyai elnök ihletett, az általános iskolásoknak osztogatták. <img width="3128" height="3254" width_o="3128" height_o="3254" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/d6436fcc410f40c371045170bb2b94dbd82753f1b8976fb92770b05899bc0928/CsaladEsIskolaGyermekunk_1965__pages426-427-1-1.jpg" data-mid="106643718" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/d6436fcc410f40c371045170bb2b94dbd82753f1b8976fb92770b05899bc0928/CsaladEsIskolaGyermekunk_1965__pages426-427-1-1.jpg" /> Család és Iskola, 1965.12.01. “Hungarians lived in the open; they were peasants and good soldiers.” Essays of Ghanaian students – on Hungary. MTI / Patkó Klári © MTVA African student writes a letter at the college of Zsombolya út to his relatives at home. Budapest, 30 March, 1965.Afrikai diák levelet ír otthon maradt rokanainak a Zsombolyai úti kollégiumban. Budapest, 1965. március 30. “A magyarok a szabadban éltek; parasztok voltak és jó katonák.” Ghánai diákok dolgozatai – Magyarországról. <img width="1229" height="1500" width_o="1229" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/20ad518d92dbeba2bbb4870194051e19e6060b5bdef560868c2e78f9d3e0f407/F__RI19650330023-compressed.jpg" data-mid="106736967" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/20ad518d92dbeba2bbb4870194051e19e6060b5bdef560868c2e78f9d3e0f407/F__RI19650330023-compressed.jpg" /><img width="1500" height="1022" width_o="1500" height_o="1022" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/948a6e0b0a23241faf92faf7a6b28af04f32509d621a7db8f280eb8b6fb6fba2/fortepan_74201-compressed.jpg" data-mid="106643713" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/948a6e0b0a23241faf92faf7a6b28af04f32509d621a7db8f280eb8b6fb6fba2/fortepan_74201-compressed.jpg" /> Fortepan / Semmelweis Egyetem Levéltára Black university students from Semmelweis University of medicine dancing at a party in 1975. A Semmelweis Egyetemre járó fekete egyetemisták táncolnak egy összejövetelen 1975-ben. <img width="1500" height="1352" width_o="1500" height_o="1352" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/fb6b870c7ac484eaf22fd65dbd610fd7fd337d79a4e94a4b37f8f97ee9468275/F__MZ19620523013-compressed.jpg" data-mid="106643862" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/fb6b870c7ac484eaf22fd65dbd610fd7fd337d79a4e94a4b37f8f97ee9468275/F__MZ19620523013-compressed.jpg" />MTI / Marosi László © MTVA Three young Cuban trainees, Mario Yaillant, Pedro Hardy and Jorge Castilla practice welding with the help of skilled laborer Miklós Holbis at the Rubber Factory, where nine Cubans are learning to work in the rubber industry. The photo was taken on 23 May, 1962. Mario Yaillant, Pedro Hardy és Jorge Castilla kubai fiatalok Holbis Miklós szakmunkás irányításával gyakorolják a hegesztést a Ruggyanta Gyárban, ahol kilenc kubai fiatal tanulja a gumiipari szakmát. A kép 1962. május 23-án készült. Building World Socialism Eastern European socialist countries used new diplomatic contacts emerging from Afro-Asian decolonization to export knowledge and counter Western competition by demonstrating their political welcoming. Afro-Asian and Latin American postcolonial countries needed trained workers and professionals to build industrial societies and lever Western dependencies. For both regions, the crumbling of the colonial world offered a new opportunity to establish wider foreign relations and expand their global mobility. In Hungary, few foreign students came during the turbulent 1950s, mostly from North Korea and China, and they were rather isolated and kept under strict control. By 1962, around 100–120 students arrived annually, and by 1966 this number grew to around 600 students each year, now from 65–70 countries. Propaganda photos depicted trainees and students to demonstrate their anti-colonial socialist solidarity, but these images were not free from civilizational paternalism and implicit, frustrated competition with the West. Since Eastern European populations interacted with less “colored” people before than the imperialist West, students were often received as a spectacle and they significantly shaped the everyday lives of locals, especially in smaller cities. Many students were sent to study by wealthy families to strengthen newly independent nations’ political elites, while sending countries’ presidents supported this to secure their political loyalty. When a volley-ball team from Ghana arrived in November 1961 to Budapest, three of its members, Bert, Joe and Greg (called by their “Hungarian” names as Béla, Józsika and Gergő) decided to stay, so they could learn Hungarian and study electrical engineering at the Technical University. “Gergő”, by original name Galgraith Ogino Savon (meaning “Snow-clad Mountain-top”), was son of a livestock merchant who we might say was part of the Ghanaian “national bourgeoisie”. “President Nkrumah signed the letter which is still jealously guarded by my father at home. I must study well in order to be able to pay back, in gratitude the five long years at this University, which my country pays for. I must behave here to be worthy of the trust placed in me.” (Élet és Irodalom, interview by Miklós Sükösd, 22 December, 1962) In Hungary, they owned a car – which was rare – and could take girls on a date in a car ride. This made local young men jealous. “Gergő” fell in love, married a young Hungarian doctor and planned to settle in Ghana and have many children. Eastern European socialist states were selected as destinations either for political or financial reasons, but information about local conditions spread by various magazines and returnees, resulting in country-specific preferences. The Palestinians, whose diasporic and peripheral position strongly influenced their ambitions of social mobility, exploited the opportunity of subsidized education in socialist countries to become well sought after in various Arab states, mostly as doctors and engineers, as a diasporic “intelligentsia nation”. Shifting solidarity alliances strongly conditioned opportunities to study. Connections with China and Korea until the Sino-Soviet split in 1961, when the same experts, intellectuals or artists shifted their attention to Vietnam and Indochina in the 1960s.&nbsp;Due to anti-Israel foreign policy, many Arab countries were supported, but rising nationalist solidarity and anti-Semitism, as anti-communist critique against the socialist state, made strange supporters of the Palestinian case, overarching the 1989–91 system changes. Bilateral exchanges also impacted the lives of Eastern European experts and educators who left to the postcolonial Global South. Experts or skilled workers were sent to these countries to help deploy infrastructure and machines, or train locals. Returnees often gave interviews, held screenings or published memoirs of their travels. In 1963, a Hungarian group of music teachers consisting of meastro Frigyes Róna, Erzsébet Pártos, and Judit Dományi established a music department headed by Róna, which taught European classical music and organized philharmonic concerts and theatre plays in Legon University near Accra until 1966. They held a music festival in Sunyani, where Hungarian musical pedagogues performed their “Bartók and Kodály” show to introduce Hungarian folk music. An interview with Róna in the newspaper Magyar Nemzet revealed the peculiar postcolonial imaginaries of the Hungarian press: “He has been living out there for a year with his wife. But you can see on him how much he has changed. One who returns from the tropics, thinks in very different prospects. His Pest-styled cynicism broke down, speechlessness disappeared, and he became brown, young, and motivated. His blue eyes stare far.” The optimist preservationism of Róna was expressed by his call to “record the jungle!” [magnetofonnal a dzsungelbe!] and his cautious warning, “we must understand: the dark-skinned man is not uncultured.” Pártos sensitively shed tears when recalling their “philharmonic concert in the jungle,” drawing the exotic picture of Bartók’s modern music enjoyed by curious black youth. The humanist appreciation of the merits and authenticity of African culture went hand in hand with upholding the need to persuade and civilize the young African nation – cultural transfer often meant white paternalism. Education and cultural export was important for building prestige and competing national models. The Afro-Asian postcolonies offered opportunities to globalize canonized cultural “models”, such as Zoltán Kodály’s method of music teaching. Eastern European experts often substituted former colonial Westerners.&nbsp;However, skilled teachers were often kept back due to fears of loosing able expertise and defecting, while some tried to internationalize their careers through postcolonial countries’ emeging hubs. A világszocializmus építése A kelet-európai szocialista országok az afroázsiai dekolonizáció nyomán kialakult új diplomáciai kapcsolatokat arra használták fel, hogy tudásukat exportálják és a nyugati versennyel szemben bizonygassák kedvező politikai környezetüket. Az afroázsiai és latin-amerikai posztkoloniális országoknak viszont képzett munkásokra és szakemberekre volt szükségük az ipari társadalmuk kiépítéséhez és a nyugati függőségük ellensúlyozásához. A gyarmati világ összeomlása mindkét régió számára példátlan lehetőségeket kínált globális mobilitásuk és külkapcsolataik kiterjesztésére. Magyarországra a zavaros 1950-es években csak kevés diák érkezett külföldről, ezek is főleg Észak-Koreából és Kínából, és őket igencsak elszigetelten, szigorú ellenőrzés alatt tartották. 1962-re már évente mintegy 100–120 diák érkezett, 1966-ra pedig ez a szám évi 600 körülire nőtt, immár 65–70 országból. A propagandafotók a szakmunkás tanulókat és egyetemistákat gyakran ábrázolták úgy, hogy ezzel bizonyítsák antikolonialista szocialista szolidaritásukat, ám ezek a képek nem voltak mentesek a civilizációs paternalizmustól és – implicit módon – a Nyugattal való frusztrált versengéstől sem. Mivel Kelet-Európa korábban kevesebb „színesbőrű" emberrel érintkezett, mint az imperialista Nyugat, a diákokat gyakran afféle látványosságként fogadták, miközben jelentősen alakították a helyiek mindennapi életét, különösen a kisebb városokban. Sok diákot tehetősebb családok küldtek tanulni azért, hogy megerősítsék az újonnan függetlenné vált nemzetük politikai elitjét. Az országok politikai vezetői pedig támogatták őket, hogy biztosítsák az elitjeik politikai lojalitását. Amikor 1961 novemberében egy ghánai röplabdacsapat érkezett Budapestre, három tagja, Bert, Joe és Greg ("magyar" nevükön Béla, Józsika és Gergő) maradtak, hogy megtanuljanak magyarul és a Műszaki Egyetemen elvégezzék a villamosmérnök szakot. "Gergő", eredeti nevén Galgraith Ogino Savon (jelentése: "Hófödte hegytető"), egy állatkereskedő fia volt, tehát apja a ghánai gazdasági elit tagja. "Nkrumah elnök írta alá a levelet, amelyet apám még mindig féltékenyen őriz otthon. Jól kell tanulnom, hogy hálából visszafizethessem azt az öt hosszú évet ezen az egyetemen, amit a hazám fizet. Úgy kell itt viselkednem, hogy méltó legyek a belém vetett bizalomra". (Élet és Irodalom, Sükösd Miklós interjúja, 1962. december 22.) Magyarországon autót is szereztek – ami ritka volt –, és tudtak lányokat randevúra vinni autóval. Ez féltékennyé tette a helyi fiatalokat. "Gergő" végül szerelembe esett, feleségül vett egy fiatal magyar orvosnőt, akivel Ghánában terveztek letelepedni, és sok gyereket szeretett volna. A kelet-európai szocialista államokat akár politikai, akár anyagi okokból választották, a helyi viszonyokról különböző magazinok és a hazatérők által terjesztett információk alapján országspecifikus preferenciák alakultak ki. A palesztinok esetében perifériás diaszpórahelyzetük erősen befolyásolta a társadalmi mobilitásra irányuló ambícióikat. Aszocialista országokban az ösztöndíjjal támogatott oktatás lehetőségét kihasználva, többnyire orvosként és mérnökként váltak keresetté a különböző arab államokban – afféle diaszpóra „értelmiségi nemzetként". A kétoldalú csereprogramok a posztkoloniális Globális délre távozó kelet-európai szakértők és oktatók életére is nagy hatással voltak. Szakértőket vagy szakmunkásokat küldtek ezekbe az országokba, hogy segítsenek az infrastruktúra és a gépek beüzemelésében, és hogy a helyieket képezzék. A hazatérők gyakran adtak interjúkat, tartottak vetítéseket vagy publikáltak visszaemlékezéseket utazásaikról. 1963-ban egy magyar zenetanárokból álló csoport, amely Róna Frigyes karmesterből, Pártos Erzsébetből és Dományi Juditból állt, Róna vezetésével zeneművészeti tanszéket hozott létre, amely 1966-ig európai klasszikus zenét tanított, filharmóniai koncerteket és színházi előadásokat szervezett az Accra melletti Legon Egyetemen. Sunyaniban zenei fesztivált rendeztek, ahol magyar zenepedagógusok a magyar népzenét bemutató "Bartók és Kodály" című műsorukat adták elő. A Magyar Nemzetben Rónával készült interjú a magyar sajtó sajátos posztkoloniális képzeletvilágát tárta fel: "Egy éve él kint a feleségével. De látszik rajta, hogy mennyit változott. Aki visszatér a trópusokról, egészen más távlatokban gondolkodik. Pesti stílusú cinizmusa leomlott, a szótlanság eltűnt, barna lett, fiatal és motivált. Kék szemei messzire merednek."Róna optimista örökségvédő elkötelezettségét hűen fejezte ki “magnetofonnal a dzsungelbe!” felhívásával, illeve óvakodó intelmével: “meg kell értenünk: a sötétbőrű ember nem kulturálatlan.” Pártos elérzékenyülve hullajtotta könnyeit, amikor egy interjúban a “dzsungelben” tartott szimfonikus koncertjük egzotikus képét idézte fel, ahogyan Bartók modern zenéjét a kíváncsi fekete fiatalság élvezte. Az afrikai kultúra érdemeinek és autentikusságának humanista lelkületű megbecsülése ugyanakkor együtt járt a fiatal afrikai nemzet megtérítésének és civilizálásának fenntartásával – a kulturális transzfer gyakran afféle fehér paternalizmust is jelentett. Az oktatás- és a kultúraexport fontos volt a presztizsépítés szempontjából és a nemzeti modellek versenyében is. &nbsp;Az afroázsiai posztkolóniák lehetőséget kínáltak a kanonizált kulturális "modellek" globalizálására, így például Kodály Zoltán zenepedagógiai módszere esetében. A kelet-európai szakemberek gyakran az egykori gyarmati nyugatiakat váltották fel. Azonban a képzett tanárokat gyakran visszatartották a képzett szaktudás elvesztésétől és a disszidálástól való félelem miatt, míg egyesek a posztkoloniális országok új csomópontjain keresztül próbálták nemzetköziesíteni karrierjüket. <img width="574" height="800" width_o="574" height_o="800" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/4e73f6136ae34c814d627a1b9f198b94f6f6907bbcabba39158f3e8d8031c9fc/Magyar-zene-Afrikaban-Esti-Hirlap-1964-03-10.jpg" data-mid="108391296" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/574/i/4e73f6136ae34c814d627a1b9f198b94f6f6907bbcabba39158f3e8d8031c9fc/Magyar-zene-Afrikaban-Esti-Hirlap-1964-03-10.jpg" /> Esti Hírlap, 1963.03.10. Hungarian music in Africa“In the Ghanaian School of Music and Drama, Hungarian music pedagogues are teaching too. A music festival was held in Sunyani, the capital of the Brong-Ahafo district, where Hungarian music teachers performed a Bartók-Kodály programme. A photo exhibition illustrating Hungarian music life was also organised in Sunyani to mark the festival. In our photo, a Ghanaian man is reading about Zoltán Kodály.” Magyar zene Afrikában “Ghanában a zene- és színművészeti iskolán magyar zenepedagógusok is tanítanak. A Brong-Ahafo körzet fővárosában, Sunyaniban zenei fesztivált rendeztek, amelyen felléptek a magyar zenepedagógusok is Bartók–Kodály műsorükkal. A fesztivál alkalmából Sunyaniban a magyar zenei életet illusztráló fényképkiállítást is rendeztek. Képünkön egy ghanai fiataember Kodály Zoltánról olvas.” <img width="1000" height="643" width_o="1000" height_o="643" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/c78b4a6b7abf318024ce1df98bc2408a689ff769b64ab875856409b7453657b3/fortepan_33600-compressed.jpg" data-mid="106643715" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/c78b4a6b7abf318024ce1df98bc2408a689ff769b64ab875856409b7453657b3/fortepan_33600-compressed.jpg" /> Fortepan / Kovács Márton Ernő This photo shows the gate to the Second World Festival of Youth and Students held in 1949 in Budapest. Around 20,000 people attended from 82 countries, and was perhaps the first significant international event held in Hungary that revolved around solidarity towards “anti-colonialist struggle” in French Indochina, Indonesia and Malaysia. A fotón az 1949-ben Budapesten megrendezett Világifjúsági Találkozó kapuja látható. Kb. 20.000 ember vett részt 82 országból, és ez volt az első jelentős, nemzetközi esemény Magyarországon, amelynek középpontjában a Francia Indokínában, Indonéziában és Malájziában dúló “antikoloniális küzdelemmel” való szolidaritás volt. <img width="1500" height="1441" width_o="1500" height_o="1441" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/6fba0df987d6fe48c05c48874a26dba72f16d89a74bdad537102a942619762d0/fortepan_187887-compressed.jpg" data-mid="106643714" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/6fba0df987d6fe48c05c48874a26dba72f16d89a74bdad537102a942619762d0/fortepan_187887-compressed.jpg" /> Fortepan / Szalay Béla 1st of May parade in Budapest, at 56ers Square (Parade Square) in 1970. Foreign students from the socialist world accompany the march, while some are dressed in their traditional costumes and standing next to their national flags. The front sign on the tribune says “peace”. The two placards read “We are with you Vietnam!” and “Greetings to the Arab peoples fighting aggression”. Május 1-I felvonulás az Ötvenhatosok terén (Felvonulási tér) 1970-ben. A szocialista világ külföldi diákjai követik a menetet, míg társaik hagyományos ruházatban állnak nemzetük zászlói mellett a tribünön, melynek elején a “békét” felirat szerepel. A két transzparensen “Veled vagyunk Vietnám!” és “Üdvözlet az agresszió ellen küzdő arab népeknek.”<img width="2000" height="1330" width_o="2000" height_o="1330" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/76556900fe3fd8f5c96b34ec5d1c136501f9c33b91a0fe144d75747ae5b1dc10/fortepan_83604-compressed.jpg" data-mid="106643716" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/76556900fe3fd8f5c96b34ec5d1c136501f9c33b91a0fe144d75747ae5b1dc10/fortepan_83604-compressed.jpg" /> Fortepan / Ebner Gathering of the Iraqi Students’ Association on Heroes Square on the occasion of the 1st of May parade in 1986. Az Iraki Diákok Egyesülete találkozik a Hősök terén, hogy megünnepeljék május elsejét 1986-ban. <img width="1500" height="970" width_o="1500" height_o="970" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/62fbaf1dab54383a3dca921c908c2f969299e77d4f643134367b19feffdbbecf/fortepan_74208-compressed.jpg" data-mid="106643712" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/62fbaf1dab54383a3dca921c908c2f969299e77d4f643134367b19feffdbbecf/fortepan_74208-compressed.jpg" /> Fortepan / Semmelweis Egyetem Levéltára Palestinian university students at Semmelweis University of medicine in 1983. On the wall there are Palestinian flags and propaganda posters, amongst them a poster of the Palestine Liberation Organization, which opened a headquarters in Budapest in 1975. Palesztin egyetemi hallgatók a Semmelweis Egyetemen 1983-ban. A falon palesztin zászlók és propagandaplakátok, köztük a Palesztinai Felszabadítási Szervezet egyik plakátja. A PFSZ-nek külön központja létesült Budapesten 1975-ben. <img width="1500" height="1557" width_o="1500" height_o="1557" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/be1c9550efc19c3e755659ec5b80d3a2208eaec795b2bea315357c59ae5f6214/F_FRI19650707023-compressed.jpg" data-mid="106643860" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/be1c9550efc19c3e755659ec5b80d3a2208eaec795b2bea315357c59ae5f6214/F_FRI19650707023-compressed.jpg" /> MTI / Friedmann Endre © MTVA The photo shows the visit of a 45-member Ghanaian university dance group to Budapest on 7 July 1965. The ensemble was invited by the Institute of Cultural Relations, headed by József Bognár between 1961 and 1969, as part of the Hungarian-Ghanaian cultural work plan, and visited several rural towns with their program Rhythms of Africa. A fotón egy 45 tagú ghánai egyetemi táncegyüttes látogatása Budapesten, 1965. július 7-én. Az együttes a Bognár József által 1961 és 1969 között vezetett Kulturális Kapcsolatok Intézete meghívásából, a magyar-ghánai kulturális munkaterv keretében érkezett, és Afrika ritmusai című műsorukkal több vidéki várost is meglátogattak. The Dragon Slayer In the picture above, members of the Ghanaian dance group posing for a photo at the Liberation Monument overlooking Budapest on Gellért Hill. It was erected on Soviet order after the siege of Budapest. The Statue of Liberty (still an iconic element of Budapest's skyline), a Soviet soldier "standing guard" over freedom and a dragon slayer symbolizing the defeat of fascism, were frequently used by the socialist Hungarian state media for propaganda purposes. The inclusion or association of students, intellectuals and diplomats from post-colonial countries in Africa, Asia and Latin America with the monument was intended to express socialist anti-colonial solidarity. The Ghanaian writer Joseph Edward Longdon, aged 37 during his stay in Hungary, was even inspired by these statues to write a poem: "How beautiful is your Statue of Liberty, both as a work of art and as a symbol. For me, it tells almost the whole history of our people: the slaying of the dragon monster of fascism, the figure of the soldier standing guard over peace, freedom and independence, the figure of the woman herself representing peace and freedom." (Esti Hírlap, 02.08.1962) However, the figure of the dragon slayer, inspired by medieval motifs, came to symbolize oppression of many kinds. This particular statue is a slightly modified copy of the dragon-slaying statue of Zsigmond Kisfaludi Strobl, which was erected in 1928 in the main square of Nyíregyháza to commemorate victims of the First World War, and where the dragon originally symbolized Bolshevism defeated by the “folkish” male figure of the Hungarian nation. A similar dragon-slaying figure appeared on the pedestal of a monument erected in 1934 to commemorate the martyrs of the Soviet Republic in 1919, consisting of an elevated sarcophagus and, in front, the allegorical female figure of Hungaria, which was toppled in September 1945 as a symbol of the fallen Horthy regime. In 1996, its place was taken by the statue of Imre Nagy, the martyred prime minister of the 1956 revolution, only to be replaced in 2019 by the Hungarian government with a reconstruction of the 1934 statue ensemble of Martyrs’ Square (Vértanúk tere). During the 1956 revolution, the statue complex on Gellért Hill was occupied and the Soviet soldier demolished by the people rebelling against the Stalinist Rákosi regime, but the other two statues remained. The dragon slayer was therefore recontextualized within the 1956 revolution. The Soviet soldier, restored in 1958 after the revolution, was later moved after the system change to Memento Park in 1992, but the dragon slayer survived the storms of history. A sárkányölő A fenti képen a ghánai táncegyüttes tagjai a budapesti panorámát nyújtó Gellért-hegyen, a budapesti ostrom után szovjet utasításra felállított Felszabadulási emlékműnél fotózkodnak. A felszabadulást jelképező Szabadság-szobor (amely máig Budapest látképének ikonikus eleme), a szabadság fölött “őrt álló” szovjet katona és a fasizmus legyőzését szimbolizáló sárkányölő együtteséből álló emlékművet a szocialista magyar állami média előszeretettel használta fel propagandacélokra. Az afrikai, ázsiai és latin-amerikai posztkoloniális országokból érkező diákok, értelmiségiek és diplomaták szerepeltetése vagy összefüggésbe hozása az emlékművel a szocialista antikoloniális szolidaritást volt hívatott kifejezni. Joseph Edward Longdon ghánai írót, 37 évesen, magyarországi tartózkodása alatt versírásra is ihlette: „Milyen szép az önök Szabadság-szobra, művészi alkotásként is, jelképként is. Számomra népünknek szinte egész történelmét elmondja: ahogy megölik a fasizmus sárkányszörnyetegét, ahogy a katona alakja őrt áll a békén, a szabadságon és függetlenségen, ahogy a nőalak magát a békét és a szabadságot jelképezi.” (Esti Hírlap, 1962.08.02.) Azonban a sárkányölő középkori motívumokból táplálkozó alakja sokféle elnyomás szimbóluma volt. Ez a konkrét szobor az 1928-ban az első világháború emlékére Kisfaludi Strobl Zsigmond Nyíregyháza főterén emelt sárkányölő szobrának enyhén módosított másolata, amelyben a sárkány a magyar nemzet „népies” férfialakja által legyőzött bolsevizmust jelképezte. Hasonló sárkányölő alak szerepelt az 1919-es Tanácsköztársaság mártírjainak emlékezetére 1934-ben emelt szobor talapzatán is, amely egy szarkofág emelvényből és Hungária allegorikus nőalakjából állt, és amely szobrot 1945 szeptemberében a bukott Horthy-rezsim szimbólumaként döntöttek le. Helyét az 1956-os forradalom mártír miniszterelnöke, Nagy Imre szobra vette át 1996-ban, hogy aztán 2019-ben a magyar kormány elmozdítsa és visszaállítsa a Vértanúk terén 1934-ben emelt szoboregyüttest. A Gellért-hegyi szoboregyüttest az 1956-os forradalom idején a sztálinista Rákosi-rezsim ellen felkelő emberek megszállják, és ledöntik a szovjet katonát, de a többi szobor megmarad. A sárkányölőt új kontextusba helyezi az 1956-os forradalom. A forradalom után, 1958-ban visszaállított szovjet katonát a rendszerváltással a Memento Parkba helyezték (1992), ám a sárkányölő túléli a történelem viharait. <img width="1500" height="1574" width_o="1500" height_o="1574" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/44cacefaae973dcce608f973287fecd94734769d7c4f955e5ee92ab0c351dfa9/fortepan_39244-compressed.jpg" data-mid="106650109" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/44cacefaae973dcce608f973287fecd94734769d7c4f955e5ee92ab0c351dfa9/fortepan_39244-compressed.jpg" /> Fortepan / Kurutz Márton The monument of the National Martyrs (designed by Richárd Füredi) at the Martyrs’ Square in 1934. The Parliament building is in the background. A Nemzeti vértanúk emlékműve (tervezte Füredi Richárd) a Vértanúk terén 1934-ben. A háttérben az Országház. Uncovering the Martyrs’ Statue at Martyrs’ Square [Gyula Pekár:] "Your Excellency Governor! I ask your high permission to lift the veil on this martyr's memory. After fifteen years of Golgotha, our national nobility is alive again, and as Hungaria emerges from under the falling shroud of this monument to step like a marble sister among the other statues in Kossuth Square in the Parliament, a prayer of gratitude for Hungarian providence rises from the depths of our hearts." [reciting the poem of Gyula Somogyváry "For the unveiling of the martyrs' memorial":] "There is no song about them, oh there is no heroic song, their names are not known to the piety. [Lili Rombay, née Aladár Kovách of Szelőczei, recites the occasional poem "Our Hungarian Lord's Prayer" by Menyhért Kiss:] "Give back our beautiful old Hungarian homeland now and forever, amen!"Vértanúk szobrának leleplezése a Vértanúk terén [Pekár Gyula:] "Főméltóságú kormányzó úr! Kérem magas engedelmét arra, hogy erről a vértanú emlékről a lepel lehullhasson. Tizenöt golgotás esztendő múltán újra él nemzeti nemtőnk, s amint Hungária ez emlékmű hulló leple alól előtűnik, hogy ez ünnepi percben márványtestvérként lépjen oda a Parlamenti Kossuth tér többi szobrai közé, szívünk mélyéről a hála fohásza buzog fel a magyar gondviselés iránt." [vitéz Somogyváry Gyula "Vértanúemlék avatására" c. költeményét szavalja:] "Nincs róluk dal, ó nincsen hősi ének, nevük se tudja tán a kegyelet. Úgy estek el, csak mint a közlegények, s nincs piramis a csontjaik felett."[Szelőczei Kovách Aladárné Rombay Lili szavalja Kiss Menyhért "Magyar Miatyánk" című alkalmi versét:] "Add vissza régi szép magyar hazánkat most és mindörökké, amen!" 1934.03. The toppling of the monument of National Martyrs in Budapest “The counter-revolutionary monument on Ságvári Square, which was a mockery of the martyrs of the new, democratic Hungary, was knocked down by the youth of the capital, so that from now on one less monument would preserve the glory of the heroes of reaction.”A Nemzeti Vértanúk emlékművének ledöntése Budapesten “A Ságvári téren éktelenkedő Ellenforradalmár-emlékművet, amely az új, demokratikus Magyarország mártírjainak megcsúfolása volt, a főváros ifjúsága ledöntötte talpazatáról, hogy ezentúl eggyel kevesebb emlék őrizze a reakció hőseinek dicsőségét.” 1945.09. Zsigmond Kisfaludi-Stróbl at the installation of the Statue of Liberty “Zsigmond Kisfaludi-Stróbl, our distinguished sculptor, inspects the trial assembly of his new monumental work in the courtyard of the foundry, which will be the most monumental and artistic monument in Budapest. Behind the scaffolding on Gellért Hill, the people of Budapest suspect rather than know that the Soviet army has been building the 35-metre-high Statue of Liberty for months. The work is being led by Colonel Nikolaychuk, and it is thanks to him that the huge work is nearing completion. The parts of the statue, cast in 120 masses of bronze, are now being hauled onto the finished stone base. Slowly the pieces are being fitted together and [immediately] welded together on the outside and [bolted] together on the inside. This is where the head of the statue soars. Its size is such that several workers can fit comfortably inside. Even the giant palm branch is chiselled. Soon, the public will be able to admire this magnificent work of art.” Kisfaludi-Stróbl Zsigmond a Szabadság-szobor felállításánál“Kisfaludi-Stróbl Zsigmond, kiváló szobrászművészünk, az öntöde udvarán megtekinti új hatalmas alkotásának próba-összeállítását, amely Budapest legmonumentálisabb és legművészibb emlékműve lesz. A Gellérthegyen égnek emelkedő állványok mögött a főváros lakossága inkább csak sejti, mint tudja hogy a szovjet hadsereg már hónapok óta építi a 35 méter magasságú Szabadság szobrot. A munkálatokat Nyikolajcsuk ezredes vezeti, és neki köszönhető, hogy a hatalmas mű nemsokára befejezést nyer. A kész kőtalapzatra most vontatják fel a 120 mázsa bronzból öntött szobor részeit. Lassan egymásba illeszkednek az egyes darabok, amelyeket [azonnal összeforrasztanak kívülről,] belülről [pedig] összecsavaroznak. Itt száll magasba a szobor feje. Nagyságára jellemző, hogy belsejében több munkás kényelmesen elfér. Már az óriási pálmaágat cizellálják. Rövidesen a közönség gyönyörködhet a legnagyszerűbb műalkotásban.” Inauguration of the Statue of Liberty in Budapest“On the second anniversary of the country's liberation, Budapest inaugurates the Freedom Monument, a monumental work by sculptor Zsigmond Kisfaludi Stróbl, on Gellért Hill. After introductory remarks by István Balogh, State Secretary, Zoltán Tildy, President of the Republic, will commemorate the fateful turning point in the history of our country two years ago, which this monument will herald for today's and later generations. Prime Minister Ferenc Nagy emphasises that this monument is not only a symbol of our gratitude to the Red Army, but also a symbol of our duty to our people and an eternal warning that the oppressive power of the past must never return. Mayor József Kővágó symbolically receives the monument on behalf of the capital. Lieutenant General Sviridov wishes the Hungarian people strength and success in building their young democracy and in finally overcoming reaction. May this monument be an everlasting symbol of the friendship between the Hungarian people and the peoples of the Soviet Union. The President of the Republic, the Red Army, the Hungarian Government, the Hungarian Defence Forces, the military missions abroad, political parties and countless institutions and bodies of the whole country will lay a wreath on the monument. On Gellért Square, a large-scale parade takes place. The Red Army regiment is the first to march. Afterwards, the various branches of the Hungarian Defence Forces will be in full dress. Finally, the regiments of the democratic police are a big hit with their new uniforms.”A budapesti Szabadság-szobor felavatása “Budapest az ország felszabadulásának második évfordulóján nagy ünnepség keretében avatja fel a Gellérthegyen felállított Szabadság-emlékművet, Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászművész monumentális alkotását. Balogh István államtitkár bevezető szavai után Tildy Zoltán köztársasági elnök megemlékezik hazánk történelmében két évvel ezelőtt beállt sorsdöntő fordulatról, amit a mai és késői nemzedék számára ez az emlékmű fog hirdetni. Nagy Ferenc miniszterelnök hangsúlyozza, hogy ez az emlékmű a Vörös Hadsereg iránti hálánkon kívül, a népünk iránti kötelességünk jelképe és örök figyelmeztető is, hogy a múlt elnyomó hatalma soha többé vissza ne térhessen. Kővágó József polgármester a főváros nevében jelképesen átveszi az emlékművet. Szviridov altábornagy erőt és sok sikert kíván a magyar népnek, fiatal demokráciájának kiépítéséhez és a reakció végleges leküzdéséhez. Legyen ez az emlékmű örökéletű jelképe a magyar nép és a Szovjetunió népei között fennálló barátságnak. Az emlékműre koszorút helyeznek: a köztársasági elnök, a Vörös Hadsereg, a magyar kormány, a honvédség, a külföldi katonai képviseletek, a politikai pártok és az egész ország számtalan intézménye és testülete. A Gellért téren nagyszabású díszszemle zajlik le. Elsőnek a Vörös Hadsereg díszszázada vonul fel. Utána a Magyar Honvédség különböző fegyvernemeinek díszalakulatait látjuk. Végül a demokratikus rendőrség díszszázadai aratnak nagy tetszést új egyenruhájukkal.” <img width="1500" height="964" width_o="1500" height_o="964" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/a229365da9da286741879155d1ea77c41d47c2f173bd7c5e619fe2292b80981f/fortepan_39860-compressed.jpg" data-mid="106649090" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/a229365da9da286741879155d1ea77c41d47c2f173bd7c5e619fe2292b80981f/fortepan_39860-compressed.jpg" /> Fortepan / Nagy Gyula The dragon slayer bronze statue during the 1956 revolution, when the “Liberating Soviet Soldier” was demolished. <img width="1149" height="2864" width_o="1149" height_o="2864" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/11b5e219be19920f605165c172b17574b5151fffbca07bf4ffa4316f1a5f2c35/EstiHirlap_1962_08__pages8-8-1.jpg" data-mid="106650613" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/11b5e219be19920f605165c172b17574b5151fffbca07bf4ffa4316f1a5f2c35/EstiHirlap_1962_08__pages8-8-1.jpg" /> A sárkányölő bronzszobor az 1956-os forradalom idején, amikor a „Felszabadító szovjet katonát” ledöntötték. Esti Hírlap, 1962.08.02.“I’m writing&nbsp; poem about the statue of Gellért Hill: Interview with the head secretary of the Ghanaian Writers’ Association” An interview with Joseph Edward Longdon, at that time 37 years old, published in the Hungarian press. “Verset írok a gellérthegyi szoborról: Beszélgetés a ghanai írószövetség főtitkárával” Egy interjú Joseph Edward Longdonnal, aki ekkor 37 éves, az egyik magyar újságban. Displaced SolidaritySymbols of anticolonial solidarity during socialist period were found in various forms in the built environment. Most notably in Belgrade, the capital of Yugoslavia, which joined the 'non-aligned' Afro-Asian countries, and in Moscow, but also in Bucharest, Prague and Warsaw, street and institution names and, less frequently, public artifacts were created in this spirit. In Prague there was also an African Quarter. Budapest also had a Lumumba Street, named after the martyred Congolese president, and a Nehru Beach, named after the Indian head of state. The painted terracotta ornamental fountain made by the famous Hungarian ceramist Margit Kovács, situated within the foyer of the famous Pioneer and Youth State Store in 1950, presented a communist “map of the world”: although the American continent is absent, the map depicts an anti-colonial socialist world order within a peculiarly colonial imagery. The only known public sculpture of a black figure in Hungary created during this period was by Anna Kárpáti, the wife of Minister Gyula Kállai (portrayed in this exhibition), of her Congolese lover, Alfa, who was studying in Hungary in the 1960s. Since the symbols born in the spirit of anti-colonialism were erected within urban spaces by a dictatorial socialist state power, little knowledge was produced beyond the clichés of propaganda that would give them or their memory meaning today. The wave of name changes after the 1989 regime change swept most of them away: while you can still walk on Nehru Coast along the Danube at the foot of Petőfi Bridge, Lumumba Street in the 14th district was renamed Róna Street. Leváltott szolidaritásAz antikoloniális szolidaritás szimbólumai a szocialista időszak épített környezetében többféle formában megjelentek. Leginkább az „el nem kötelezett” afro-ázsiai országokhoz csatlakozó Jugoszlávia fővárosában, Belgrádban, illetve Moszkvában, de Bukarestben, Prágában vagy Varsóban is születtek ennek jegyében utca- és intézménynevek és – ritkábban – köztéri alkotások. Prágában Afrikai negyedis létezett. Budapesten említhetjük a kongói mártírelnök nevét viselő Lumumba utcát vagy az indiai államfőről elnevezett Nehru partot is. Említésre méltó a híres keramikus, Kovács Margit 1950-ben készített terrakotta díszkútja, amely az Úttörő és Ifjúsági Állami Áruház épületének előcsarnokában állt. „Világtérképéről” lemaradt az amerikai kontinens, ám az antikoloniális szocialista világrendszert érdekes módon gyarmatkori motívumokkal ábrázolja. Magyarországon ebben az időszakban egyetlen fekete alakról készült szobor, melyet Kárpáti Anna, (a kiállításon megjelenő) Kállai Gyula miniszter felesége készített az 1960-as években tanuló kongói szeretőjéről, Alfáról. Mivel a városi térnek az antikolonializmus jegyében születő szimbólumait a diktatórikus szocialista államhatalom emelte, így a propaganda kliséin kívül csak kevés olyan tudás született, amely ma értelemmel ruházná fel őket vagy emléküket. Az 1989-es rendszerváltás utáni névváltoztatási hullám legtöbbjüket elragadta: míg a Duna-menti Nehru parton ma is sétálhatunk a Petőfi-híd lábánál, addig a XIV. kerületi Lumumba utcát Róna utcára keresztelték át. <img width="640" height="537" width_o="640" height_o="537" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/2552d5cfe5107e80942a47cca6802a7095d6563dc9b5bf5d28d7a5963f457943/27994929_b0ebeaa3b622819816cd3d755626bd21_wm.jpg" data-mid="106645094" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/640/i/2552d5cfe5107e80942a47cca6802a7095d6563dc9b5bf5d28d7a5963f457943/27994929_b0ebeaa3b622819816cd3d755626bd21_wm.jpg" /> Kovács Margit új állandó kiállítás, Ferenczy Múzeum Centrum Ceramic public fountain (1950) by Margit Kovács. Kovács Margit kerámiából készült díszkútja (1950). <img width="1280" height="851" width_o="1280" height_o="851" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/78276aadf5b2cf018df424dbdf70cafce004118bcc7479ace121c5f8fcafde12/Lumumba-utca.JPG" data-mid="106645145" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/78276aadf5b2cf018df424dbdf70cafce004118bcc7479ace121c5f8fcafde12/Lumumba-utca.JPG" /> Wikipedia Commons / Illustratedjc https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Lumumba-utca.JPG Rusty sign of Lumumba Street (now Rónai Street) in Budapest. Lumumba utca (ma Rónai utca) rozsdás táblája Budapesten. <img width="1200" height="798" width_o="1200" height_o="798" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/a02a314a82cf96e69678413c467b3914943db70c20eb7f11fd778d1770840d38/35191011742_e4871557cb_o.jpg" data-mid="108006580" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/a02a314a82cf96e69678413c467b3914943db70c20eb7f11fd778d1770840d38/35191011742_e4871557cb_o.jpg" /> https://setamuhely.hu/budapesti-setak / dr. Kármán Marianna, 2017.08.28. Bronze statue of the Negro Boy by Anna Kárpáti (1923–1993), created in 1967 and erected in 1973 in the 11th district of Budapest at Váli Street. On the wall, the graffiti artwork of young artists Balázs Antal, László Hatházi and Zoltán Fodor depict the various works of Kárpáti, presented as part of the PLACCC festival in 2012. A Néger fiú bronzszobra Kárpáti Anna (1923–1993) 1967-ben készített és 1973-ban felállított műve, amely a budapesti XI. kerületben a Váli utcánál áll. A falon a PLACCC fesztivál részeként 2012-ben készített graffitik Antal Balázs, Hatházi László és Fodor Zoltán fiatal képzőművészektől, amelyek a művésznő különféle alkotásait ábrázolják. https://transperiphery.com/Anti-Communists Wed, 28 Apr 2021 06:57:41 +0000 Transperiphery Movement https://transperiphery.com/Anti-Communists <img width="1500" height="1200" width_o="1500" height_o="1200" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/9d85d076d1a204d841799e930a79740cc73f6e01eeba87af8a6b93489b80d006/COVER-ACEN--Captive-Nations-poster--1959-1.jpg" data-mid="108193367" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/9d85d076d1a204d841799e930a79740cc73f6e01eeba87af8a6b93489b80d006/COVER-ACEN--Captive-Nations-poster--1959-1.jpg" /> AFP / Europress Giant poster with the flags of the Eastern European countries on the façade of the New York office of the Assembly of Captive European Nations, which was deliberately rented out of protest next to the UN headquarters. The caption reads: “Europe cannot live half free and half slave!” The poster and flags were raised for the occasion of the Nations Captive Nations Week, 19 July, 1953. Óriásposzter a Rab Európai Nemzetek Szövetsége által tiltakozásképpen az ENSZ központja mellett bérelt New York-i iroda homlokzatán a kelet-európai országok zászlóival. Ezeket a Rab Nemzetek Hete alkalmából emeltek 1953. július 19-én. A feliraton: “Európa nem élhet félig szabadon és félig rabként!” Networking the Peripheries: Anti-Communists Zoltán Ginelli After the Second World War, the Hungarian Monarchy was gone for good and a new Hungarian Republic was born. In the first democratic elections, the Smallholders’ Party achieved a huge majority (57%), and – after Zoltán Tildy stepped down to become President of Hungary – Ferenc Nagy (1903–1979) became the new Prime Minister of Hungary. Given this window of opportunity, it seemed that the political visions of many reformers, including the folk writers, could finally materialize under a liberated democratic government through progressive land reform. However, Nagy’s room to maneuver shrank rapidly under Soviet occupation and the aggressive, Soviet-directed “salami tactics” of the communists. In 1947, during his stay in Switzerland, Ferenc Nagy was forced by Mátyás Rákosi and the communists to step down. He fled to London, and soon after settled in the USA. A part of the opposition also fled abroad to seek allies in Western countries and organize the anti-communist resistance. In the USA, the Eastern European refugees founded National Committees on the initiative of the CIA-controlled National Committee for a Free Europe in (1949, later Free Europe Committee), established the Assembly of Captive European Nations (1954), and launched relentless propaganda campaigns against the Soviet Union. Perifériahálózatok: Antikommunisták Ginelli Zoltán A második világháború után a magyar monarchia végleg megszűnt, és megszületett az új Magyar Köztársaság. Az első demokratikus választásokon a Független Kisgazdapárt hatalmas többséget (57%) szerzett, és – miután Tildy Zoltán lemondott a köztársasági elnöki tisztségről – Nagy Ferenc (1903–1979) lett Magyarország új miniszterelnöke. A lehetőség adottnak tűnt arra, hogy sok reformer, köztük a népi írók, politikai elképzelései a progresszív földreform révén végre megvalósulhatnak egy független demokratikus kormány vezetése alatt. Azonban Nagy mozgástere a szovjet megszállás és a kommunisták agresszív, szovjet irányítású "szalámitaktikája" alatt gyorsan beszűkült. Végül 1947-ben, svájci tartózkodása alatt Rákosi és a kommunisták lemondásra kényszerítették. Londonba menekült, majd nem sokkal később az Egyesült Államokban telepedett le. Az ellenzék egy része szintén külföldre menekült, hogy nyugati országokban keressen szövetségeseket, és megszervezze az antikommunista ellenállást. Az USA-ban a kelet-európai menekültek a CIA által irányított Szabad Európáért Nemzeti Bizottság kezdeményezésére Nemzeti Bizottmányokat alapítottak (1949-ben, később Szabad Európa Bizottság), létrehozták a Rab Európai Nemzetek Szövetségét (1954) és kitartó propagandakampányokat indítottak a Szovjetunió ellen. Forming of the Provisional and the First National Government Az ideiglenes és az első kormány megalakulása 1945.09.First meeting of the Provisional National Assembly in Parliament“The world-famous building of our Parliament still bears the scars of Nazi barbarism, but by 5 September it was still in a usable state for the first session of the full Provisional National Assembly. In the corridors, where once the intrigues of a noble Hungary had been woven, now the people's representatives of a renewed democratic Hungary were gathered. The magnificent chamber, which has seen many storms, is also filling up. One after the other, representatives of the Hungarian Communist Party, the Social Democratic Party, the Trade Union Council, the Independent Smallholders' Party, the National Peasants' Party and the Civic Democratic Party take their places in the rows of benches. The members of the Control Committee appear in the diplomats' boxes, the boxes of the journalists are filled, and the tense attention of the full house follows the President of the National Assembly, Béla Zsedényi, as he goes up to the podium to open the sitting. "Honourable National Assembly! As we begin the first National Assembly of the revived democratic Hungary in Budapest, I feel it in the depths of my heart and in every beat of my pulse, and I know that you all feel, together with me, the profoundly historic significance of this moment. At the beginning of this historic work that will decide the destiny of generations, our first thought and our first word can only be gratitude to the people and the men to whom we owe this moment. Democracy is a political, social and economic order of life, which we must plan and prepare ourselves with great care, great expertise and far-sighted caution. We must use the best workers of the nation for this task, because the clothes of democracy must not only be new, but must also fit the body of the Hungarian people. Prime Minister wishes to speak." [Miklós Béla Dálnoki]. When the National Government adopted its programme on 22 December 1944, a part of the nation that had lost its blood had barely recovered from the stupor into which the tragedy of its fate had plunged it, while another part was still fighting madly against its own interests in order to complete the terrible fate that had befallen the Hungarian nation. Indeed, the Provisional National Government spoke its programme at the edge of the nation's grave, where at other times funeral orations are delivered. The advance confidence of the Allied Powers, especially the goodwill of the liberating Red Army on the one hand, and the enthusiastic fervour of the oppressed democratic Hungarian inner forces, which had been smouldering under the ashes for years, on the other, poured confidence into the souls of those who formed a National Assembly and elected a government to represent the Hungarian people freed from their captivity." Az Ideiglenes Nemzetgyűlés első ülése a Parlamentben “Országházunk világhírű épülete még magán viseli a náci barbárság súlyos sebeit, de szeptember 5-re mégis használható állapotban várta a teljes Ideiglenes Nemzetgyűlés első ülésére érkező képviselőket és vendégeket. A folyosókon, ahol azelőtt az úri Magyarország országvesztő intrikái szövődtek, most a megújhódó demokratikus Magyarország népi képviselői gyülekeznek. A sok vihart látott pompás ülésterem is benépesedik. A padsorokban egymás után foglalják el helyeiket a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Szakszervezeti Tanács, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, és a Polgári Demokrata Párt képviselői. A diplomaták páholyaiban megjelennek az Ellenőrző Bizottság tagjai, megtelnek a karzatok, az újságírók páholyai, és a telt ház feszült figyelme kíséri Zsedényi Bélát, a Nemzetgyűlés elnökét, amikor felmegy az emelvényre, hogy az ülést megnyissa. "Tisztelt Nemzetgyűlés! Amidőn az újjáéledt demokratikus Magyarország Nemzetgyűlésének első, budapesti nemzetgyűlését megkezdjük, szívem mélyében és minden dobbanásában érzem, és tudom, hogy velem együtt Önök is átérzik mindannyian e perc súlyosan történelmi jelentőségét. E nemzedékek sorsát eldöntő történelmi munka kezdetén első gondolatunk és szavunk csak a hála lehet, mely azokhoz a népekhez és azokhoz a férfiakhoz száll, kiknek ezt a pillanatot köszönhetjük. a demokrácia, amelynek megalapozása ennek a nemzetgyűlésnek a feladata, nem egyenruha, melyet készenkapva egyszerűen felhúzunk magunkra. A demokrácia politikai, társadalmi és gazdasági életrendet jelent, amelyet magunknak kell megtervezni és elkészíteni féltő gonddal, nagy szakértelemmel és messzirelátó óvatossággal. A nemzet legjobb munkásait kell igénybe vennünk a feladathoz, mert a demokrácia ruhájának nemcsak újnak kell lenni, hanem illenie is kell a magyar nép testére. Miniszterelnök Úr kíván szólani." [Dálnoki Miklós Béla]: "Tisztelt Nemzetgyűlés! Amikor a Nemzeti Kormány 1944. december 22-én programot adott, a vérét vesztett nemzet egy része alig ocsúdott fel a kábulattól, melybe sorsának tragédiája ejtette, másik része még eszeveszetten harcolt saját érdekei ellen, hogy teljessé váljék a magyarság fölött szörnyű végzete. Programját az Ideiglenes Nemzeti Kormány valóban a nemzet sírja szélén mondotta, ahol máskor halotti beszédek hangzanak el. A szövetséges nagyhatalmak előlegezett bizalma, különösen a felszabadító Vörös Hadsereg jóindulata egyrészt, az elnyomott, az évek óta hamu alatt parázsló demokratikus belső magyar erők lelkes lángra lobbanása másrészt, bizalmat öntöttek azok lelkébe, akik a rabságából felszabadult magyarság képviseletében Nemzetgyűlést alkottak és kormányt választottak." 1946.01.First anniversary of the formation of the Provisional National Government in Parliament “The Provisional National Government, which took on the task of running the country in the most difficult of times, celebrated its first anniversary in Parliament. The ceremony was attended by the Speaker of the National Assembly, government representatives, members of the Federal Control Commission and many prominent figures from public life.” Pictures of the ceremony in Parliament. Guests with drinks in their hands talking to each other: Árpád Szakasits Árpád, Mátyás Rákosi, Zoltán Tildy, Imre Nagy, Ernő Gerő, Ferenc Nagy, László Rajk, Péter Veres, József Révai, Erik Molnár, Mihály Farkas, Antal Bán, Béla Zsedényi, American and Soviet military officers. Waiters serve drinks and cakes. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásának első évfordulója a Parlamentben “Az Ideiglenes Nemzeti kormány, amely a legnehezebb időkben vállalkozott az ország vezetésére, a Parlamentben ünnepelte megalakulásának első évfordulóját. Az ünnepségen megjelent a Nemzetgyűlés elnöke, a kormány képviselői, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjai és a közélet számos kitűnősége.” Az ünnepség képei a Parlamentben. Vendégek itallal a kezükben beszélgetnek egymással: Szakasits Árpád, Rákosi Mátyás, Tildy Zoltán, Nagy Imre, Gerő Ernő, Nagy Ferenc, Rajk László, Veres Péter, Révai József, Molnár Erik, Farkas Mihály, Bán Antal, Zsedényi Béla, amerikai és szovjet katonatisztek. Pincérek itallalokat és süteményeket szolgálnak fel. <img width="1500" height="997" width_o="1500" height_o="997" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/c1daf0364f16dd25594bd6ba2448386307d4fe21bccee2673d87a5cba0ad690c/FMAFI1946453005-comp.jpg" data-mid="108152466" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/c1daf0364f16dd25594bd6ba2448386307d4fe21bccee2673d87a5cba0ad690c/FMAFI1946453005-comp.jpg" />MTI / Magyar Fotó © MTVA Ferenc Nagy and Mátyás Rákosi face each other. The photo shows the forming of the Ferenc Nagy government on 4 February, 1946. The new Prime Minister held a speech in Parliament. Mátyás Rákosi, as main secretary of the Hungarian Communist Party, became Deputy Prime Minister. Nagy Ferenc és Rákosi Mátyás néznek szembe egymással. A képen a Nagy Ferenc-kormány megalakulása látható 1946. február 4-én. Az új miniszterelnök beszédet mond a Parlamentben. Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkáraként miniszterelnök-helyettes lesz. Foreign Relations: Washington and Moscow Külkapcsolatok: Washington és Moszkva <img width="625" height="486" width_o="625" height_o="486" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/efd98a940427fc527641ed0a0114113de530cc2105de1475092638e873179935/2064401__mnm_MNMMUSEUM759348.jpg" data-mid="108376193" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/625/i/efd98a940427fc527641ed0a0114113de530cc2105de1475092638e873179935/2064401__mnm_MNMMUSEUM759348.jpg" /> Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Levéltár Ferenc Nagy shaking hands with U.S. President Harry Truman in Washington on 8 June, 1946. Around them are the members of the Hungarian governmental delegation (from left to right): István Ries, Aladár Szegedy-Maszák, János Gyöngyösi, Mátyás Rákosi.&nbsp;The delegation was partly successful (e.g. return of Hungarian gold reserves and German loot), but the USA did not make serious countesteps against rapidly growing Soviet influence. <img width="600" height="467" width_o="600" height_o="467" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/441232b6370631135ed38bc9d8f7d5952baccb4392348c7ac78d062d0677ff0c/00005941.jpg" data-mid="108377301" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/600/i/441232b6370631135ed38bc9d8f7d5952baccb4392348c7ac78d062d0677ff0c/00005941.jpg" />Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Levéltár1946.04. Ferenc Nagy and his entourage back from the Moscow talks "President of the Republic Zoltán Tildy and members of the government are waiting for Prime Minister Ferenc Nagy and his entourage at the airport in Mátyásföld, Hungary. [Ferenc Nagy:] "We came back from Moscow with unforgettable impressions. I can say that I cannot find words to express the feeling that fills me when I think back on my visit to Moscow. We were received in Moscow as representatives of a sovereign, independent state. And the negotiations that took place between us, apart from being conducted in the most cordial atmosphere, also brought us serious results. One thing is beyond doubt; this visit has greatly strengthened the good relations between the Soviet Union and Hungary, and the Hungarian public has only one task: to continue to cultivate this friendship." Nagy Ferenc és kísérete hazaérkezett a moszkvai tárgyalásokról“A mátyásföldi repülőtéren Tildy Zoltán köztársasági elnök és a kormány tagjai várják a moszkvai tárgyalásokról hazaérkező Nagy Ferenc miniszterelnököt és kíséretét. [Nagy Ferenc:] "Felejthetetlen benyomásokkal jöttünk vissza Moszkvából. Mondhatom, nem találok szavakat annak az érzésnek a kifejezésére, amely eltölt, amikor visszagondolok a moszkvai látogatásra. Úgy fogadtak bennünket Moszkvában, mint egy szabd, független állam képviselőit. És azok a tárgyalások, amelyek közöttünk folytak, amellett, hogy a legszívélyesebb légkörben folytak, komoly eredményeket is hoztak a számunkra. Egy kétségtelen; ez a látogatás a Szovjetunió és Magyarország közötti jó viszonyt nagymértékben megszilárdította, és a magyar közvéleménynek csak egy feladata van, hogy ezt a barátságot ápolja tovább."“ Nagy Ferenc kezet fog Harry Truman amerikai elnökkel Washingtonban 1946. június 8-án. Körülöttük a magyar kormány delegáció tagjai (balról jobbra): Ries István, Szegedy-Maszák Aladár, Gyöngyösi János, Rákosi Mátyás. A delegáció részben sikeres volt (pl. a magyar aranytartalékok és a német hadizsákmány visszaszolgáltatása ügyében), de az USA nem tett komoly lépéseket a vészesen növekvő szovjet befolyás ellen. 1946.06.Hungarian government delegation to Washington "A Hungarian government delegation has departed from Mátyásföld Airport for Washington, D.C., to hold political and economic discussions on topical issues. Prime Minister Ferenc Nagy, Minister of State Mátyás Rákosi, Foreign Minister János Gyöngyösi and Minister of Justice István Ries travelled to the American capital to raise Hungarian problems directly with the Anglo-Saxon powers." Magyar kormányküldöttség indult Washingtonba“A Mátyásföldi repülőtérről magyar kormányküldöttség indult Washingtonba, hogy politikai és gazdasági természetű megbeszéléseket folytassanak a legidőszerűbb kérdésekről. Nagy Ferenc miniszterelnök, Rákosi Mátyás államminiszter, Gyöngyösi János külügyminiszter és Ries István igazságügy miniszter utaztak el az amerikai fővárosba, hogy az angolszász nagyhatalmak előtt közvetlenül is felvessék a magyar problémákat.“ 1946.07. Our foreign government delegation has arrived home "Representatives of the Hungarian political and diplomatic life attended the reception of our government delegation returning from abroad at the Mátyásföld airport. As a result of the negotiations, Hungary will get back the gold reserves that the Germans had taken abroad, which is of decisive importance for the establishment of our economic position." Hazaérkezett külföldi kormányküldöttségünk“Külföldről hazaérkező kormányküldöttségünk fogadására a Mátyásföldi repülőtéren megjelentek a magyar politikai és diplomáciai élet képviselői. A tárgyalások eredményeként Magyarország visszakapja a németek által külföldre hurcolt aranykészletét, aminek gazdasági helyzetünk megalapozása szempontjából döntő jelentősége van.“ 1946.08. Ferenc Nagy at the Independent Smallholders' Party's rally in Bicske "In Bicske, the Independent Smallholders' Party held a rally attended by Prime Minister Ferenc Nagy, the party's president. The Prime Minister spoke about the terms of the Hungarian peace treaty. "Let none of our neighbours make any brutal demands against us," he said, "which would paralyse the Hungarian people's chances of life. It is our historical destiny and our vocation to play a role in the life of the peoples of Europe, even at the cost of our own suffering." Nagy Ferenc a Független Kisgazdapárt bicskei nagygyűlésén “Bicskén, a Független Kisgazdapárt nagygyűlést tartott, amelyen Nagy Ferenc miniszterelnök, a párt elnöke is megjelent. A miniszterelnök a magyar békeszerződés feltételeiről beszélt. "Egyik szomszédunk se állítson fel velünk szemben olyan brutális követelést, - mondotta többek közt - amely a magyar nép életlehetőségeit bénítaná meg. Történelmi sorsunk és hivatásunk, hogy saját szenvedéseink árán is szerepet töltsünk be az európai népek életében."” 1947.07. Mátyás Rákosi at the Grand Assembly in Bugac "Deputy Prime Minister Mátyás Rákosi visited the people of the wastelands, the new farmers of the farms, on his trip to the Lowlands, so that he could, on the basis of his direct experience, come to the aid of the workers of the land. At the Bugac People's Assembly, Rákosi promised that the levy would be abolished depending on the harvest results. He also demanded that farmers with less than 25 acres be exempted from the property tax. He spoke of the deterrent example of Ferenc Nagy, who had betrayed his own kind. He stressed that the future of the country would be built by an alliance of workers and peasants." Rákosi Mátyás a bugaci nagygyűlésen &nbsp; “A puszták népét, a tanyák új gazdáit látogatta meg alföldi útján Rákosi Mátyás miniszterelnök helyettes, hogy közvetlen tapasztalatai alapján siethessen a föld dolgozóinak segítségére. A bugaci népgyűlésen megígérte Rákosi, hogy a beszolgáltatást a terméseredményektől függően megszüntetik. Azt is követelte, hogy a 25 holdon aluli gazdákat mentesítsék a vagyondézsma alól. Beszélt a saját fajtáját eláruló Nagy Ferenc elrettentő példájáról. Hangsúlyozta, hogy az ország jövőjét a munkások és parasztok szövetsége építi fel.” Ferenc Nagy in Exile Nagy Ferenc száműzetésben <img width="480" height="604" width_o="480" height_o="604" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/2e489abd884de888c43cba51138018cfeebfcc645c1789f675dfb0239600f800/48nagyferencusa.jpg" data-mid="108191791" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/480/i/2e489abd884de888c43cba51138018cfeebfcc645c1789f675dfb0239600f800/48nagyferencusa.jpg" /> Life Magazine, 1948.02.28. Ferenc Nagy in exile working on his own dairy farm in Herndon, Virginia, USA. Nagy Ferenc száműzetése alatt saját tejfarmján dolgozik Herndonban, Virginiában (USA). British Pathé Ferenc Nagy arrives in the United Kingdom and later in the United States of America in 1947. Nagy Ferenc megérkezik az Egyesült Királyságba és később az Amerikai Egyesült Államokba 1947-ben. <img width="1030" height="660" width_o="1030" height_o="660" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/a56293c2b749ec376d36b12d3fca7769c3f7f9c78e42c8842af5440a7bb77c05/Nagy-Ferenc-Herndon-traktor.jpg" data-mid="108215214" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/a56293c2b749ec376d36b12d3fca7769c3f7f9c78e42c8842af5440a7bb77c05/Nagy-Ferenc-Herndon-traktor.jpg" />Life Magazine, 1948.02.28. <img width="1000" height="732" width_o="1000" height_o="732" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/5ca64fb556df041f3fac53ac6fc40e3c4c61099e02188fe675206209778f1fb9/Nagy-Ferenc-IMG_8942.jpg" data-mid="108362489" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/5ca64fb556df041f3fac53ac6fc40e3c4c61099e02188fe675206209778f1fb9/Nagy-Ferenc-IMG_8942.jpg" />Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. Memories from home. Photo sent by István Pap for Ferenc Nagy from Scheveningen (The Hague, The Netherlands) to Herndon on 16 July 1948. The photo depicts Ferenc Nagy. Text: “These sort of things could obviously be sold even in America – until we can't do better than "selling parsley”. Greetings with love, István Pap" Emlékek otthonról. Fotó Pap Istvántól Ferenc Nagy számára Scheveningenből (Hága, Hollandia) Herndonba 1948. július 16-án. A képen Nagy Ferenc. Szöveg: “Ilyesmit nyilván még Amerikában is el lehetne adni – amíg nem tehetünk okosabbat, minthogy “petrezselymet árulunk”. Szeretettel köszönt, Pap István” Anti-Communist Refugee Organizations Antikommunista menekültek szervezetei <img width="1000" height="465" width_o="1000" height_o="465" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/c0dab17cdf6290d5194246aacb736a5ff27b58c907d676349646f58e8b193bc7/ACEN--Free-Czechoslovakia-dinner-Nekola-CFC-04.jpg" data-mid="108199704" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/c0dab17cdf6290d5194246aacb736a5ff27b58c907d676349646f58e8b193bc7/ACEN--Free-Czechoslovakia-dinner-Nekola-CFC-04.jpg" /> Immigration History Research Center, University of Minnesota. Courtesy of Martin Nekola. A dinner celebration ofthe Council of Free Czechoslovakia in New York on 9 July, 1952. A Szabad Csehszlovákia Tanácsának ünnepi vacsorája New Yorkban 1952. július 9-én. <img width="1000" height="686" width_o="1000" height_o="686" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/874889b3a513ba3fb96b082d2752326f23e0c4ac61ddac9178251cc7270ce3eb/ACEN-SMALL--Soviet-Empire-exhibition-DSC04937-72-dpi.jpg" data-mid="108153841" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/874889b3a513ba3fb96b082d2752326f23e0c4ac61ddac9178251cc7270ce3eb/ACEN-SMALL--Soviet-Empire-exhibition-DSC04937-72-dpi.jpg" /> <img width="1000" height="683" width_o="1000" height_o="683" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/46a3d595785577d15982459efb7409f526bc42a027bb362d851586a07646a719/ACEN--Soviet-Empire-exhibition--New-York-Nekola-CFC-08-72-dpi.jpg" data-mid="108214576" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/46a3d595785577d15982459efb7409f526bc42a027bb362d851586a07646a719/ACEN--Soviet-Empire-exhibition--New-York-Nekola-CFC-08-72-dpi.jpg" /> Immigration History Research Center, University of Minnesota. Courtesy of Martin Nekola. “Soviet Empire” exhibition organized by the Assembly of Captive European Nations at Grand Central Station in New York, 1958. A Rab Európai Nemzetek Szövetsége által rendezett&nbsp; „Szovjet Birodalom” kiállítás New Yorkban a központi vasútállomásnál 1958-ban. <img width="477" height="449" width_o="477" height_o="449" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/7ac0d8328b9df1fb544040fec1087f5879dbe6378e93da781d2cbfa41bf198fb/Nekola-03-ACENlogo-2.jpg" data-mid="108459726" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/477/i/7ac0d8328b9df1fb544040fec1087f5879dbe6378e93da781d2cbfa41bf198fb/Nekola-03-ACENlogo-2.jpg" /> Immigration History Research Center, University of Minnesota. Courtesy of Martin Nekola. Emblem of the Assembly of Captive European Nations. A Rab Európai Nemzetek Szövetségének emblémája. <img width="723" height="614" width_o="723" height_o="614" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/1928cf8e66232844469030cd5142bbbdabe1e39c64ce871bbafbfc50dbf7e2a8/ACEN--Nekola-CFC-05-72-dpi.jpg" data-mid="108199706" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/723/i/1928cf8e66232844469030cd5142bbbdabe1e39c64ce871bbafbfc50dbf7e2a8/ACEN--Nekola-CFC-05-72-dpi.jpg" /> “Free nations: don’t let the U.N.-convicted Soviet agressors, who have enslaved our countries, pose as champions of national freedom. The peoples of Albania, Estonia, Lithuania, Bulgaria, Hungary, Poland, Czechoslovakia, Latvia, Romania. The Assembly of Captive European Nations.” “Szabad nemzetek: ne hagyjátok az ENSZ által elítélt szovjet agresszorokat, akik rabbá tették országainkat, hogy a nemzeti szabadság bajnokaiként tetszelegjenek. Albánia, Észtország, Litvánia, Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Lettország, Románia népei. A Rab Európai Nemzetek Szövetsége.” <img width="513" height="600" width_o="513" height_o="600" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/5a18d56a7a75057ca3d6696ac5cf145008e082f339ecd16f1406131ee54da761/Obraz8-3.jpg" data-mid="108470766" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/513/i/5a18d56a7a75057ca3d6696ac5cf145008e082f339ecd16f1406131ee54da761/Obraz8-3.jpg" /> <img width="600" height="613" width_o="600" height_o="613" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/0d02c8d42dc9eafbc2ea5eb5772d478e42888f92f90f107beecbf4c9b0860c48/Obraz6-3.jpg" data-mid="108470767" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/600/i/0d02c8d42dc9eafbc2ea5eb5772d478e42888f92f90f107beecbf4c9b0860c48/Obraz6-3.jpg" /> <img width="448" height="600" width_o="448" height_o="600" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/ddbe18ec77953aa35c5dd8e41af6aea734de2f67c4154984582e7606979ede0b/Obraz7-3.jpg" data-mid="108470765" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/448/i/ddbe18ec77953aa35c5dd8e41af6aea734de2f67c4154984582e7606979ede0b/Obraz7-3.jpg" /> <img width="600" height="467" width_o="600" height_o="467" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/0d39455c2daa1a6bb7278e466b73c5be6b9a5a004fba0e6a86ea31107caccb7e/Obraz9-2.jpg" data-mid="108470768" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/600/i/0d39455c2daa1a6bb7278e466b73c5be6b9a5a004fba0e6a86ea31107caccb7e/Obraz9-2.jpg" /> ACEN News, courtesy of Anna Mazurkiewicz Various giant posters of the Assembly of Captive European Nations showcased during Captive Nations Weeks in the late 1950s and the 1960s. Különböző óriásposzterek a Rab Európai Nemzetek Szövetsége készítésében, amelyeket a Rab Nemzetek Hete alkalmával helyeztek ki az 1950-es évek végén és az 1960-as évek során. <img width="1500" height="1036" width_o="1500" height_o="1036" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/4df865016b896690998cf4803482e5d59840162afe1c165831efd5f2b7bf8597/ACEN--KA4-Bell-Color-Lab-mount.jpg" data-mid="108198898" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/4df865016b896690998cf4803482e5d59840162afe1c165831efd5f2b7bf8597/ACEN--KA4-Bell-Color-Lab-mount.jpg" />Unidentified slide, courtesy of David Murray (flickr: Dave’s old slides) First Avenue in New York, opposite the United Nations headquarters, 1961. The words on the billboard read: "UN: to build peace – raze wall of shame and Iron Curtain". First Avenue New Yorkban, az ENSZ központjával szemben, 1961. Az óriásposzteren: “ENSZ: a béke építéséhez – le kell rombolni a szégyen falát és a vasfüggönyt.” <img width="893" height="1280" width_o="893" height_o="1280" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/20af81ca49fc012713d0fb602cc46697f1e7ec3299004d6841eea839fa29d42f/ACEN-Khrushchev-in-Indonesia-1960-Life-Magazine-2.jpeg" data-mid="108191793" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/893/i/20af81ca49fc012713d0fb602cc46697f1e7ec3299004d6841eea839fa29d42f/ACEN-Khrushchev-in-Indonesia-1960-Life-Magazine-2.jpeg" /> Life Magazine, 1960 “U.N.: Condemn Soviet Colonialism. N. Khruschev in Indonesia February 1960. “We feel bound by close ties to the colonial peoples...”” “ENSZ: ítélje el a szovjet kolonializmust. N. Hruscsov Indonéziában 1960 februárban. “szoros kötelékben érezzük magunkat a gyarmati népekkel”.” Soviet colonialism Zoltán Ginelli The end of the war also led to the crumbling of great colonial empires. The newly gained independence of Asian countries and accelerating decolonization in Africa provided opportunities for Hungarian refugees to find new allies. The various Pan-African and Afro-Asian conferences in previous decades now led to a new Afro-Asian alliance of postcolonial countries representing 54% of the world’s population to organize a milestone meeting about organizing Afro-Asian cooperation against colonialism and neocolonialism: the Bandung Conference in Indonesia in 1955. This was a decisive step towards establishing against Soviet and American influence the Non-Aligned Movement, which was later formally joined by Yugoslavia in the 1961 Non-Aligned Conference in Belgrade. In Bandung, Indian leader Nehru sought to include communist China, which caused discontent. The world was watching: although the USA, the Soviet Union and Eastern Bloc communist satellites did not attend, all sought to manipulate the definition of colonialism and which side the new postcolonial world will stand.Prior to the conference, Ferenc Nagy, funded by the CIA-funded Free Asia Foundation, embarked on a South Asian tour in 1954 to persuade representatives and diplomats of the postcolonial countries to include “Soviet colonialism” in their general critique of colonialism at the Bandung conference. Backed by the USA, Ferenc Nagy successfully popularised this line of critique in the International Peasant Union and the Assembly of Captive European Nations. Between 1954 and 1955, Nagy toured parts of Asia, including India, Japan, Pakistan, the Philippines, Hong Kong, Thailand, Burma, and Ceylon, and spoke with the ambassadors of various other non-European countries, in order to manipulate the outcome of the first conference of postcolonial countries in Bandung. Eventually, Nagy was successful. During his Asian trip, he emphasised the need for enlightening propaganda on Soviet communism and gave various speeches on “Russian colonialism in Europe”, which was met positively by local politicians and was extensively covered by local newspapers. Many Asian postcolonial countries – some with a majority of religious, mainly Muslim populations – feared Soviet and Chinese communist expansion, and the Hungarian intervention convinced them to put forth the critique against “Soviet colonialism” – causing great surprise and panic in the socialist bloc. As Nagy argued, “I used the anti-colonialist sentiment to present the Soviet Union as the most brutal colonial power, which colonised ten countries at a time when the Western powers freed more than ten countries from colonialism. In all meetings and press conferences I claimed that India should also include the liberation of Eastern European countries in the fight against colonialism. (…) The people’s right to sovereignty means the disintegration of colonialism and imperialism. The Asian and African nations would make a serious mistake, if they only demanded the liberation of the old colonies, but not the new communist colonialism. The old colonialism is currently being disposed. After the war, decolonization liberated 600 million people. But why did decolonization stop? Because on the other hand the Soviet colonized 100 million European people. The most important requirement of the annihilation of old colonies is the disintegration of Soviet colonies. This view must clearly come out from the Bandung resolution, because otherwise the resolution against colonialism would become unreal.” Szovjet kolonializmus Ginelli Zoltán A világháború vége a nagy gyarmatbirodalmak összeomlásához is elvezetett. Az ázsiai országok újonnan elnyert függetlensége és az afrikai dekolonizáció felgyorsulása pedig lehetőséget adott a magyar menekültek számára, hogy új szövetségesekre találjanak. A korábbi évtizedek pánafrikai és afroázsiai konferenciái most elvezettek oda, hogy a világ népességének 54%-át képviselő afroázsiai posztkoloniális országok vezetői szövetségre léptek, és a kolonializmus és újkolonializmus elleni afroázsiai együttműködés érdekében egy mérföldkövet jelentő találkozót hívtak össze: az 1955-ös bandungi konferenciát Indonéziában. Ez döntő lépés volt a Szovjetunióval és az USA-val szembeni El Nem Kötelezettek Mozgalmának létrehozása felé, amelyhez később Jugoszlávia hivatalosan is csatlakozott az 1961-es belgrádi El Nem Kötelezettek Konferenciáján. Bandungban Nehru indiai elnök a kommunista Kína bevonására törekedett, ami sokakban elégedetlenséget váltott ki. A világ figyelt: bár az USA, a Szovjetunió és a keleti blokk kommunista szatellitjei nem vettek részt a konferencián, mindannyian igyekeztek manipulálni a gyarmatosítás definícióját, és azt, hogy az új posztkoloniális világ melyik oldalra álljon. A konferenciát megelőzően Nagy Ferenc a CIA által finanszírozott Szabad Ázsia Alapítvány támogatásával 1954-ben dél-ázsiai körútra indult, hogy a bandungi konferencián meggyőzze a posztkoloniális országok képviselőit és diplomatáit, hogy a "szovjet gyarmatosítást" is vegyék bele a gyarmatosítás általános kritikájába. Az USA támogatásával Nagy Ferenc sikeresen népszerűsítette ezt a kritikai irányvonalat a Nemzetközi Parasztszövetségben és a Rab Európai Nemzetek Szövetségében. 1954 és 1955 között Nagy bejárta Ázsia egyes részeit, többek között Indiát, Japánt, Pakisztánt, a Fülöp-szigeteket, Hongkongot, Thaiföldet, Burmát és Ceylont, és számos más nem európai ország nagykövetével beszélt, hogy manipulálja a posztkoloniális országok első bandungi konferenciájának eredményét. Nagy végül sikerrel járt. Ázsiai útja során hangsúlyozta a szovjet kommunizmusról szóló felvilágosító propaganda szükségességét, és különböző beszédeket tartott az "orosz gyarmatosításról Európában", amit a helyi politikusok pozitívan fogadtak, és a helyi újságok is széles körben foglalkoztak vele. Számos ázsiai posztkoloniális ország – némelyikük vallásos, főleg muszlim többségű lakossággal – tartott a szovjet és kínai kommunista terjeszkedéstől, és a magyar beavatkozás egyeseket meggyőzte arról, hogy megfogalmazzák a "szovjet gyarmatosítás" elleni kritikát, amely óriási meglepetést és pánikot keltett a szocialista blokkban. Nagy Ferenc így érvelt: "Az antikolonialista hangulatot arra használtam fel, hogy a Szovjetuniót a legbrutálisabb gyarmatosító hatalomnak mutassam be, amely tíz országot gyarmatosított akkor, amikor a nyugati hatalmak több mint tíz országot szabadítottak fel a gyarmatosítás alól. Minden találkozón és sajtótájékoztatón azt állítottam, hogy Indiának a gyarmatosítás elleni harcba be kell vonnia a kelet-európai országok felszabadítását is. (...) A népek szuverenitáshoz való joga a gyarmatosítás és az imperializmus felbomlását jelenti. Az ázsiai és afrikai nemzetek súlyos hibát követnének el, ha csak a régi gyarmatok felszabadítását követelnék, de az új kommunista gyarmatosítást nem. A régi gyarmatosítást jelenleg is felszámolják. A háború után a dekolonizáció 600 millió embert szabadított fel. De miért állt le a dekolonizáció? Mert a másik oldalon a szovjet gyarmatosított 100 millió európai embert. A régi gyarmatok felszámolásának legfontosabb feltétele a szovjet gyarmatok felbomlása. Ennek a nézetnek világosan ki kell derülnie a bandungi határozatból, mert különben a gyarmatosítás elleni határozat irreálissá válik". From peasant politician to statesman: A memorial programme about Prime Minister Ferenc NagyMTV1, 1994.06.11. Full movie:&nbsp;www.youtube.com/watch?v=3lu7FAw8nL8 Speakers: Bálint Török, Vince Vörös representative, László Kovács representative, Géza Cserney Deputy Head of Foreign Affairs Department, István Csicsery-Rónay Head of Foreign Affairs Department, Endre Mistéth minister. The sole owner of the video footage is MTVA, user is Csorba Győző Library (Pécs). A parasztpolitikusból lett államférfi: Emlékműsor Nagy Ferenc miniszterelnökrőlMTV1, 1994.06.11. Teljes film:&nbsp;www.youtube.com/watch?v=3lu7FAw8nL8 Emlékeznek: Török Bálint, Vörös Vince képviselő, Kovács László képviselő, Cserenyey Géza külügyi osztályvezető-helyettes, Csicsery-Rónay Isván külügyi osztályvezető, Mistéth Endre miniszter.A videofelvétel kizárólagos tulajdonosa az MTVA, felhasználója a Csorba Győző Könyvtár (Pécs). → Read the account of Ferenc Nagy’s assistant, István Csicsery-Rónay about the historical context of Hungarian intervention in the Bandung Conference. → Olvassa el Nagy Ferenc asszisztensének, Csicsery-Rónay Istvánnak beszámolóját a bandungi konferencia magyar befolyásolásáról. <img width="800" height="759" width_o="800" height_o="759" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/44c3e74b94b86a306cd675caeb9418787590a681228ed76381110b5bcbe09cb2/Nagy-Ferenc-IMG_3634.jpg" data-mid="108852308" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/800/i/44c3e74b94b86a306cd675caeb9418787590a681228ed76381110b5bcbe09cb2/Nagy-Ferenc-IMG_3634.jpg" /> Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives.Resolution accepted at Bandung in 1955. “We, the free nations of Asia and Africa, assembled in Bandung, submit that the peoples of the world are endowed with the right of self-determination. Therefore, we unqualifiedly condemn colonialism, old and new, and all other forms of imperialism as contrary to man’s right to independencs and as obstacles to world peace. We hold to be vital the need for political self-expression by all peoples, irrespective of race or creed, now oppressed or exploited whether they be victims of territorial expansion, armed aggression, ideological infiltration, or violations of international agreements.”A Bandungban 1955-ben elfogadott nyilatkozat. “Mi, Ázsia és Afrika Bandungban összegyűlt szabad nemzetei, kijelentjük, hogy a világ népei az önrendelkezés jogával rendelkeznek. Emiatt fenntartás nélkül elítéljük a régi és az új gyarmatosítást és az imperializmus minden egyéb formáját, mert ellentétesek az ember függetlenséghez való jogával és akadályozzák a világbékét.Létfontosságúnak tartjuk a politikai önkifejezés szükségességét, fajra vagy hitvallásra való tekintet nélkül minden nép számára, amely jelenleg elnyomott vagy kizsákmányolt, akár a területi terjeszkedés, akár a fegyveres erőszak, akár az ideológiai beszivárgás, akár a nemzetközi megállapodások megsértésének az áldozatai.” National Archives of the Republic of Indonesia /&nbsp;Indonéz Köztársaság Nemzeti Archívuma (ARSIP Nacional Republik Indonesia) Film created in 2014 to present the archival materials from the Asian-African Conference Archives. A film 2014-ben készült azért, hogy bemutassa az Afroázsiai Konferencia Levéltárának gyűjteményét. Timescape Indonesia Indonesian President Sukarno giving his opening speech at the Bandung Conference on 18 April, 1955. Indonézia elnöke, Sukarno megnyitja a bandungi konferenciát 1955. április 18-án. → Read the complete speech here. → Olvasd el a teljes beszédet itt.<img width="403" height="512" width_o="403" height_o="512" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/9de2fc8d7c66862def78f58ae18885cbbde006bfce5ee07242cc287564709387/kotelawala.jpg" data-mid="109016747" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/403/i/9de2fc8d7c66862def78f58ae18885cbbde006bfce5ee07242cc287564709387/kotelawala.jpg" /> Ceylonese Prime Minister Sir John Kotelawala’s (1895–1980) intervention on “Soviet colonialism” at the Bandung Conference: “There is another form of colonialism, however about which many of us represented here are perhaps less clear in our minds and to which some of us would perhaps not agree to apply the term colonialism at all. Think, for example, of those satellite States under Communist domination in Central and Eastern Europe, of Hungary, Rumania, Bulgaria, Albania, Czechoslovakia, Latvia, Lithuania, Estonia, and Poland. Are not these colonies as much as any of the colonial territories in Africa or Asia? And if we are united in our opposition to colonialism, should it not be our duty openly to declare our opposition to Soviet colonialism as much as to Western imperialism?” Sir John Kotelawala (1895–1980) ceyloni miniszterelnök intervenciója a “szovjet kolonializmusról” a bandunig konferencián: "Van azonban a gyarmatosításnak egy másik formája is, amellyel kapcsolatban sokan közülünk, akiket itt képviselünk, talán kevésbé vagyunk tisztában, és amelyre néhányan talán nem is értünk egyet a gyarmatosítás kifejezéssel. Gondoljunk például a kommunista uralom alatt álló közép- és kelet-európai szatellitállamokra, Magyarországra, Romániára, Bulgáriára, Albániára, Csehszlovákiára, Lettországra, Litvániára, Észtországra és Lengyelországra. Ezek nem ugyanolyan gyarmatok, mint bármelyik afrikai vagy ázsiai gyarmati terület? És ha egységesen ellenezzük a gyarmatosítást, nem lenne-e kötelességünk nyíltan kinyilvánítani a szovjet gyarmatosítással szembeni ellenállásunkat éppúgy, mint a nyugati imperializmussal szemben?" British Pathé American newsreel on the Bandung Conference, providing a Western propagandistic view of the conference. “At the Afro-Asian Conference, in another surprising development, Communist China’s Zhou Enlai proposes, then all but rejects talks on the Formosa crisis. 29 nations with a population more than 1 billion 400 million persons attend the historic conference in Indonesia’s capital city of Bandung. Premier Nasser heads the Egyptian group. Indonesia’s delegate is one of the four so-called neutralists present. Along with India’s Nehru, Burma’s U Nu, and Ceylon’s Sir John Kotelawala, who attacks a tempted red domination of Asia, incurring Zhou’s anger. The Philippine’s General Romulo denounces communism as super-barbarism. And the West scores a victory at the Bandung Conference.” Az amerikai híradó a bandungi konferenciáról a nyugati propagandának megfelelő olvasatot adott.“Az afroázsiai konferencián egy másik meglepő fejlemény, hogy a kommunista kínai Csou-enlaj először tárgyalásokat javasol, majd szinte teljesen elutasította a Formosa-válságról szóló tárgyalásokat. Az Indonézia fővárosában, Bandungban megrendezett történelmi jelentőségű konferencián 29 ország több mint 1 milliárd 400 millió fős lakossága képviselteti magát. Nasszer miniszterelnök vezeti az egyiptomi csoportot. Indonézia küldöttje egyike a négy jelenlévő úgynevezett semleges országnak. Az indiai Nehru, a burmai U Nu és a ceyloni Sir John Kotelawala mellett, aki az Ázsia feletti vörös uralom kísértését támadja, kiváltotta ezzel Csou haragját. A Fülöp-szigeteki Romulo tábornok elítéli a kommunizmust, mint szuperbarbarizmust. A Nyugat pedig győzelmet arat a bandungi konferencián." <img width="2000" height="1525" width_o="2000" height_o="1525" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/cf2feb38927673de65235f21eb3bffb09a3832fb74803abe40778dfff95b8beb/BANDUNG--The-Decline-of-Western-Colonialism-The-New-York-Times-IMG_3685.jpg" data-mid="108153844" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/cf2feb38927673de65235f21eb3bffb09a3832fb74803abe40778dfff95b8beb/BANDUNG--The-Decline-of-Western-Colonialism-The-New-York-Times-IMG_3685.jpg" />The New York Times, 24 April, 1955 Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. “The Decline of Western Colonialism and the Expansion of Communism since 1939.&nbsp;Western colonialism and the “new colonialism” of the Communists were major topics of discussion last week at the Asian-African Conference at Bandung, Indonesia.” Dark: liberated from colonial rule by the West since 1939. Cross-hatching: taken over by Communists since 1939. Vertical hatching: still under Western colonial rule. Diagonal hatching: U.S.S.R. “A nyugati kolonializmus hanyatlása és a kommunizmus terjeszkedése 1939 óta. A nyugati kolonializmus és a kommunisták “új kolonializmusa” központi témák voltak múlt héten az indonéziai Bandungban tartott afroázsiai konferencián.” Sötét: a nyugati gyarmati uralom által felszabadítva 1939 óta. Keresztvonalazás: a kommunisták által elfoglalva 1939 óta. Függőleges vonalazás: továbbra is nyugati gyarmati uralom alatt. Átlós vonalazás: Szovjetunió. <img width="653" height="800" width_o="653" height_o="800" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/459c450b662c24df3e06aa4f8226a93457fd8e1a85c8f82c20d271f91c8d3618/the-bandung-conference-bw-2.jpg" data-mid="108459862" border="0" data-scale="100" src="https://freight.cargo.site/w/653/i/459c450b662c24df3e06aa4f8226a93457fd8e1a85c8f82c20d271f91c8d3618/the-bandung-conference-bw-2.jpg" /> &lt; The New York Times, 24 April, 1955 American propaganda about the Bandung Conference. A bandungi konferenciára vonatkozó amerikai propaganda. &nbsp;<img width="800" height="818" width_o="800" height_o="818" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/1276937dd1ae72c3a0060bb64d581e78bd72c3a84f04dc45dff6983012a93a85/Nagy-Ferenc-IMG_3458.jpg" data-mid="108408593" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/800/i/1276937dd1ae72c3a0060bb64d581e78bd72c3a84f04dc45dff6983012a93a85/Nagy-Ferenc-IMG_3458.jpg" /> Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. Courtesy of Indian Book Depot. The travel itinerary of Ferenc Nagy and his assistant, Mihály Hőgye for their 1954 Asian trip. Nagy Ferenc és asszisztense, Hőgye Mihály 1954-es ázsiai körútjának utazási menetrendje. <img width="2000" height="1756" width_o="2000" height_o="1756" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/339b9e983c5badb922a4ac00ab8baaaa63aa8faea07003cc9a1907c37f489edc/NAGY-ASIA--India-and-Pakistan-Map.jpg" data-mid="108152467" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/339b9e983c5badb922a4ac00ab8baaaa63aa8faea07003cc9a1907c37f489edc/NAGY-ASIA--India-and-Pakistan-Map.jpg" /> Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives.&nbsp;Courtesy of Indian Book Depot. Map of the Republics of India and Pakistan, previously owned by Ferenc Nagy. He used this map to plan his 3-month round-trip in the region to influence through his concept of “Soviet colonialism” the 1955 Bandung Conference of Afro-Asian postcolonial countries. Az Indiai és a Pakisztáni Köztársaság térképe, Nagy Ferenc tulajdona volt. Ezt a térképet használta, hogy megtervezze 3 hónapos körútját a térségben, hogy a “szovjet kolonializmus” gondolatával befolyásolja az 1955-ben Bandungban megrendezett afroázsiai posztkoloniális országok konferenciáját. <img width="602" height="800" width_o="602" height_o="800" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/60d7ac68c08c19f3101bd527e5446383d87f064591cd5cce5160cb5b7acd92b7/nagy-ferenc-philippines-1955-2.jpg" data-mid="108157259" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/602/i/60d7ac68c08c19f3101bd527e5446383d87f064591cd5cce5160cb5b7acd92b7/nagy-ferenc-philippines-1955-2.jpg" /> The Daily Mirror, Manila, 1955.03.21. Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. “Vice President-Foreign Secretary Carlos P. Garcia (right) welcomes former Hungarian Premier Ferenc Nagy (left) during the latter’s courtesy call this morning. Looking on is Jose Estrada, chief protocol officer of the foreign office. The former Hungarian leader, now in exile, is on a brief visit in Manila. He was ousted from the premiership when Communists took over his country and since then has been living in exile in the United States where he is now an executive of the International Peasants Union in New York. Nagy arrived in Manila last week with his daughter, Julia.” “Carlos P. Garcia külügyminiszter-helyettes (jobbra) üdvözli Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnököt (balra), aki ma délelőtt udvariassági látogatáson vett részt. Mellette Jose Estrada, a külügyminisztérium protokollfőnöke. A jelenleg száműzetésben élő volt magyar vezető rövid látogatáson tartózkodik Manilában. Nagyot akkor taszították el a miniszterelnökségből, amikor a kommunisták átvették a hatalmat hazájában, és azóta száműzetésben él az Egyesült Államokban, ahol jelenleg a New York-i Nemzetközi Parasztszövetség vezetője. Nagy a múlt héten érkezett Manilába lányával, Juliával.” The Evening News, Manila, 1955.03.22. &gt; Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives.On his second, 1955 Asian trip Ferenc Nagy was accompanied by his eldest daughter, Júlia. 1955-ös, második útja alkalmával Nagy Ferencet nagyobbik lánya, Júlia is elkísérte. The Daily Mirror, Manila, 1955.03.17. v Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. <img width="293" height="1000" width_o="293" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/fc0c87eb4d41df75f515eeb5d9f2376bb3710a21b878840f79a25fbcf3696c2d/Nagy-Ferenc-IMG_3806-1a.jpg" data-mid="108358394" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/293/i/fc0c87eb4d41df75f515eeb5d9f2376bb3710a21b878840f79a25fbcf3696c2d/Nagy-Ferenc-IMG_3806-1a.jpg" /> <img width="416" height="600" width_o="416" height_o="600" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/916095f285d9ec46963748aa87052632bd989949578c6837a9149334417ef993/Nagy-Ferenc-IMG_3806-1b.jpg" data-mid="108358391" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/416/i/916095f285d9ec46963748aa87052632bd989949578c6837a9149334417ef993/Nagy-Ferenc-IMG_3806-1b.jpg" /> <img width="660" height="800" width_o="660" height_o="800" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/4665b5d222b48c7f06c7a31d278ae17fd9a9b7b759275b035bf2cadb33edb5ed/nagy-ferenc-new-delhi-1954-2.jpg" data-mid="108157384" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/660/i/4665b5d222b48c7f06c7a31d278ae17fd9a9b7b759275b035bf2cadb33edb5ed/nagy-ferenc-new-delhi-1954-2.jpg" />New Delhi Times, 1954 Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. “The former Prime Minister of Hungary, Mr. M. [F.] Nagy (left) who is Vice-President of the International Peasants Union, with a colleague on arrival at Palan airport, New Delhi, on Wednesday. He will stay for about six weeks in India on the invitation of Prof. Ranga.”“Magyarország volt miniszterelnöke és&nbsp;a Nemzetközi Parasztszövetség alelnöke, Nagy F. (balra), egy kollégájával az érkezéskor az Új-Delhi-i Palan repülőtéren szerdán. Ranga professzor meghívására mintegy hat hétig tartózkodik Indiában.” <img width="287" height="2000" width_o="287" height_o="2000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/f5dba2fab2cb115fee95c5a3eafd9d9e42e64f7f898343302f1a5bcdd04210d0/Nagy-Ferenc-IMG_3858.jpg" data-mid="108348989" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/287/i/f5dba2fab2cb115fee95c5a3eafd9d9e42e64f7f898343302f1a5bcdd04210d0/Nagy-Ferenc-IMG_3858.jpg" /> <img width="771" height="1000" width_o="771" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/60c1c6a9bbc6e1962bdf247750bc973dbf3a246c1f89135aef52a1db8287b2b7/BANDUNG-TABLEAU--Nagy--Statement-on-Communist-Colonialism-IMG_3639.jpg" data-mid="108153849" border="0" data-scale="100" src="https://freight.cargo.site/w/771/i/60c1c6a9bbc6e1962bdf247750bc973dbf3a246c1f89135aef52a1db8287b2b7/BANDUNG-TABLEAU--Nagy--Statement-on-Communist-Colonialism-IMG_3639.jpg" /> &lt; Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. The public statement of Ferenc Nagy on “communist colonialism” on 23 April, 1955, at the end of the Bandung conference. Nagy Ferenc nyilatkozata a “kommunista kolonializmusról” 1955. április 23-án, a bandungi konferencia végén. <img width="800" height="575" width_o="800" height_o="575" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/6c3a5fe45d886a70c6c89189d98d0613a033948705d4a59959c7cf06774229f9/BANDUNG-TABLEAU-Nagy--Bandung-Bela-Bokor-IMG_3642.jpg" data-mid="108153847" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/800/i/6c3a5fe45d886a70c6c89189d98d0613a033948705d4a59959c7cf06774229f9/BANDUNG-TABLEAU-Nagy--Bandung-Bela-Bokor-IMG_3642.jpg" />Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives.Telegram from Ferenc Nagy to his assistant Béla Bokor in 1955 after the Bandung Conference. Távirat Nagy Ferenctől asszisztensének, Bokor Bélának 1955-ben, a bandungi konferencia után: „Kérek minden nemzeti és nemzetközi száműzött szervezetet, hogy a nevemben azonnal küldjenek táviratot Sir John Kotelawala ceyloni miniszterelnöknek Bandung C/O Afro-ázsiai Konferencia, amelyben kifejezik hálájukat azért, hogy a kelet-európai nemzetek sorsáról a többi gyarmattal együtt beszélt.” <img width="816" height="800" width_o="816" height_o="800" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/a5dd4045891877dbeaa695a18c929d554d33ce2adfddc296d424c84d2dc6720c/BANDUNG-TABLEAU--Nagy--Bandung-Mohammed-Ali-Pakistan-IMG_3643.jpg" data-mid="108153852" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/816/i/a5dd4045891877dbeaa695a18c929d554d33ce2adfddc296d424c84d2dc6720c/BANDUNG-TABLEAU--Nagy--Bandung-Mohammed-Ali-Pakistan-IMG_3643.jpg" />Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. The telegram of former Hungarian Prime Minister Ferenc Nagy to the Bandung conference participant Mohammed Ali Pakistani Prime Minister. He sent similar messages to all the other Asian participant countries’ leaders. Ferenc Nagy jogfosztott magyar miniszterelnök távirata a bandungi konferencián résztvevő Mohammed Ali pakisztáni miniszterelnök számára. Hasonló üzenetet küldött ki a többi ázsiai résztvevő ország vezetője számára. „Elnyomott népem, valamint a többi közép- és kelet-európai szovjet gyarmat népe nevében szeretném kifejezni legmélyebb hálámat Excellenciádnak a gyarmatosítás mint átfogó probléma kezelésére tett erőfeszítéseiért. Tisztelettel kérem Excellenciádat, hogy támogassa Sir John Kotelawala elméletét az ENSZ gyarmatok feletti gyámságáról és ennek az elméletnek a kiterjesztését a gyarmatokra és ennek az elméletnek a kiterjesztését a szovjet gyarmatokra, amelyek szabadsága bármikor helyreállítható lenne szabad választásokkal, nemzetközi felügyelet mellett. Ezeknek a népeknek a sorsa az Önök ügyes kezében lehet.” <img width="865" height="1000" width_o="865" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/0005cd4e44d6e740b08ae4bb996e922aa19be61499e0b2373c676c77f9aa02cd/BANDUNG-TABLEAU--Nagy--Bandung-Kotelawala-IMG_3641.jpg" data-mid="108153848" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/865/i/0005cd4e44d6e740b08ae4bb996e922aa19be61499e0b2373c676c77f9aa02cd/BANDUNG-TABLEAU--Nagy--Bandung-Kotelawala-IMG_3641.jpg" />Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives.In 1954 and 1955, Ferenc Nagy made two long round-trips in South Asia to influence the 1955 conference of Afro-Asian post-colonial countries in Bandung with the idea of "Soviet colonialism". This is a telegram from the former Hungarian Prime Minister to Sir John Kotelawala, Prime Minister of Ceylon, who spoke at the Bandung conference. 1954-ben és 1955-ben Nagy Ferenc két hosszú dél-ázsiai körutat tett, hogy a „szovjet kolonializmus” gondolatával befolyásolja az 1955-ben Bandungban megrendezett afroázsiai posztkoloniális országok konferenciáját. A jogfosrztott magyar miniszterelnök távirata a bandungi konferencián felszólaló Sir John Kotelawala ceyloni miniszterelnök számára: „Elnyomott népem, valamint a többi közép- és kelet-európai szovjet gyarmat népe nevében szeretném kifejezni legmélyebb hálámat Excellenciád bátor és bölcs kezdeményezéséért, hogy a gyarmatosítással mint átfogó problémával foglalkozik. Támogatom az Ön elméletét az ENSZ gyámságáról a gyarmatosítás alól felszabadítandó népek felett, és tisztelettel kérem Önt és kollégáit, hogy ezt az elméletet terjesszék ki a szovjet gyarmatokra is. Esetükben a nemzetközi felügyelet alatt tartott szabad választások elegendőek lennének a szabadságuk helyreállításához. Üdvözlöm Excellenciádat, mint az elnyomott népek ügyének igazi bajnokát a világon mindenütt.” <img width="720" height="1000" width_o="720" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/bf4633a4e2d6ffd62d827b90b8b0ffcff58804e45717d548b5f45a71741aefad/Nagy--Soviet-Colonization-Appeal-to-the-UN-1958-IMG_7532-1.jpg" data-mid="108152465" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/720/i/bf4633a4e2d6ffd62d827b90b8b0ffcff58804e45717d548b5f45a71741aefad/Nagy--Soviet-Colonization-Appeal-to-the-UN-1958-IMG_7532-1.jpg" /><img width="800" height="658" width_o="800" height_o="658" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/682fe0eb6519da68760b3c07044cddccf0c5c7b61eb8a2057ce85a5f0b52f815/Nagy--Soviet-Colonization-Appeal-to-the-UN-1958-IMG_7533-1.jpg" data-mid="108152464" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/800/i/682fe0eb6519da68760b3c07044cddccf0c5c7b61eb8a2057ce85a5f0b52f815/Nagy--Soviet-Colonization-Appeal-to-the-UN-1958-IMG_7533-1.jpg" /> &lt; Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. Soviet Colonization in Eastern Europe. An appeal to the UN in 1958 by Ferenc Nagy, compiled as a result of Soviet military intervention in the 1956 Hungarian revolution. Szovjet gyarmatosítás Kelet-Európában. Egy felhívás az ENSZ számára Nagy Ferenctől 1958-ban, összeállítva az 1956-os magyar forradalom elleni szovjet katonai beavatkozás következményeként. Tartalomjegyzék: A kommunista hatalom hiánya&nbsp; &nbsp; Kommunista hatalom a háborúk között&nbsp; &nbsp; Háború utáni demokratikus erők A szovjet beavatkozás&nbsp; &nbsp; A moszkvai csoportok&nbsp; &nbsp; A kommunista erők stabilizálása&nbsp; &nbsp; A közvetlen orosz beavatkozás Szovjet gyarmatosítás&nbsp; &nbsp; Külképviselet külpolitika nélkül&nbsp; &nbsp; Új gyarmati alkotmány: népi demokrácia &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; A szovjet rendőrbirodalom&nbsp; &nbsp; Gyarmati gazdaság &nbsp; &nbsp; A gyarmati munkaerő kizsákmányolása &nbsp; &nbsp; &nbsp; Orosz kulturális uralom&nbsp; &nbsp; Az új gyarmatok hadseregei <img width="1000" height="559" width_o="1000" height_o="559" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/dffd09815f914cef22e91109e25a2b9ba806bf56a4b4eb900a81c64427a2c95b/BANDUNG-TABLEAU-Nagy--Bandung-Notes-IMG_3625.jpg" data-mid="108153851" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/dffd09815f914cef22e91109e25a2b9ba806bf56a4b4eb900a81c64427a2c95b/BANDUNG-TABLEAU-Nagy--Bandung-Notes-IMG_3625.jpg" />Asia Trips – Bandung Conference – Statements in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. Notes of Ferenc Nagy: “What comes after Bandung? 1. Not show resentment. 2. Assure Asia and Africa of the fullest friendship. 3. Show that America has taken upon itself the support for underdeveloped peoples. 4. Generous economic aid. Involve private organizations. 5. State support for private enterprises. 6. The fullest guarantee of independence for aided countries. 7. Cautious but radical democratisation of allied countries. 8. Fight against colonialism.” Nagy Ferenc jegyzetei: “Mi lesz Bandung után? 1. Nem mutatni sértődöttséget 2. Biztosítani Ázsiát és Afrikát a legteljesebb barátságról 3. Kimutatni, hogy Amerika magára vette az elmaradott népek gondját. 4. Nagyvonalú gazdasági segély. Privát organizációk bekapcsolása. 5. Privát vállalkozások állami támogatása. 6. A legteljesebb garancia a támogatott országok függetlenségére. 7. A szövetséges országok óvatos, de radikális demokratizálása. 8. Harc a kolonializmus ellen.” <img width="654" height="1000" width_o="654" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/21d5a1fb06db4fe866d3d1e8e611e071fb0175a7bb101ddc3c89e4e96436be36/Nagy--Japan-IMG_4132-2.jpg" data-mid="108152463" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/654/i/21d5a1fb06db4fe866d3d1e8e611e071fb0175a7bb101ddc3c89e4e96436be36/Nagy--Japan-IMG_4132-2.jpg" /> Subject Files – Asia Trip, Japan in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 59. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. &gt; The program leaflet of the conference. A konferencia programfüzete. &lt; Subject Files – Asia Trip, Japan in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 60. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives.The invitation of the lecture of Ferenc Nagy and his travel companion, Mihály Hőgye, when he was taking a tour in Japan on 2–4 May, 1954 on the occasion of his visit to the Conference of Non-Members of the United Nations in Tokyo. Nagy Ferenc és útitársa, Hőgye Mihály japán előadásának beharangozója, amikor 1954. május 2. és 4. között körutat tettek Japánban az Egyesült Nemzetek Szövetségében Tagság Nélküliek szervezet tokiói konferenciájának látogatása alkalmából. <img width="719" height="1000" width_o="719" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/2aad343c097d0c34c37802d210dd28f598a7df3db52fc8f69e2163b801ca457d/Nagy-Ferenc-IMG_3405.jpg" data-mid="108347227" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/719/i/2aad343c097d0c34c37802d210dd28f598a7df3db52fc8f69e2163b801ca457d/Nagy-Ferenc-IMG_3405.jpg" /> <img width="716" height="1000" width_o="716" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/aec980f2735c7cb38867a89a1a59f0db104fa2c1185bd057ec9ea7a231a8273b/Nagy-Ferenc-IMG_3389-1.jpg" data-mid="108347228" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/716/i/aec980f2735c7cb38867a89a1a59f0db104fa2c1185bd057ec9ea7a231a8273b/Nagy-Ferenc-IMG_3389-1.jpg" /> <img width="652" height="1000" width_o="652" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/12d4da01dc27605acb34ce9c5dcc254b8cd4def711714fa426c7b6578dabcee2/Nagy-Ferenc-IMG_3389-2.jpg" data-mid="108347226" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/652/i/12d4da01dc27605acb34ce9c5dcc254b8cd4def711714fa426c7b6578dabcee2/Nagy-Ferenc-IMG_3389-2.jpg" /> <img width="800" height="734" width_o="800" height_o="734" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/5035c0ea1bd418ac873c49cd8e6a150fa3970cc4b6668fae46de48f843f1b4ba/Nagy-Ferenc-IMG_3797.jpg" data-mid="108455774" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/800/i/5035c0ea1bd418ac873c49cd8e6a150fa3970cc4b6668fae46de48f843f1b4ba/Nagy-Ferenc-IMG_3797.jpg" />Subject Files – Asia Trip, Japan in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 60. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. Letter from Ferenc Nagy to Bernard Yarrow (1899–1973), Vice President of the Free Europe Committee, who helped him with resources and intelligence during his third Asian trip. Nagy Ferenc levele Bernard Yarrow-nak (1899–1973), a Szabad Európa Bizottság alelnökének, aki harmadik ázsiai útja során forrásokkal és hírszerzéssel segítette őt. “Dear Mr. Yarrow, Returning from m third Asian journey, I wish to thank you very warmly for the efficient help granted me by the Free Europe Committee. As you know, before leaving this country, I wrote a documentary book in which I proved that the Central and Eastern European countries are nothing but colonies of the Soviet Union and that Communist colonialism threatens the liberty and independence of Asian nations. In order to compile this book, the Free Europe Committee, on your advice, was kind enough to put at my dispocal Mr. Stephen Csicsery Ronay from the Hungarian research group and Mr. Frederic Pisky-Schmidt from the Mid-European Studies Center. Their ceaseless work, carried on day and night, made it possible for the book to be finished two weeks before my departure, and I was able to present it to all the Asian statesmen I dealt with in connection with the Bandung Conference and to the entire Asian, as well as African, press. Please convey my thanks to Mr. Walker and Mr. Holmes and to all the other heads of the Free Europe Committee. Sincerely yours, Ferenc Nagy” „Kedves Mr. Yarrow, Harmadik ázsiai utamról visszatérve, nagyon melegen szeretném megköszönni a Szabad Európa Bizottság által nyújtott hatékony segítséget. Mint tudja, mielőtt elhagytam ezt az országot, írtam egy dokumentumkönyvet, amelyben bebizonyítottam, hogy a közép- és kelet-európai országok nem mások, mint a Szovjetunió gyarmatai, és hogy a kommunista gyarmatosítás veszélyezteti az ázsiai nemzetek szabadságát és függetlenségét. E könyv összeállítása érdekében a Szabad Európa Bizottság az Ön tanácsára volt olyan kedves, hogy rendelkezésemre bocsátotta Csicsery-Rónay Istvánt a magyar kutatócsoportból és Frederic Pisky-Schmidt urat a Közép-európai Tanulmányok Központjából. Éjjel-nappal végzett szüntelen munkájuk lehetővé tette, hogy a könyv két héttel az elutazásom előtt elkészüljön, és hogy bemutathassam azt az összes ázsiai államférfinak, akikkel a bandungi konferenciával kapcsolatban tárgyaltam, valamint a teljes ázsiai és afrikai sajtónak. Kérem, tolmácsolja köszönetemet Walker úrnak és Holmes úrnak, valamint a Szabad Európa Bizottság többi vezetőjének. Őszinte tisztelettel, Nagy Ferenc” Globalizing Hungarian Village Research Zoltán Ginelli Hungarian anti-communist refugee experts worked as reform advisors in the Global South in order to counter global communism with the support of the U.S. government. Nagy continued with fellow Hungarians to lobby in the International Peasant Union and use his authenticity as a symbolic leader of the Hungarian peasant movement to advise non-European postcolonial governments and – through prepared reports and propaganda documents – share the Hungarian experience of colonial subjugation and agrarian reform. Nagy planned to establish a village research center to be operated by Eastern Europeans. “Between the two world wars in Hungary – and in lesser part in other Eastern European countries – significant work was carried out in village research. (...) After the Second World War, the experiences of the village researchers proved very valuable for creating the program of the new democratic government. As a result of my three Asian trips, my opinion is that it would be appropriate to organize an international group from intelligent, young Eastern European refugees [6–8 people], which after careful preparation would be commissioned to visit Asian countries, study problems on the spot, and write detailed reports about their experiences. The study work should take place in the following Asian countries: India, Burma, Pakistan, Ceylon, Indonesia and the former Indochinese states. (...) I would direct the work of this group myself.” He was not alone with this trajectory. The folk writer and peasant movement politician Imre Kovács was driven by similar motives when taking a South Asian trip in 1958 to Jakarta, Singapore, Colombo, India, Bali, Hong Kong, Bangkok, Beirut, and later in 1960 to South America. He summarized his personal and professional experiences in his “village research” travel diaries. The discourse of “Soviet colonialism” and the anti-colonial trajectories of Hungarian refugees were also taken up by the Hungarian anti-communist diaspora in Latin America, which community was strengthened by a new wave of refugees – consisting mostly of intellectuals – after the Soviets crushed the 1956 revolution in Hungary. Eastern European refugees bombarded the United Nations with pleas to sanction communist countries and started to build a global network. In 1959, the Assembly of Captive European Nations toured in South America to persuade local governments and to organize the Eastern European diaspora against global communism. Ferenc Nagy and Imre Kovács, formerly associated with the Peasant Party and the People's Movement in Hungary, sought to spread the expertise of Eastern European village studies to South America and Asia. In 1961, Imre Kovács sought U.S. support to establish a South American research institute, the International Center for Social Research with the aim of developing agrarian reform for Latin American countries in order to counter communism and the "Cuban example". As he recalled, “I argued that the perspective of Eastern European experts works better in the peculiar relations of Latin America, compared to the North Americans, and their employment would also cost less. Let us recruit refugee Hungarian, Polish, Czech, Bulgarian agronomists, economists, cultural engineers, who could after a short training program acclimatize to the local context and with cooperative governments and begin agrarian reforms.” Kovács wrote various reports for USA officials and ultimately produced a Report on Agrarian Problems of Latin America (1962, New York) in Spanish and English. At official meetings and conferences, while touring with Catholic priest and refugee politician Béla Varga, Kovács propagated the idea of “Soviet colonialism” and debated with local communists by recalling his interwar political struggles and Hungarian postwar agrarian reform. In his “village research diaries” he drew parallels between the South American and Hungarian agrarian landscapes, rural society and interwar era socio-economic problems: “I travelled around the continent, and everywhere I saw thirties Hungary: half-feudal society, half-dictatorial governments, large estate system, weak intelligentsia (…). The double-sidedness of politics was also the same: do reforms in a way that the old guard can stay intact.” A magyar falukutatás globalizálása Ginelli Zoltán A magyar antikommunista menekült szakértők a gazdasági reform tanácsadóiként tevékenykedtek a Globális délen, hogy az amerikai kormány támogatását élvezve lépjenek fel a globális kommunizmus ellen. Nagy magyar társaival együtt folytatta lobbitevékenységét a Nemzetközi Parasztunióban (amelynek 1947-ben alapító tagja), és a magyar parasztmozgalom szimbolikus vezetőjeként hitelességét felhasználva adott tanácsokat a nem európai posztkoloniális kormányoknak, és előkészített jelentések és propagandadokumentumok révén osztotta meg az agrárreform és a gyarmati leigázás magyar tapasztalatait. Emellett egy kelet-európaiak által vezetett falukutató központ létrehozását is tervezte. „A két világháború között Magyarországon - és kisebb részben más kelet-európai országokban - jelentős falukutatási munka folyt. (...) A második világháború után a falukutatók tapasztalatai nagyon értékesnek bizonyultak az új demokratikus kormány programjának megalkotása szempontjából. Három ázsiai utam eredményeként az a véleményem, hogy intelligens, fiatal kelet-európai menekültekből [6-8 fő] célszerű lenne egy nemzetközi csoportot szervezni, amely gondos előkészítés után megbízást kapna arra, hogy ázsiai országokba látogasson el, a helyszínen tanulmányozza a problémákat, és részletes jelentéseket írjon tapasztalatairól. A tanulmányi munkára a következő ázsiai országokban kerülne sor: India, Burma, Pakisztán, Ceylon, Indonézia és a volt indokínai államok. (...) E csoport munkáját én magam irányítanám.” Az efféle tervekben nem volt egyedül. Kovács Imre népi írót, parasztmozgalmi politikust is hasonló indítékok vezérelték, amikor 1958-ban dél-ázsiai útra indult Jakartába, Szingapúrba, Colombóba, Indiába, Baliba, Hongkongba, Bangkokba, Bejrútba, majd 1960-ban Dél-Amerikába. Személyes és szakmai tapasztalatait "falukutató" útinaplóiban foglalta össze. Nagy Ferenc és Kovács Imre, akik korábban a magyarországi Parasztpárttal és a népi mozgalommal álltak kapcsolatban, a kelet-európai falukutatás szaktudását igyekeztek Dél-Amerikában és Ázsiában terjeszteni. A "szovjet gyarmatosítás" diskurzusát és a magyar menekültek antikolonialista útkereséseit a latin-amerikai magyar antikommunista diaszpóra is követte, amely közösség az 1956-os magyarországi forradalom szovjet leverése után egy újabb, főként értelmiségiekből álló menekülthullámmal erősödött meg. A kelet-európai menekültek a szocialista országok elleni különféle szankciók kérelmeivel bombázták az ENSZ-t, miközben globális hálózatot is kezdtek kiépíteni. 1959-ben a Rab Európai Nemzetek Szövetsége dél-amerikai körutat körutat, hogy meggyőzze a helyi kormányokat és megszervezze a kelet-európai diaszpórát a globális kommunizmus ellen. Kovács Imre 1960-ban amerikai támogatást kért egy dél-amerikai kutatóintézet, a Nemzetközi Társadalomkutató Központ (International Center for Social Research) létrehozásához, amelynek célja a latin-amerikai országok agrárreformjának kidolgozása volt a kommunizmus és a “kubai példa” megakadályozása érdekében. Mint visszaemlékezett, „Azzal érveltem, hogy a kelet-európai szakértők perspektívája jobban működik Latin-Amerika sajátos viszonyai között, mint az észak-amerikaiaké, és alkalmazásuk is kevesebbe kerülne. Toborozzunk menekült magyar, lengyel, cseh, bolgár agronómusokat, közgazdászokat, kultúrmérnököket, akik egy rövid képzési program után akklimatizálódhatnának a helyi viszonyokhoz és a szövetkezeti kormányokkal, és megkezdhetnék az agrárreformokat.” Kovács különböző jelentéseket írt az USA tisztviselői számára, és végül elkészítette a Vizsgálat Latin-Amerika agrárproblémáiról szóló jelentést (1962, New York) spanyol és angol nyelven. Hivatalos találkozókon és konferenciákon, részben amíg Varga Béla katolikus pappal és menekült politikussal turnézott, Kovács a "szovjet gyarmatosítás" érveit propagálta, illetve a két világháború közötti politikai küzdelmei és a háború utáni magyar agrárreform felidézésével vitatkozott a helyi kommunistákkal. "Falukutató naplóiban" párhuzamot vont a dél-amerikai és a magyar agrártájak, a vidéki társadalom és a két világháború közötti társadalmi-gazdasági problémák között: „Bejártam a kontinenst, és mindenütt a harmincas évek Magyarországát láttam: félig feudális társadalom, félig diktatórikus kormányok, nagybirtokrendszer, gyenge értelmiség (...). A politika kétarcúsága is ugyanaz volt: úgy csinálj reformokat, hogy a régi gárda megmaradhasson.” <img width="1000" height="750" width_o="1000" height_o="750" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/8c68039680fca4a1db5bd498ab55a4ea70d4baaf28e34a8b87c0e9b3011d4060/ACEN-SMALL--International-Peasant-Union--Ferenc-Nagy-DSC08754.jpg" data-mid="108153843" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/8c68039680fca4a1db5bd498ab55a4ea70d4baaf28e34a8b87c0e9b3011d4060/ACEN-SMALL--International-Peasant-Union--Ferenc-Nagy-DSC08754.jpg" />Immigration History Research Center, University of Minnesota. Courtesy of Martin Nekola Ferenc Nagy in a meeting of the International Peasant Union during his. As a founding member and later vice president and president of the organization (1947), he sought to persuade postcolonial countries and organize a village research movement. Nagy Ferenc a Nemzetközi Parasztunió egyik ülésén már száműzetése alatt. A szervezet alapító tagjaként (1947), alelnökeként, majd elnökeként igyekezett a posztgyarmati országokat befolyásolni és falukutató mozgalmat szervezni. <img width="666" height="1000" width_o="666" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/d66547c84540e9cf2abf34ebc7db1b611c630fd211601f3ec58165387f4b730e/Nagy-Ferenc-IMG_3488.jpg" data-mid="108408594" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/666/i/d66547c84540e9cf2abf34ebc7db1b611c630fd211601f3ec58165387f4b730e/Nagy-Ferenc-IMG_3488.jpg" /> <img width="666" height="1000" width_o="666" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/2759da86662295f74fe53225fe920b81f2ae0dbc7f01de9e1d9bb64159d01ce5/Nagy-Ferenc-IMG_3489.jpg" data-mid="108408591" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/666/i/2759da86662295f74fe53225fe920b81f2ae0dbc7f01de9e1d9bb64159d01ce5/Nagy-Ferenc-IMG_3489.jpg" /> <img width="666" height="1000" width_o="666" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/e34224bfc99d1eafd1de203c44863babfc650ddba947135a6444482b524b74c5/Nagy-Ferenc-IMG_3490.jpg" data-mid="108408592" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/666/i/e34224bfc99d1eafd1de203c44863babfc650ddba947135a6444482b524b74c5/Nagy-Ferenc-IMG_3490.jpg" /> Subject Files – Asia Trip, Japan in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 60. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. International Village Study Group “The attention of the two organised power groups, the Western Alliance and the Soviet Bloc, is turning increasingly towards Asia. For both groups, it is clear that the international Cold War will ultimately be decided by the question of which ideology the free countries of Asia will side with, democracy or communism. Both the West and the Soviets are making great efforts to win Asia's sympathy. The West has every hope that, with hard work and economic aid, it will eventually set Asia on the road to democracy. But this struggle will be a long one, and the deepest work will have to be done to win. In this work, it is necessary not only to know the thinking of the leaders of government circles, economic and social organizations, but also to know the people, the working masses, workers, peasants and intellectuals. Through our propaganda, enlightenment and economic aid, we can only reach the masses of Asia if we know their daily life, their culture, their religious beliefs and their political outlook. To acquire this knowledge, a thorough research must be carried out. The research work would be difficult for American sociologists who have never lived in underdevelopment, who have grown up in American civilization and who have never been forced to struggle against the underdevelopment of their people. The research should therefore be done by Eastern European refugees who know what underdevelopment is, who have lived in it and fought against it. Between the two world wars in Hungary - and to a lesser extent in other Eastern European countries - there was a very profound work of village research. Progressive young writers and sociologists travelled to the villages and in their quite realistic writings presented to the public a hitherto unknown clear picture of the peasantry's popular life, thought and aspirations. More than 20 books on village life were published in Hungary in a few years, and these books contributed greatly to the knowledge of the great village masses by the people of the cities and by the scientific and political world. After my three trips to Asia, I am of the opinion that it would be a good idea to organize an international group of intelligent young refugees from Eastern Europe, whose task would be to travel to the countries of Asia after thorough preparation, to learn about the problems on the spot, and to report their findings in an accurate report. The study should cover the following Asian countries: India, Burma, Pakistan, Ceylon, Indonesia and the former Indo-China states. The group should study: 1. The standard of agriculture in the village 2. The income of the village people 3. The distribution of landholdings 4. The nutrition, housing and clothing of the village people 5. Village education 6. Public health and medical treatment 7. Religiousness 8. Political awareness 9. Perceptions of freedom 10. The question of the wages of industrial workers 11. The value of real wages 12. The functioning and independence of trade unions 13. The question of urban and rural unemployment 14. The position and perception of the young intelligentsia 15. The perception of the West and Communism and all other questions which are important for a thorough knowledge of the Asiatic peoples. The group should consist of 6-8 members from refugees from countries in which regular village research has been carried out. The work should be prepared for during the summer and the group should be sent to Asia in September or October to carry out their work on the ground during the winter for about 5-6 months. I would be responsible for leading the work of the group. This does not mean that I would travel to Asia myself, but only that I would manage the preparatory work, collect the reports, give the necessary instructions while the work is in progress, and finally summarise and evaluate all the experiences for analysis and use.” Nemzetközi falukutató csoport „A két szervezett hatalmi csoportnak: a Nyugati Szövetségnek és a Szovjet Blocknak a figyelme állandóan fokozódó mértékben fordul Ázsia felé. Mindkét csoport számára világos, hogy a nemzetközi hidegháborút végül is az a kérdés fogja eldönteni, hogy melyik ideológia mellé állanak Ázsia szabad országai, a demokrácia vagy a kommunizmus mellé. Úgy a nyugat, mint a Szovjet részéről nagy erőfeszítések folynak Ázsia szimpátiájának megnyeréséért. A Nyugatnak meg van a reménye, hogy komoly munkával és gazdasági segítségekkel végülis a demokrácia útjára állítsa Ázsiát. De ez a küzdelem hosszú lesz és a győzelem érdekében a legmélyrehatóbb munkát kell végezni. Ebben a munkában nemcsak a kormányzati körök, gazdasági és társadalmi szervezetek vezetinek a gondolkozását kell megismerni, hanem ismerni kell a népet, a dolgozó tömegeket, munkásokat, parasztokat és értelmiségi rétegeket egyaránt. Propagandánkkal, felvilágosító munkánkkal és gazdasági segítségünkkel is csak úgy tudjuk Ázsia tömegeit megközelíteni, hogyha a napi életüket, kultúrájukat, vallási felfogásukat és politikai irnyzatukat megismerjük. Ezeknek az ismereteknek a megszerzésére alapos kutatómunkát kell végezni. A kutató munka nehéz lenne olyan amerikai szociológusok számára, akik sohasem éltek elmaradottságban, akik az amerikai civilizációban nőttek fel és sohasem kényszerültek arra, hogy népük elmaradottsága ellen küzdjenek. Ezért a kutató munkára olyan kelet-európai menekülteket kellene felkérni, akik tudják mi az elmaradottság, akik maguk is benne éltek és ellene harcoltak. A két világháború között Magyarországon – kisebb mértékben más keleteurópai országokban is – nagyon mélyen járó falukutató munka folyt. Progresszív fiatal írók és szociológusok bejárták a falvakat és egészen reális írásaikban a közvélemény elé tárták a parasztság népi életének, gondolkodásának és vágyainak az addig ismeretlen tiszta képét. Több mint 20 könyv jelent meg néhány év alatt Magyarországon a falu életéről, és ezek a könyvek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a városok népei és a tudományos és politikai világ megismerjék a nagy falusi tömegeket. A második világháború után a demokratikus kormányzat programjának megalkotásánál nagy segítséget jelentettek a falukutatók tapasztalatai.Három ázsiai utam után az a véleményem, hogy helyes lenne keleteurópai intelligens fiatal menekültekből egy nemzetközi csoportot szervezni, amelynek az lenne a feladata, hogy alapos előkészület után Ázsia országaiba utazzon, a problémákat a helyszínen megismerje, s tapasztaatairól pontos jelentésben számoljon be.A tanulmányi munkának ki kellene terjedni a következő ázsiai országokra: India, Burma, Pakistan, Ceylon, Indonézia és a volt Indo-China államok. A csoportnak tanulmányozni kellene:1. A falusi mezőgazdálkodás színvonalát2. A falusi nép jövedelmét3. A földbirtok megoszlását4. A falusi nép táplálkozását, lakását és ruházkodását5. A falusi iskoláztatást6. A népegészség és orvosi kezelés kérdését7. A vallásosság kérdését8. A politikai tájékozottság kérdését9. A szabadsággal kapcsolatos felfogást10. Az ipari munkásság bérkérdését11. A reál bérek értékét12. A szakszervezetek működését és függetlenségét13. A városi és falusi munkanélküliség kérdését14. A fiatal intelligencia helyzetét és felfogását15. A Nyugatról és Kommunizmusról kialakult felfogást és mindazokat az egyéb kérdéseket, amelyek fontosak az ázsiai&nbsp; népek alapos ismerete szempontjából. A csoportnak 6–8 tagjának kellene lenni azoknak az országoknak a menekültjeiből, amely országokban rendszeres falukutató munka folyt. A munkára a nyár folyamán kellene felkészülni, és a csoportot Szeptember vagy Október hónapban kellene Ázsiába küldeni, hogy munkájukat a helyszínen a tél folyamán végezzék mintegy 5–6 hónapon keresztül. A csoport munkájának vezetését magam vállalnám. Ez nem jelenti azt, hogy magam is Ázsiába utaznám, hanem csupán azt, hogy irányítanám az előkészítő munkát, gyűjteném a jelentéseket, munkaközben is megadnám a szükséges utasításokat, végül pedig az összes tapasztalatokat összefoglalnám és kiértékelném analizálásra és felhasználásra.” <img width="654" height="1000" width_o="654" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/c0103ede0e47adb9b50e2f1dfa8bb4ce98315eeb4e243a8ed0c0e8dacec2834c/Nagy-Ferenc-IMG_4631.jpg" data-mid="108415517" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/654/i/c0103ede0e47adb9b50e2f1dfa8bb4ce98315eeb4e243a8ed0c0e8dacec2834c/Nagy-Ferenc-IMG_4631.jpg" /> <img width="606" height="1000" width_o="606" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/8cee1a49559ce349237de57889b23f6c2274e7872d4ff82239fd0d37f94f0025/Nagy-Ferenc-IMG_4625.jpg" data-mid="108414687" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/606/i/8cee1a49559ce349237de57889b23f6c2274e7872d4ff82239fd0d37f94f0025/Nagy-Ferenc-IMG_4625.jpg" /> Subject Files – Asia Trip, Japan in Ferenc Nagy Papers, 1941–1979, Box 60. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. During his late 1954, longer stay in India, Ferenc Nagy had the opportunity not onlyto meet with president Nehru, but also tour around various cities and even smaller settlements to give talks about Eastern European, and specifically Hungarian, political experiences and Soviet atrocities, and in addition, his ideas about agrarian reform and the peasant movement. Nagy used his position in the International Peasant Union to connect with leading Indian figures, such as Gogineni Ranga Nayukulu (1900–1995), who was an Indian freedom fighter joining Gandhi, a classic liberal thinker and a founding figure of the Indian Peasant Movement. Nagy Ferenc 1954 végi, hosszabb indiai tartózkodása alatt nemcsak Nehru elnökkel találkozhatott, hanem különböző városokban, sőt kisebb településeken is körbejárhatta az országot, hogy előadásokat tartson a kelet-európai, konkrétan pedig a magyar politikai tapasztalatokról, a szovjet atrocitásokról, emellett pedig az agrárreformmal és a parasztmozgalommal kapcsolatos elképzeléseiről. Nagy kihasználta a Nemzetközi Parasztszövetségben betöltött pozícióját, hogy kapcsolatot teremtsen India vezető személyiségeivel, például Gogineni Ranga Nayukuluval (1900–1995), aki Gandhi követőjeként az indiai szabadságharc fontos támogatója, klasszikus liberális gondolkodó és az indiai parasztmozgalom alapító alakja volt. <img width="795" height="1000" width_o="795" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/705001ce984003e303192c0a6a3b71159db62e2bb7483dc15d25dbd74b7a471b/KOVACS-HIGHLIGHT--Arriving-in-South-America-IMG_6942.jpg" data-mid="108153853" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/795/i/705001ce984003e303192c0a6a3b71159db62e2bb7483dc15d25dbd74b7a471b/KOVACS-HIGHLIGHT--Arriving-in-South-America-IMG_6942.jpg" />Arranged Documents (Drawings and Cartoons, Lecture Programs, Maps, Photographs) in Imre Kovács Papers, 1945–1980, Box 20. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives.Imre Kovács arrives in South America to collect materials and conduct negotiations for the International Centre for Social Research (1961) led by him and dealing with the issue of agrarian reform in South America.Kovács Imre megérkezik Dél-Amerikába, hogy a dél-amerikai agrárreform kérdésével foglalkozó és általa vezetett Nemzetközi Társadalomkutató Központ (1961) számára anyagokat gyűjtsön és tárgyalásokat folytasson. <img width="260" height="1000" width_o="260" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/6f3cca8ec9f5629995fa1a83560256006fd23ebb414d6d1c7d7f2fe78e4ed7fe/Kovacs-Imre-IMG_0682.jpg" data-mid="108475960" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/260/i/6f3cca8ec9f5629995fa1a83560256006fd23ebb414d6d1c7d7f2fe78e4ed7fe/Kovacs-Imre-IMG_0682.jpg" /> <img width="392" height="800" width_o="392" height_o="800" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/3e979879b72ea98f219b8c85c3483ea9a7b09a777f14af4c358e7781c5fee9d6/KOVACS--Kovacs-Imre-karikatura-IMG_0742.jpg" data-mid="108198897" border="0" data-scale="62" src="https://freight.cargo.site/w/392/i/3e979879b72ea98f219b8c85c3483ea9a7b09a777f14af4c358e7781c5fee9d6/KOVACS--Kovacs-Imre-karikatura-IMG_0742.jpg" />Imre Kovács Papers, 1945–1980, Box 42. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives.Caricature of Imre Kovács in the South American press.“When the Russian colossus set its foot on little Hungary, crushing with its might the desires of its people for freedom, the world witnessed with dismay an event which openly contradicted the declaration made at the UN. Days of bloodshed and heroic patriotism were those in which the public witnessed an epic of bloodshed and extermination. Many Hungarian patriots fell under the weight of Soviet tanks. Many took the path of exile to spread the truth and protest in the name of freedom slaughtered in the streets of Budapest. Among the men who accepted the redemptive mission was the Hungarian writer Imre Kovács, a member of the Hungarian government in exile. The writer, a former member of the Hungarian government in the Hungarian Peasants' Party, is not one of those writers who withdraw from the problems of politics, shut away in an ivory tower. On the contrary. He has taken a mission into his hands and does not rest until it is accomplished. He puts responsibility, spontaneity and severe judgement into it. In short, he is a thinker in the service of freedom. His lecture, delivered at the CRITICA salons, has just been widely acclaimed. In it he formulated "A New Definition of Colonialism", pointing out to you with a brand of fire the immense transgression committed by Russia which, while in the case of the Congo and others proclaims itself anti-colonialist, behaves as a colonialist power towards a nation with such a deep-rooted culture and ancient history as Hungary. That is the tremendous fallacy. It is a great contradiction that Kovács has exposed with a clear, courageous and eloquent word.“ Kovács Imre karikatúrája a dél-amerikai sajtóban."Amikor az orosz kolosszus rátette a lábát a kis Magyarországra, és erejével szétzúzta népének szabadságvágyát, a világ megdöbbenéssel szemlélte azt az eseményt, amely nyíltan ellentmondott az ENSZ-ben tett nyilatkozatnak. A vérontás és a hősies hazaszeretet napjai voltak azok, amelyekben a közvélemény a vérontás és a kiirtás eposzának volt tanúja. Sok magyar hazafi esett el a szovjet tankok súlya alatt. Sokan a száműzetés útját választották, hogy az igazságot terjesszék és a szabadság nevében tiltakozzanak a Budapest utcáin lemészárolt emberek ellen. A megváltó küldetést vállalók között volt Kovács Imre magyar író, a száműzetésben lévő magyar kormány tagja. Az író, a Magyar Parasztpárt egykori magyar kormánytagja nem tartozik azok közé az írók közé, akik elefántcsonttoronyba zárkózva vonulnak el a politika problémáitól. Éppen ellenkezőleg. Küldetést vett a kezébe, és addig nem nyugszik, amíg azt be nem teljesíti. Felelősséget, spontaneitást és szigorú ítélőképességet tesz bele. Röviden: gondolkodó a szabadság szolgálatában. A CRITICA szalonokon tartott előadását nemrég nagy visszhangot váltott ki. Ebben megfogalmazta "A gyarmatosítás új definícióját", tűzzel-vassal mutatott rá az Oroszország által elkövetett mérhetetlen vétekre, amely miközben Kongó és mások esetében antikolonialistának hirdeti magát, egy olyan mélyen gyökerező kultúrájú és ősi történelmű nemzettel szemben, mint a magyar, gyarmatosító hatalomként viselkedik. Ez az óriási tévedés. Ez egy nagy ellentmondás, amelyet Kovács világos, bátor és ékes szóval leplezett le." &lt; Cronica, 1963.02.28. Imre Kovács Papers, 1945–1980, Box 42. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives."Imre Kovács, Hungarian writer and sociologist, currently President of the New York-based International Center for Sociological Research, arrived in La Serena yesterday by air.Mr Kovács has been in our country since last week to meet with sociologists, university professors and trade unionists.Today, Mr Kovács will visit the deputy director and teachers of the city's university college." “Kovács Imre magyar író és szociológus, jelenleg a New York-i székhelyű Nemzetközi Szociológiai Kutatóközpont elnöke tegnap légi úton érkezett La Serenába.Kovács úr a múlt hét óta tartózkodik hazánkban azzal a céllal, hogy szociológusokkal, egyetemi professzorokkal és szakszervezeti személyiségekkel találkozzon.Kovács úr ma meglátogatja a város egyetemi kollégiumának igazgatóhelyettesét és tanárait.” <img width="732" height="800" width_o="732" height_o="800" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/9d1286762d011d15d8d08ea666f5e4a1e294b690c7eca5c3741d9fa084010191/Kovacs-Imre-IMG_0684.jpg" data-mid="108476106" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/732/i/9d1286762d011d15d8d08ea666f5e4a1e294b690c7eca5c3741d9fa084010191/Kovacs-Imre-IMG_0684.jpg" /> &lt; Imre Kovács Papers, 1945–1980, Box 42. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. "The "Hungarian Cause" - László Varga and Imre Kovács, representatives of the Hungarian National Committee based in New York. They are currently travelling the American continent to ask for moral support for the freedom of their country, Hungary, which was conquered by communism and Soviet troops. Today they leave for Panama after making statements to the press and lectures on the 'Hungarian cause'." “A "magyar ügy" – A képen Varga László és Kovács Imre, a New York-i székhelyű Magyar Nemzeti Bizottmány képviselői. Jelenleg az amerikai kontinenst járják, hogy erkölcsi támogatást kérjenek a kommunizmus és a szovjet csapatok által leigázott hazájuk, Magyarország szabadságáért. Ma indulnak Panamába, miután nyilatkoztak a sajtónak és előadásokat tartottak a "magyar ügyről".” <img width="1024" height="757" width_o="1024" height_o="757" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/20fb7311d21cbdc036f282b3afd0992501f7f889eb47ac93c6a3f00cb6dffb2e/kovacs-imre-1.jpg" data-mid="108460315" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/20fb7311d21cbdc036f282b3afd0992501f7f889eb47ac93c6a3f00cb6dffb2e/kovacs-imre-1.jpg" />Critica, 1961.03.18. Imre Kovács Papers, 1945–1980, Box 42. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. “Hungary is now a Russian colony – expressed Imre Kovács.” “Magyarország most már orosz gyarmat – mondta Kovács Imre.” <img width="800" height="811" width_o="800" height_o="811" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/853ec5c9dba9f97884eb9bb55e49f65801bf987ad860b2ebfc16d4568eb50a00/KOVACS--Nueva-Definicion-del-Colonialismo-2-IMG_0748-1.jpg" data-mid="108475319" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/800/i/853ec5c9dba9f97884eb9bb55e49f65801bf987ad860b2ebfc16d4568eb50a00/KOVACS--Nueva-Definicion-del-Colonialismo-2-IMG_0748-1.jpg" /> Frente Comun, 1961.03.20. Imre Kovács Papers, 1945–1980, Box 42. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives. “New definition of colonialism” – by Imre Kovács. “Today, the Soviet Union is the largest colonial power on Earth in terms of the number of people subjugated.“ “A kolonializmus új definíciója” – Kovács Imre.&nbsp;“Ma a leigázott emberek számában mérve a Szovjetunió a legnagyobb gyarmatosító hatalom a Földön.“ Shattered PlansZoltán Ginelli However, these ambitious Hungarian and Eastern European attempts and visions to globalize anti-communist or anti-Soviet resistance as well as the knowledge and agenda of “folk writers” were soon shattered. The “Hungarian question” in the United Nations, initially raised to condemn Soviet intervention in the 1956 revolution, was lifted. At the same time in Hungary, János Kádár gave amnesty and rehabilitated political prisoners in 1963. During the 1960s, grave political and personal differences emerged between anti-communist refugees (since some were militant right-wing or Nazi collaborants) and the détente era rapproachement between the West and the socialist East resulted in stabilizing global trade relations, and ultimately the discourse of “Soviet colonialism” dissolved in the great power struggles of the Cold War. Összetört tervek Ginelli Zoltán Azonban ezek az ambiciózus magyar és kelet-európai törekvések és álmok a kommunista- vagy szovjetellenes ellenállás, valamint a "népi írók" tudásának és politikai programjának globalizálására hamarosan meghiúsultak. Az ENSZ-ben a "magyar kérdést", amelyet az 1956-os forradalomba való szovjet beavatkozás elítélésére vetettek fel, feloldották. Ezzel egy időben Magyarországon Kádár János 1963-ban amnesztiát adott és rehabilitálta a politikai foglyokat. Az 1960-as években súlyos politikai és személyi ellentétek alakultak ki a kommunistaellenes menekültek között (egyesek militáns jobboldaliak vagy egykori náci kollaboránsok is voltak), és a détente (enyhülés) korszakában a Nyugat és a szocialista Kelet közötti közeledés a globális kereskedelmi kapcsolatok stabilizálódását eredményezte. A "szovjet gyarmatosítás" diskurzusa végül feloldódott a hidegháború nagyhatalmi érdekharcaiban. <img width="766" height="1000" width_o="766" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/f14499454c164fa614d88f81918cad09f1f814051ef93fe1c7eedf1b3ac9832d/ACEN-SMALL--Captive-Nations-Week.jpg" data-mid="108153842" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/766/i/f14499454c164fa614d88f81918cad09f1f814051ef93fe1c7eedf1b3ac9832d/ACEN-SMALL--Captive-Nations-Week.jpg" /> Courtesy of Moss Robeson.Poster of the Captive Nations Week in 1977. Rab Nemzetek Hete alkalmából készült plakát 1977-ben. <img width="1500" height="810" width_o="1500" height_o="810" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/8c7e0ac635d2ca6475b637c8d975092a5a966f32a6faaf13f8d972452366d991/Delamerikai-Magyarsag-1961-Rabnemzetek-Szervezetenek-kiallitasa.jpg" data-mid="108153845" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/8c7e0ac635d2ca6475b637c8d975092a5a966f32a6faaf13f8d972452366d991/Delamerikai-Magyarsag-1961-Rabnemzetek-Szervezetenek-kiallitasa.jpg" />Délamerikai Magyarság, 1961.09.14. The exhibition “The Soviet Colonialism” (El Colonialismo Soviético) organized by the Assembly of the Captive European Nations in 1961 in Buenos Aires. This was the second year they held Captive Nations Week in Argentina. A Rab Európai Nemzetek Szövetségének 1961-es kiállítása Buenos Airesben, melynek címe „A szovjet gyarmatosítás” (El Colonialismo Soviético).&nbsp; Ez volt a második év, hogy Argentínában is megtartották a Rab Nemzetek hetét. <img width="644" height="1000" width_o="644" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/cc8c9780a480f8e595b01e6698b6765de6834823a5834e3319d66c0f25450b45/KOVACS-Imre-Nagy-caricature--Cummings-IMG_2403.jpg" data-mid="108153840" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/644/i/cc8c9780a480f8e595b01e6698b6765de6834823a5834e3319d66c0f25450b45/KOVACS-Imre-Nagy-caricature--Cummings-IMG_2403.jpg" /> Imre Kovács Papers, 1945–1980, Box 42. Columbia University, Rare Book and Manuscript Library, Bakhmeteff Archives.Caricature in the South American press about Imre Nagy, a communist martyr of the 1956 revolution, mourning as Communist leaders flock to appraise the saint figure of Patrice Lumumba. Imre Nagy, standing next to his own tombstone, decries: “My funeral wasn’t like that. But after all, I was just a white man.” The tombstone reads: “Prime Minister of Hungary. Shot by the communists.” Karikatúra a dél-amerikai sajtóban Nagy Imréről, az 1956-os forradalom kommunista mártírjáról, aki gyászol, miközben a kommunista vezetők Patrice Lumumba szent alakjának méltatására sereglenek. Nagy Imre saját sírköve mellett állva deklamál: „Az én temetésem nem ilyen volt. De végül is én csak egy fehér ember voltam.” A sírkövön ez áll: “Magyarország miniszterelnöke. Lelőtték a kommunisták.” <img width="800" height="774" width_o="800" height_o="774" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/dada7dc0f3e04f220bd6c4d6c4d16f1602f6f1f47f409087e714cbf62eca6ca4/Nagy-Ferenc-IMG_3820.jpg" data-mid="108351728" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/800/i/dada7dc0f3e04f220bd6c4d6c4d16f1602f6f1f47f409087e714cbf62eca6ca4/Nagy-Ferenc-IMG_3820.jpg" /> China Post, 1962.10.9. “Ferenc Nagy, former Premier of Hungary at the time of Budapest revolt in 1956, arrived here yesterday with 14 other freedom-fighters of the world to join the country’s national day celebration tomorrow. They have just participated in the eight annual convention of the Asian People’s Anti-Communist League recenvlty held in Tokyo. They will stay here for seven days to see the developments in the political, military and economic fields of the country. Arriving with the 15 guests aboard the same plane was Ku Cheng-kang, Chairman of the Free China Relief Association who attended the APACL convention in Tokyo as the head of the Chinese delegation. The Chinese delegationalso returned at the same time. Picture shows Nagy (left) and Ku and the other arrivals.” „Nagy Ferenc, Magyarország egykori miniszterelnöke az 1956-os budapesti felkelés idején, tegnap 14 másik világhírű szabadságharcossal együtt érkezett ide, hogy részt vegyen az ország holnapi nemzeti ünnepi ünnepségén. Most vettek részt az Ázsiai Népi Antikommunista Liga nyolc éves kongresszusán, amelyet nemrég Tokióban tartottak. Hét napig maradnak itt, hogy megismerjék az ország politikai, katonai és gazdasági fejleményeit. A 15 vendéggel együtt ugyanazon a repülőgépen érkezett Ku Cseng-kang, a Szabad Kína Segélyszervezet elnöke, aki a kínai küldöttség vezetőjeként vett részt az APACL tokiói kongresszusán. A kínai küldöttség ugyanebben az időben tért vissza. A képen Nagy (balra) és Ku, valamint a többi érkező látható." Acknowledgements We would like to express our sincere gratitude to the twin daughters of Ferenc Nagy, Sophie (Zsófia) and Susan (Zsuzsanna) for their permission to make public materials from the Ferenc Nagy Collection at Columbia University, New York. Zoltán Ginelli gives special thanks for the granted permission to digitize the complete collection. These materials were collected as part of the Socialism Goes Global international research project led by Professor James Mark at the University of Exeter. socialismgoesglobal.exeter.ac.uk Köszönetnyilvánítás Köszönetet szeretnénk nyilvánítani Nagy Ferenc ikerlányainak, Zsófiának (Sophie) és Zsuzsannának (Susan), hogy hozzájárultak a New York-i Columbia Egyetem levéltárának Nagy Ferenc Gyűjteményéből származó anyagok közzétételére. Ginelli Zoltán külön köszönetét fejezi ki, hogy engedélyüket adták a gyűjtemény teljes állományának digitalizálására. Ezeket az anyagokat az Exeteri Egyetemen futó és James Mark professzor által vezetett Socialism Goes Global nemzetközi kutatási projekt részeként gyűjtötték össze. Ferenc Nagy Biographical Research Zoltán Ginelli and Zoltán Kovács Zoltán Kovács and Zoltán Ginelli are leading a biographical research project on Ferenc Nagy, which aims to collect local Hungarian and foreign materials. Nagy Ferenc életút-kutatás Ginelli Zoltán és Kovács Zoltán Kovács Zoltán és Ginelli Zoltán életút-kutatási projektje Nagy Ferencről a magyar helytörténeti anyagokat külföldi anyagokkal együtt állítja össze. Life history of Smallholders’ Prime Minister Ferenc Nagy (1903–1979) Richárd Kovács cameraman &amp; Zoltán Kovács director, Dorito Médiaügynökség, Pécs, 2019, 48’. E-mail: kovacs.zoltan@dorito.hu Ferenc Nagy was on holiday with his wife in Switzerland in the spring of 1947. They also visited their daughter Júlia (1926) who was studying there. The eldest son, Jr. Ferenc Nagy (1925) was already a diplomat at the Hungarian Embassy in Washington DC. The third child, László (1942) stayed in Budapest with a nanny. While Prime Minister Ferenc Nagy was abroad, the Communist Party (with leader Mátyás Rákosi) started a domestic political mistrust crisis process. Their goal was to take power, resign Ferenc Nagy and arrest him. Ferenc Nagy didn’t receive any guarantee for the legitimacy of the process. He was blackmailed. They captured his 5 year old son, László, and the deal was that he receives him back safely at the Austrian-Swiss border if he signs his resignation. Ferenc Nagy signed his resignation to guarantee the safety of his family. As a result, he could never return to Hungary with his wife, his daughter Júlia and son László. From Switzerland they emigrated to the United States of America. Prime Minister Ferenc Nagy’s mother, Júlia Káta, was the victim of a political assassination on 28. September in 1945. Previously on the same day she got involved in an argument with Russian soldiers in the market in Pécs. The soldiers wanted to capture their horse-drawn carriage and horses but they were not successful, so the soldiers rushed after them with a military tank. Finally the soldiers caught up with the horse-drawn carriage near the village of Bisse and they destroyed them with the tank by driving through them. The mother, Júlia Káta died immediately. Ferenc Nagy managed to bring his father and Ferenc’s wife’s mother (Júlia Balog) to the USA after 8 years, in 1963. Following the request of Ferenc Nagy, the Bóli family, who were previously the caretakers of the family home, moved into their house in Bisse. Tibor Bóli was born there in 1966 and he still lives there. He is the inheritor of the house and he also manages the estate’s small vineyard. The family house, which is about 110 years old, kept its original form well. Prime Minister Ferenc Nagy’s original bedroom furniture, that he left 72 years ago, is still in use in the house. Their original wedding portrait is also kept. The square in front of the house in the village was named after Ferenc Nagy. His name is also displayed on the world war sculpture on the square. The democratic parties placed a memorial plaque and wreath on the house at the Regime Change in 1990. In the past 3 decades none of the family members from the USA visited the house or the village of Bisse. Tibor, the inheritor of the family house, made a generous offer on the occasion of the 40th anniversary of the death of Ferenc Nagy: he would be happy to offer up and help to accommodate a memorial room at the family’s grape cellar. Nagy Ferenc (1903–1979) kisgazda miniszterelnök életútja Kovács Richárd operatőr &amp; Kovács Zoltán szerkesztő, Dorito Médiaügynökség, Pécs, 2019, 48’. E-mail: kovacs.zoltan@dorito.hu Nagy Ferenc 1947-ben Svájcban pihent a feleségével. Meglátogatták az ott tanuló Júlia (1926) lányukat is. A legidősebb testvér – Ifjabb Nagy Ferenc (1925) – ekkor már beosztott diplomata volt a washingtoni magyar nagykövetségen. A 3. gyermek, László (1942) Budapesten maradt, nevelőnő vigyázott rá. A miniszterelnök távollétében a Kommunista Párt – Rákosi Mátyás pártvezető – belpolitikai bizalmatlansági válságfolyamatot indított el. A céljuk Nagy Ferenc rendőrségi letartóztatása és a lemondatása volt. A miniszterelnök nem kapott garanciát a törvényes eljárás lefolytatására: megzsarolták. Ha még Svájcban, írásban lemond a miniszterelnöki posztról, csak akkor adják át az osztrák-svájci határon az 5 éves László fiát. Nagy Ferenc a családtagjainak a biztonsága érdekében lemondott a miniszterelnökségről. A feleségével, Júlia lányával és László fiával Amerikába emigráltak. A szülőfaluból Nagy Ferenc özvegy édesapját és a miniszterelnök feleségének az édesanyját (Balog Júlia) 1963-ban sikerült Amerikába utaztatni. A miniszterelnök kérésére a bissei házba az intézője, a távoli rokon, a Bóli család költözött be 1966-ban, Tibor gondozza a Nagy család gyümölcsösét és óvja a szőlős pincét. A 110 éves családi ház – külsőségében és a hálószoba – változatlan.Nagy Ferenc édesanyja (Káta Júlia) 1945. 09. 28-án politikai merénylet áldozata lett. A pécsi piacon orosz katonák a család lovas kocsiját és lovaikat akarták elvenni tőlük. Miután ez nem sikerült, tankkal hajtottak utánuk. Bisse előtt utolérték őket. A tank áthajtott a lovas kocsin. A miniszterelnök édesanyja a helyszínen meghalt. Interview with Zoltán KovácsReformist church of Bisse (2021.03.24.). Zénó Slajchó editor, István Viszti &amp; Gábor Tamás cameraman. Pannon TV – Pécs (2021.04.16.). Interjú Kovács ZoltánnalBisse, református templom (2021.03.24.). Slajchó Zénó szerkesztő, Viszti István &amp; Tamás Gábor operatőr Pannon TV – Pécs (2021.04.16.). https://transperiphery.com/Artpool Wed, 28 Apr 2021 06:57:59 +0000 Transperiphery Movement https://transperiphery.com/Artpool <img width="1648" height="1200" width_o="1648" height_o="1200" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/804205442b0cc62a404d12b41bf6a5dddda8409c3b8978b195f9f2565164406c/WAP_borito.jpg" data-mid="107782535" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/804205442b0cc62a404d12b41bf6a5dddda8409c3b8978b195f9f2565164406c/WAP_borito.jpg" /> Networking the Peripheries Perifériahálózatok&nbsp; World Art Post: International Artist Stamp Exhibition Fészek Artists’ Club, Budapest, 1982 Zsuzsa László György Galántai (1941), artist and organizer of the Balatonboglár Chapel Studio (1970–1973), has been continuously expanding his international mailing list since the 1970s, through which he initially sent his own publications. In 1973, the exhibition Text(s) (organized by Dóra Maurer and Gábor Tóth) featured works by Uruguayan artist Clemente Padín (1939), as well as works by Western and Eastern European artists. Galántai institutionalized his growing archive of art documents he received from all over the world largely through the mail art network when he founded Artpool in 1979 together with Júlia Klaniczay. From this point on, in the spirit of the "active archive" concept, the Artpool collection, as well as its network, was systematically and strategically enriched through projects and “Art Tours” in Western Europe. This decentralized network not only facilitated communication with the art scene in capitalist countries, which was coveted due to limited travel opportunities, but also allowed for self-organized contacts with artists from the Third World, independent of official diplomacy. Artpool’s World Art Post project, launched in 1981 with a call for participation, had the explicit aim of creating a collection that would provide information about the whole world in a small place at a time. In contrast to the stamp, which was subject to a state monopoly, the artist’s stamp as a sovereign, par excellence traveling, translocal, miniature art object was a genre of mail art of declared marginality—independent of the art institutions serving both the art market and state representation. György Galántai designed a unified stamp template into which each participant could insert their own commemorative stamp design, “which were assembled into meaningful series, regardless of geographical, political, and cultural boundaries,” write Galántai and Júlia Klaniczay in the introduction to the catalog. Artpool organized an exhibition of the stamp designs received from 550 artists from 35 countries at the Fészek Club in April 1982, which made visible the transcontinental, contingent, and with blind-spots, but nevertheless utopian, network of gift culture that the project had set in motion. Many dispatches provided news and information from beyond Europe, with a large number of Latin-American artists, including Jorge Glusberg, Graciela Gutiérrez Marx, Edgardo Antonio Vigo (Argentina), Paulo Bruscky (Brazil). In addition to humorous, self-reflective, ars poetic or simply life-mark gestures, many have used the genre of the artist stamp to disseminate their critical art and socio-political stance, based on the openness, interest, and solidarity that binds the network together. The underground catalog made after the exhibition includes detailed, professional essays, but was partly homemade in terms of the conditions under which it was produced. The cover features a red world map with no country borders, only time zones. In contrast to and in parallel with the status quo of the time, which was fraught with ideological and economic divisions, the project created an alternative horizontal worldview through the decentralized network of mail art. Galántai also made a film of the stamps at the Balázs Béla Studio: underneath the images of the stamps, projected in the order in which they were received, he edited a montage of experimental sound works by the international network from the sound collection of Artpool. Clemente Padín did not take part in the first World Art Post exhibition, but his anti-imperialist, anti-fascist, and pacifist stamps from the 1970s were included in the 1987 exhibition of Stamp Images at the Museum of Fine Arts in Budapest. Excerpt from the secret police report: According to our reliable information, György Galántai […] will organize a stamp exhibition on April 6, 1982 at the Fészek Artists’ Club. He intends to exhibit about 700 stamps collected in the archives of the illegally run Art Pool (sic!), mainly by foreigners. The majority of those submitting material are people whose “art” is not supported in our country. Most of them regularly send in “works” with hostile content. […] In order to legalize the collection and to recognize its activities, Galántai asked Károly Záborszky, a forensic stamp expert working for the Hungarian Philatelic Enterprise, to open the exhibition. […] In this way, Galántai deliberately diverted attention from the problem of the artist's stamp. […] that he was also trying to disorientate the representatives of the authorities who were supposedly present, to display the exhibition as a harmless stamp-collecting meeting. World Art Post: nemzetközi művészbélyeg kiállítás Fészek Klub, Budapest, 1982 László Zsuzsa Galántai György (1941) képzőművész, a balatonboglári Kápolnaműterem (1970-1973) szervezője már az 1970-es évektől folyamatosan bővítette a nemzetközi címlistáját, amelyre kezdetben a saját kiadványait küldte el. A Kápolnaműterem programjában nemzetközi kiállítások is helyet kaptak, az 1973-as Szövegek/Text(s) kiállításon (szervező: Maurer Dóra és Tóth Gábor) nyugat- és kelet-európai művészek mellett az uruguayi Clemente Padín (1939) munkája is szerepelt. Az egyre nagyobb számban, a világ különböző részeiről, nagyrészt a mail art hálózatán keresztül beérkező művészeti dokumentumokból kialakuló archívumát Galántai 1979-ben intézményesítette, amikor Klaniczay Júliával közösen megalapította az Artpoolt. Innentől az „aktív archívum” koncepció szellemében szisztematikusan és stratégikus projekteken, nyugat-európai „Art Tour”-okon keresztül gyarapították az Artpool gyűjteményét, valamint a networkjét is. Ez a decentralizált hálózat nemcsak a kapitalista országok művészeti színtereivel segítette elő a korlátozott utazási lehetőségek miatt áhított kommunikációt, hanem a harmadik világ művészeivel is lehetővé tette a hivatalos diplomáciától független, önszerveződő kapcsolatokat. Az Artpool egy 1981-es felhívással elindított World Art Post projektjében kifejezett cél volt, egy olyan gyűjtemény létrehozása, amely kis helyen, egy időben az egész világról információt nyújt. Az állami monopólium alá tartozó bélyeggel szemben a művészbélyeg mint szuverén, par excellence utazó, transzlokális, miniatűr műtárgy a deklaráltan marginális, tehát mind a művészeti piacot, mind az állami reprezentációt kiszolgáló művészeti intézményektől független kapcsolatművészet műfaja volt. Galántai György tervezett egy egységes bélyegsablont, melybe minden részvevő beilleszthette a saját emlékbélyeg-tervét, „melyek a földrajzi, politikai és kulturális határokkal mit sem törődve értelmes sorozatokká álltak össze” – írja Galántai és Klaniczay Júlia a katalógus bevezetőjében. A 35 ország 550 művészétől kapott bélyegtervekből az Artpool kiállítást rendezett 1982 áprilisában a Fészek Klubban, mely láthatóvá tette a projekt által működésbe hozott, kontinenseken átnyúló, esetleges és vakfoltokkal terhelt, de mégis utópikus, ajándékkultúrára épülő hálózatot. Számos küldemény adott hírt, információt Európán túlról, nagy számban szerepeltek latin-amerikai művészek, többek között Jorge Glusberg, Graciela Gutiérrez Marx, Edgardo Antonio Vigo (Argentina), Paulo Bruscky (Brazília). A humoros, önreflektív, ars poétikus, vagy épp csak életjel-szerű gesztusok mellett a művészbélyeg műfaját sokan művészetkritikai, társadalmi-politikai állásfoglalásuk terjesztésére használták a hálózatot összetartó nyitottságra, érdeklődésre és szolidaritásra alapozva.&nbsp; Az utólag elkészült professzionális, komoly tanulmányokat tartalmazó, de az elkészítés körülményeit tekintve részben házilagosan előállított, underground katalógus borítóján egy vörös világtérkép szerepel, melyen nincsenek országhatárok, csak időzónák. A projekt az akkori ideológiai és gazdasági megosztottságokkal terhelt status quóval szemben, azzal párhuzamosan, egy alternatív horizontális világképet alkotott meg a mail art decentralizált hálózata segítségével. A bélyegekből Galántai a Balázs Béla Stúdióban egy filmet is készített: a beérkezésük sorrendjében vetített bélyegképek alá a nemzetközi networkből származó kísérleti hangmunkákból vágott össze egy montázst az Artpool hanggyűjteményéből. Clemente Padín nem vett részt az első World Art Post kiállításon, de az 1987-es, a Szépművészeti Múzeumban megrendezett Bélyegképek kiállításon szerepeltek a hetvenes években készült antiimperialista, antifasiszta, és pacifista bélyegei. Részlet a titkosrendőrség jelentésből: Megbízható adataink szerint Galántai György (...) 1982. április 6-án a Fészek Művészklubban rendez bélyegkiállítást. Nevezett az illegálisan működtetett Art Pool (sic!) archívumában összegyűjtött – túlsúlyban külföldi személyek által készített – mintegy 700 db bélyeget kíván kiállítani. Az anyagok beküldői között többségében azok találhatók, akiknek „művészete” hazánkban nem élvez támogatást. Többségük rendszeresen ellenséges tartalmú „alkotásokat” küld be az országba. (...) Galántai a gyűjtemény legálissá tétele, tevékenységének elismertetése érdekében a kiállítás megnyitására Záborszky Károly igazságügyi bélyegszakértőt kérte fel, aki a Filatélia dolgozója. (...) Ezzel Galántai szándékosan elterelte a figyelmet a művészbélyeg problematikájáról. (...) hogy ezzel is megkísérelte a hatóságok feltételezetten jelen lévő képviselőit dezorientálni, a kiállítást mint ártalmatlan bélyeggyűjtő találkozót beállítani. <img width="800" height="565" width_o="800" height_o="565" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/d7b3e4dbd3c3a5d7e05c4e1b709770c0bc4e9da028451437be61e0a71921d4d4/WAP-APS_06m.jpg" data-mid="107783742" border="0" data-scale="100" src="https://freight.cargo.site/w/800/i/d7b3e4dbd3c3a5d7e05c4e1b709770c0bc4e9da028451437be61e0a71921d4d4/WAP-APS_06m.jpg" /> Invitation to the Artists’ Stamps exhibition at the Fészek Gallery in 1982 (designed by György Galántai). Courtesy of Artpool Art Research Center&nbsp; A Fészek Galériában 1982-ben megrendezett Művészbélyegek kiállítás egyedi meghívója (tervezte: Galántai György). Az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából. <img width="994" height="862" width_o="994" height_o="862" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/f0e60d84402be527747d2a7232aa858c329aa59252f51f923770423c6ffb7945/WAP-APS_06abra.jpg" data-mid="107783736" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/994/i/f0e60d84402be527747d2a7232aa858c329aa59252f51f923770423c6ffb7945/WAP-APS_06abra.jpg" /> Floor plan of the 1982 Artists’ Stamps exhibition at the Fészek Gallery (designed by György Galántai).Courtesy of Artpool Art Research Center. A Fészek Galériában 1982-ben megrendezett Művészbélyegek kiállítás alaprajza (tervezte: Galántai György).Az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából. <img width="912" height="642" width_o="912" height_o="642" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/3507aeb3a883aaf15f66f7d9037526437cf5681533ac91f01ea91bfca355bb36/WAP-P.A.15agal.001.jpg" data-mid="107783678" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/912/i/3507aeb3a883aaf15f66f7d9037526437cf5681533ac91f01ea91bfca355bb36/WAP-P.A.15agal.001.jpg" /> Opening of the Artists' Stamps exhibition at the Fészek Gallery in 1982. In the photo: György Galántai, Károly Záborszky, Éva Molnár. Photo by Attila Pácser. Courtesy of Artpool Art Research Center. A Fészek Galériában 1982-ben megrendezett Művészbélyegek kiállítás megnyitója. A képen: Galántai György, Záborszky Károly, Molnár Éva.Fotó: Pácser Attila. Az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából. &nbsp; <img width="910" height="624" width_o="910" height_o="624" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/74a5a654de4c962abb8eccb58cdb0a536488629b6c3abab1d79440135dcff715/WAP-P.A.15agal.008.jpg" data-mid="107783679" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/910/i/74a5a654de4c962abb8eccb58cdb0a536488629b6c3abab1d79440135dcff715/WAP-P.A.15agal.008.jpg" /> Opening of the Artists’ Stamps exhibition at the Fészek Gallery in 1982. Photo by Attila Pácser. Courtesy of Artpool Art Research Center. A Fészek Galériában 1982-ben megrendezett Művészbélyegek kiállítás megnyitójaFotó: Pácser Attila. Az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából. <img width="1458" height="1000" width_o="1458" height_o="1000" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/9bcef73d33ae22520b797c1093590532eba613383ecaafd9a71821bca770e8dd/WAP-P.A.15a_006.jpg" data-mid="107783743" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/9bcef73d33ae22520b797c1093590532eba613383ecaafd9a71821bca770e8dd/WAP-P.A.15a_006.jpg" /> Opening of the Artists’ Stamps exhibition at the Fészek Gallery in 1982.Photo by Attila Pácser. Courtesy of Artpool Art Research Center. A Fészek Galériában 1982-ben megrendezett Művészbélyegek kiállítás megnyitója.Fotó: Pácser Attila. Az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából. <img width="910" height="640" width_o="910" height_o="640" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/98c20870babf2f86477a077850f3cb2464e95f819d88531b4506092032fca5bf/WAP-P.A.15agal.012.jpg" data-mid="107783680" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/910/i/98c20870babf2f86477a077850f3cb2464e95f819d88531b4506092032fca5bf/WAP-P.A.15agal.012.jpg" /> Stamp Film by György Galántai in the lobby of the Fészek Club at the 1982 Artists' Stamps exhibition.Photo by Attila Pácser. Courtesy of Artpool Art Research Center. Galántai György Bélyegfilmje a Fészek klub előterében az 1982-ben megrendezett Művészbélyegek kiállításon.Fotó: Pácser Attila. Az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából. György Galántai:&nbsp;Stamp Film / Bélyegfilm. 1982–1984.&nbsp;THIS FILM SHOWS THE WORKS SENT BY 550 ARTISTS OF 35 COUNTRIES TO THE MEMORIAL STAMP COMPETITION ORGANIZED BY ARTPOOL IN THEIR ARRIVING ORDEREZ A FILM AZ ARTPOOL EMLÉKBÉLYEG PÁLYÁZATÁRA 35 ORSZÁG 550 MŰVÉSZE ÁLTAL KÜLDÖTT MUNKÁKAT TARTALMAZZA A MEGÉRKEZÉS SORRENDJÉBEN <img width="1055" height="1500" width_o="1055" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/1071d4f6ca2d8363612ff07357210945b647fe0354b0ed785d4d45be2fa53bcb/MAGYARORSZAG--commonpress51_meghivo_vilagosabb.jpg" data-mid="107783326" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/1071d4f6ca2d8363612ff07357210945b647fe0354b0ed785d4d45be2fa53bcb/MAGYARORSZAG--commonpress51_meghivo_vilagosabb.jpg" />György Galántai: Artpool's call for the Hungary issue of Commonpress, 1983. Courtesy of the Artpool Art Research Center. Galántai György: Az Artpool felhívása a Commonpress Magyarország számához, 1983. Az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából. HUNGARY CAN BE YOURS! International Hungary Young Artists Club, Budapest, 1984 Zsuzsa László Polish artist Pawel Petasz launched his “participatory” edited magazine Commonpress in 1977. Each thematic issue of Commonpress was compiled by various artists participating in the international network of mail art, who were given a completely free hand, subject to the minimum standards set by the founder. During a trip to Italy in 1982, Galántai saw the Italian special issue of Commonpress edited by Adriano Spatola, and was inspired by this when he proposed to Petasz the idea for the Hungary issue of Commonpress. In 1983, Artpool published an invitation through its mailing list “HUNGARY CAN BE YOURS,” which, according to later interpretations, could even be seen as a paraphrase of the slogan of Stalinist Hungarian leader Mátyás Rákosi: “The country is yours, you build it for yourself.” Galántai also organized an exhibition of the material of the journal issue, the Hungary Reflections of 46 Hungarian artists and 58 artists from 8 countries, at the unexpected invitation of the Young Artists’ Club. The works of the Hungarian artists, which were complemented by a new call for three-dimensional pieces submitted especially for the exhibition, were shown in the “white” room on the ground floor, while the works from abroad were displayed in the “black” room in the basement. A video camera in the room above, linked to a monitor in the basement, provided a one-way link between the two spaces. In the room downstairs, an official propaganda broadcast about Hungary was played, while in the room upstairs, revolutionary songs were played in contemporary interpretations. At the opening, in the darkened auditorium of the Young Artists’ Club, Radio Artpool broadcasted a special program, an edited selection of recordings of underground events and personalities familiar to most of the audience. Due to the sensitive subject matter of the exhibition and some of the politically allusive works, the authorities banned the exhibition, but the private opening was still attended by hundreds of people. In the late 1990s, after the III/III documents became available for research, an agent’s report on the event was found in the Historical Archives of the State Security Services, which analyzes the works on display in detail, and writes about Clemente Padín's work: Another piece sent from Brazil, presumably motivated by a sincere anti-fascist, left-wing bias, warns, “Hungarians, don’t forget the fascism!” (This inscription too is only in English. The author’s literacy is shown by the fact that he misspelled the English word “fascism” in two places.) The photographs show group hangings, tortured men—perhaps from concentration camps—destroyed neighborhoods, and a portrait of Hitler. (This work, if it tells us anything, is obviously more about Brazilian military rule than about present-day Hungary. But Galántai has put this on the wall too. Clemente Padín is a Uruguayan (not Brazilian) visual poet, performance and video artist, theorist, who has been involved in the mail art movement since the late 1960s, and has organized several mail art exhibitions. Imprisoned during the Uruguayan military dictatorship of the 1970s, members of the international network of mail art have launched several solidarity actions for his release. He regularly participates in Artpool's thematic projects with his activist works responding to current political events. MAGYARORSZÁG A TIÉD LEHET! Nemzetközi Magyarország Fiatal Művészek Klubja, Budapest, 1984 László Zsuzsa Pawel Petasz lengyel művész 1977-ben indította el a Commonpress című „részvételi” módon szerkesztett magazinját. A Commonpress egyes tematikus számait a mail art nemzetközi hálózatában résztvevő különböző alkotók állították össze, akik az alapító által megszabott minimális elvárásokat figyelembe véve teljesen szabad kezet kaptak. Galántai 1982-es olaszországi útja során látta a Commonpress Adriano Spatola által szerkesztett olasz különszámát, és ettől inspirálva jelentkezett Petasznál a Magyarország szám ötletével. Az Artpool 1983-ban felhívást tette közzé a címlistáján „MAGYARORSZÁG A TIÉD LEHET” címmel, mely – az utólagos értelmezés szerint, akár – Rákosi Mátyás „Tied az ország, magadnak építed” szlogenje parafrázisának is tekinthető. A folyóiratszám anyagából, 46 magyar és 8 ország 58 művészének Magyarország-reflexióiból – a Fiatal Művészek Klubja váratlan felkérésére –&nbsp; Galántai kiállítást is rendezett. A magyar művészek munkái, melyek egy már kifejezetten a kiállításra szóló, új felhívásra beküldött háromdimenziós darabokkal is kiegészültek, a földszinti „fehér” teremben kerültek bemutatásra, míg a külföldről érkezett munkák az alagsori „fekete” teremben. A fenti teremben elhelyezett videókamera az alagsorban lévő monitorral összekötve biztosította a két tér között az egyirányú kapcsolatot. A lenti teremben egy Magyarországról szóló hivatalos propagandaadás, míg a fenti térben&nbsp; mozgalmi dalok szóltak korabeli feldolgozásban. A megnyitón – az FMK elsötétített előadótermében – az Artpool Rádió ez alkalomra készült adása hangzott el, mely egy szerkesztett válogatás volt a közönség nagy része számára jól ismert underground események és személyek hangfelvételeiből. A kiállítás érzékeny tematikája és néhány politikai allúziókkal operáló mű miatt a zsűri a kiállítást felsőbb utasításra betiltotta, de a zártkörű megnyitón mégis több százan látták. A ’90-es évek végén a III/III-as dokumentumok kutathatóvá válása után a Történeti Hivatal archívumából előkerült az eseményről szóló ügynökjelentés, mely részletesen elemzi a bemutatott műveket, Clemente Padín munkájáról pedig így ír: Egy másik, Brazíliából küldött mű – alighanem őszinte antifasiszta, baloldali beállítottságtól vezettetve –, arra figyelmeztet: „Magyarok, ne feledjétek a fasizmust!” (Ez a felirat is kizárólag angolul olvasható. A szerző műveltségét minősíti, hogy két helyen is helyesírási hibával írta le az angol „fascism” szót.) A fényképeken csoportos akasztás, megkínzott – talán koncentrációs táborbeli – férfiak, elpusztított városnegyedek láthatók, valamint Hitler egy arcképe. (Ez a munka, ha mond valamit, nyilvánvalóan inkább a brazil katonai uralomról szól, s nem a mai Magyarországról. Galántai azonban ezt is falra tette.) Clemente Padín uruguayi (és nem brazil) vizuális költő, performansz- és videóművész, teoretikus, a hatvanas évek végétől vett rész a mail art mozgalomban, több mail art kiállítást is rendezett. A hetvenes évek uruguayi katonai diktatúrája alatt börtönbe került, ezért a nemzetközi kapcsolatművészeti network tagjai több szolidaritási akciót is indítottak a szabadon bocsátásáért. Aktuális politikai eseményekre reagáló aktivista munkáival rendszeresen részt vesz az Artpool tematikus projektjeiben. <img width="1000" height="508" width_o="1000" height_o="508" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/db6351af43a640ffbf863314716d5850c92412ceec5858c7550fe1cd6055894a/MAGYARORSZAG--Commonpress51_space-conception.jpg" data-mid="107783320" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/db6351af43a640ffbf863314716d5850c92412ceec5858c7550fe1cd6055894a/MAGYARORSZAG--Commonpress51_space-conception.jpg" /> Structural sketch of the exhibition Hungary Can Be Yours (Young Artists’ Club, 1984) (designed by György Galántai). Courtesy of Artpool Art Research Center. A Magyarország a tiéd lehet (Fiatal Művészek Klubja, 1984) kiállítás szerkezeti vázlata (tervezte: Galántai György). Az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából. <img width="1500" height="930" width_o="1500" height_o="930" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/aebc53eade7f90d537d3f95982dc547a77d2a2a09a981262ae28d6208905d13f/MAGYARORSZAG--G_840127_039.jpg" data-mid="107783319" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/aebc53eade7f90d537d3f95982dc547a77d2a2a09a981262ae28d6208905d13f/MAGYARORSZAG--G_840127_039.jpg" /> Opening of Hungary Can Be Yours (Young Artists’ Club, 1984). Photo by György Galántai. Courtesy of Artpool Art Research Center. A Magyarország a tiéd lehet (Fiatal Művészek Klubja, 1984) megnyitója. Fotó: Galántai György. Az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából. <img width="898" height="626" width_o="898" height_o="626" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/4924bec842506b5cd306251784825cc6024f9c7e1a3930af5d3f1f2af04594da/MAGYARORSZAG--P.A.59b.gal.002.jpg" data-mid="107783317" border="0" data-scale="100" src="https://freight.cargo.site/w/898/i/4924bec842506b5cd306251784825cc6024f9c7e1a3930af5d3f1f2af04594da/MAGYARORSZAG--P.A.59b.gal.002.jpg" /> Opening of Hungary Can Be Yours (Young Artists’ Club, 1984). Photo by Attila Pácser. Courtesy of Artpool Art Research Center A Magyarország a tiéd lehet (Fiatal Művészek Klubja, 1984) megnyitója. Fotó: Pácser Attila. Az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából. <img width="1185" height="1500" width_o="1185" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/c860c38fbbbab223a47359e95eb069312976ddbfc3511aec1a3bc1a1e8d914ec/MAGYARORSZAG--padin3.jpg" data-mid="107783325" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/c860c38fbbbab223a47359e95eb069312976ddbfc3511aec1a3bc1a1e8d914ec/MAGYARORSZAG--padin3.jpg" /><img width="1115" height="1500" width_o="1115" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/74ad4a90a20bffb8a17149c177130f5237556055c4eec3cdd3a60fa7a2f0ed75/MAGYARORSZAG--padin1.jpg" data-mid="107783321" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/74ad4a90a20bffb8a17149c177130f5237556055c4eec3cdd3a60fa7a2f0ed75/MAGYARORSZAG--padin1.jpg" /><img width="1126" height="1500" width_o="1126" height_o="1500" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/b69fa7227ebfaa89f5947b3848dfb562b036c04bb56b940969f74dac55a17055/MAGYARORSZAG--padin2.jpg" data-mid="107783324" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/b69fa7227ebfaa89f5947b3848dfb562b036c04bb56b940969f74dac55a17055/MAGYARORSZAG--padin2.jpg" />&nbsp; Clemente Padín's contributions to the "Hungary" issue of Commonpress, 1984. Courtesy of the artist and Artpool Art Research Center. Clemente Padín a Commonpress „Magyarország” számához küldött munkái, 1984.A művész és az Artpool Művészetkutató Központ jóvoltából. https://transperiphery.com/Front-page Sun, 28 Mar 2021 15:14:23 +0000 Transperiphery Movement https://transperiphery.com/Front-page <img width="1920" height="1080" width_o="1920" height_o="1080" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/cf793637d4eec51065da971cc20d1da9e7bb6df8a022eb2160975eba96665828/778C1633.00_02_14_19.Still016.jpg" data-mid="106142470" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/cf793637d4eec51065da971cc20d1da9e7bb6df8a022eb2160975eba96665828/778C1633.00_02_14_19.Still016.jpg" />Mónica de Miranda, Red Horizon, 2020, film still <img width="1000" height="144" width_o="1000" height_o="144" data-src="https://freight.cargo.site/t/original/i/77667be7dbb569bfab26227a553a66a4ba77d2bb25f12a3425c6e6f0c21eeaee/TRANSPERIFERIA_logotip_layout_0420-2.png" data-mid="109922179" border="0" src="https://freight.cargo.site/w/1000/i/77667be7dbb569bfab26227a553a66a4ba77d2bb25f12a3425c6e6f0c21eeaee/TRANSPERIFERIA_logotip_layout_0420-2.png" /> The exhibition at the Fészek Művészklub is open from May 13 to May 30, 2021.&nbsp; Opening hours: Monday–Friday, 2 PM to 6 PM The exhibition can be visited only with an immunity card. Maximum 6 people are allowed in the exhibition space at a time. Wearing a mask is mandatory.&nbsp; As part of the exhibition, Naeem Mohaiemen's film Afsan's Long Day is on view at Living Room, at Lónyay Street 50, until 30 May 30. Opening hours: Wednesday–Saturday, 3 PM to 7 PM: https://www.facebook.com/events/784997535781625 This website is updated with new content each week during OFF-Biennale, April 23 – May 30, 2021. Venue: Fészek Művészklub, Galéria és Herman-terem, 1073 Budapest, Kertész u. 36. Venue is not wheelchair accesible. A Fészek Művészklubban a kiállítás május 13. és május 30. között látogatható. &nbsp;Nyitvatartás: hétfő–péntek, 14:00–18:00 A kiállítás csak oltási igazolvánnyal látogatható és egyszerre 6 fő tartózkodhat a kiállítótérben. Maszk viselése kötelező. A kiállítás részeként Naeem Mohaiemen Afsan's Long Day című filmje a Nappali-ban, a Lónyay utca 50. szám alatt látható május 30-ig. Nyitva tartás:&nbsp;szerda–szombat, 15.00–19.00: https://www.facebook.com/events/784997535781625 Ez a weboldal az OFF-Biennále ideje (2021. április 23 – május 30.) alatt minden héten új tartalommal frissül. Helyszín:&nbsp;Fészek Művészklub, Galéria és Herman-terem, 1073 Budapest, Kertész u. 36. Kerekesszékkel nem megközelíthető. Transperiphery Movement Global Eastern Europe and Global South Can Hungarian settlers in Latin America, Cuban migrant workers in Hungary, and Afro-Asian students in Eastern Europe have a common history? Is there a shared colonial history of Eastern Europe and the Global South? The exhibition looks at the historical relationships and parallels between the global periphery (Global South) and semiperiphery (Eastern Europe) in the 20th century through the concepts of coloniality, peripherality, and migration. How did people in these regions, seemingly divided by various differences, perceive, interact with, and shape each other? The exhibition puts forth a global and multi-focal perspective that not only demonstrates the importance of unearthing the now forgotten relations between Eastern Europe and the Global South, but also probes what these relations meant from the perspective of the Global South. The exhibition combines archival materials and personal memories with historical and contemporary art, including newly commissioned artworks. Its critical question is how to de-center the history dominated by the global center from the perspective of the global peripheries and by re-centering peripheral positions. The Transperiphery Movement seeks to counter the center-dominated, hierarchical view of history by re-telling the histories of resistance strategies and emancipative possibilities of interperipherality. Visitors may embark on this transperipheral travel at the exhibition, which seeks to explore the shared, transnational history of Eastern Europe and the Global South. Transzperiféria Mozgalom Globális Kelet-Európa és Globális Dél Lehet-e közös történelme a dél-amerikai magyar telepeseknek, a Magyarországon dolgozó kubai vendégmunkásoknak és a Kelet-Európában tanuló afro-ázsiai diákoknak? Beszélhetünk-e Kelet-Európa és a Globális Dél közös gyarmati történelméről?&nbsp; A kiállítás a gyarmatiság, a periférikus pozíció és a migráció fogalmain keresztül ragadja meg a globális periféria (Globális Dél) és félperiféria (Kelet-Európa) történeti kapcsolatait és párhuzamait a 20. században. Hogyan látták és formálták egymást, miként érintkeztek a két régióból származó emberek, akiket számtalan különbség határolt el? A kiállítás több nézőpontból&nbsp; és globális szemléletmódban vizsgálja ezeket a kérdéseket. Megvilágítja, hogy ma Kelet-Európában miért fontos a Globális Déllel folytatott kapcsolatok feltárása, és hogy ezek a kapcsolatok mit jelentenek a Globális Dél szemszögéből. A kiállítás archív anyagokat, személyes visszaemlékezéseket, illetve történeti, kortárs és erre az alkalomra készülő művészeti munkákat mutat be. Azt kutatja, hogy a centrumországokból írt történelem hogyan kérdőjelezhető meg vagy fordítható ki a perifériák nézőpontjából, a periferizált helyzetek középpontba állításával. A Transzperiféria Mozgalom célja, hogy a centrummal szembeni ellenállás stratégiáit és a perifériák közti kapcsolatok történelmét szembeállítsa a globális centrum által uralt, hierarchikus történelemképpel. A látogatók ebben a transzperifériás utazásban követhetik végig Kelet-Európa és a Globális Dél közös transznacionális történelmét. Curators: Eszter Szakács, Zoltán GinelliParticipating artists: Clemente Padín; György Galántai; Katrin Winkler; Manthia Diawara; Mónica de Miranda; Naeem Mohaiemen; Judit Flóra Schuller Participating researchers: Zoltán Ginelli, Zsuzsa László, Bartosz Nowicki, Łukasz Stanek, Tereza Stejskalová, Eszter Szakács, Bálint Tolmár Exhibition design: Katarina ŠevićAssistant curator: Judit ÁrvaVideo interview: Virág Tyekvicska Text editing assistant: Borbála Szakács Image editing: Melinda Bacsa Partners: ACAX – Agency for Contemporary Art Exchange; Artpool Art Research Center; Socialism Goes Global: Cold War Connections Between the 'Second' and 'Third Worlds' 1945–1991 (University of Exeter), Fészek ArtclubSupported by Goethe-Institut and Instituto Camões,&nbsp;Aalto University School of Arts, Design and Architecture Special thanks: Kati Simon The project was commissioned by OFF-Biennale Budapest 2021. Kurátorok: Szakács Eszter, Ginelli Zoltán Részt vevő művészek: Clemente Padín; Galántai György; Katrin Winkler ; Manthia Diawara; Mónica de Miranda; Naeem Mohaiemen; Schuller Judit Flóra Részt vevő kutatók: Ginelli Zoltán, László Zsuzsa, Bartosz Nowicki, Łukasz Stanek, Tereza Stejskalová, Szakács Eszter, Tolmár Bálint Kiállításdesign: Katarina Šević Kurátorasszisztens: Árva JuditVideóinterjú: Tyekvicska Virág Szövegszerkesztési asszisztens:&nbsp;Szakács Borbála&nbsp;Képszerkesztés: Bacsa Melinda Partnerek: ACAX – Agency for Contemporary Art Exchange; Artpool Művészetkutató Központ; Socialism Goes Global: Cold War Connections Between the 'Second' and 'Third Worlds' 1945–1991 (University of Exeter), Fészek Művészklub Támogató: Goethe Intézet, Camoes Intézet,&nbsp;Aalto University School of Arts, Design and Architecture Külön köszönet: Simon Kati A projekt az OFF-Biennále Budapest 2021 keretében jött létre.